A világ terménypiacaira a 2019. évi termés betakarítása óta is hatást gyakorló egyes külső tényezők, valamint az ezek közötti összefüggések rövid bemutatását talán az olajmagvak feldolgozása során keletkező darák globális felhasználásának alakulásával érdemes kezdeni. E magas fehérjetartalmú takarmányalapanyagok keresletének korábban dinamikus növekedése ugyanis a 2018/2019. gazdasági évben (október-szeptember) nem csak megtört, hanem vissza is esett az előző szezonhoz képest (1. ábra). A történésre magyarázattal mindenekelőtt Kína szolgál: az igények megcsappanása egyrészt az ázsiai ország nemzetközi kereskedelmi konfliktusainak, másrészt az afrikai sertéspestis (ASP) járvány kitörésének és gyors terjedésének a következménye.

Vegyük elsőként a véletlen, a kereskedelempolitika által nem befolyásolt faktort, az ASP járványt. Kína sertésállománya 2017 decemberében, a járvány kitörését megelőző év végén meghaladta a 440 milliót. Az ASP első észlelése óta, 2018. augusztus 3. és 2019. december 19. között összesen 163 ASP előfordulást jegyeztek fel az ország 32 tartományában. Hivatalos források szerint ez időszak alatt 1,19 millió sertés hullott el, illetve került kényszervágásra. A biztonsági okokból kivágott sertések létszáma ennél lényegesen nagyobb, de mintegy 40 millió háztáji sertéstartó gazdaság mellett, amelyek becslések szerint a teljes sertésállomány közel harmadával rendelkeznek, csak találgatni lehet, hogy valójában mekkora lehet a különféle indok, például az élősertések szállításának tilalmából kifolyólag bezuhant lokális felvásárlási árak miatt felszámolt állomány. A hivatalos, kincstári optimizmust tükröző közlés szerint 2019 szeptemberében a sertéslétszám alig 59 százaléka volt a 2018 szeptemberinek, vagyis a világ sertésállománya egy esztendő leforgása alatt legkevesebb ötödével fogyatkozott, ami a takarmányalapanyagok piacán is érezteti hatását. A sertéshús és az állati eredetű alternatív fehérjeforrások, így a marhahús és a baromfihús termelése és behozatala ugyan növekedésnek indult (az import 2019 tavaszától ugrott meg), ekkora kiesést azonban nem lehet néhány hónap leforgása alatt pótolni. Különösen akkor, amikor Kína az elmúlt két év nemzetközi kereskedelmi háborúinak közepette súlyos büntetővámokkal, illetve nem vámjellegű akadályokkal nehezíti vagy éppen tette és teszi lehetetlenné egy-egy fontos exportőr ország takarmány alapanyagainak, illetve állati eredetű termékeinek bejutását a saját piacára.

Így például az Amerikai Egyesült Államokkal vívott – eredetileg a napelem- és mosógépfronton kirobbant, majd néhány hét leforgása alatt az alumínium és acél globális piacára is átgyűrűző – kereskedelmi háború miatt 2018 nyarától 2019 kora őszéig nem csak büntetővámmal sújtotta, hanem alig-alig vásárolt a világ vezető szójatermelő országától szójababot (ahol ez vissza is köszönt a 2019. évi vetésterületben és készletekben), pedig a 2017/2018. gazdasági évben még 94,1 millió tonna import szójababra volt szüksége a szójadara és szójaolaj iránti belpiaci igények kielégítésére. Ez a volumen akkor a globális termelés 27 százalékára rúgott... Mivel a kiesést Dél-Amerikából képtelen volt pótolni, ezért a 2018/2019. szezonban 11,5 millió tonnával kevesebb, összesen 82,6 millió tonna szójababot tudott behajózni.

Kína számára tehát felértékelődtek az alternatív növényolajok, illetve fehérjetakarmányok. Ez mégsem hozott érdemi áremelkedést például a repcepiacon, annak ellenére, hogy a világ repcemagtermelése a 2018/2019. gazdasági évben 4 százalékkal, a 2019/2020. (folyó) gazdasági évben pedig 8 százalékkal elmaradt a 2017/2018. szezonban betakarított közel 67,2 millió tonnától. Ennek magyarázata a Kanada (a világ meghatározó repcemag-, repceolaj- és repcedara-exportőr országa) és Kína közötti politikai feszültség, amely átrendezte a repcemag és származékai globális piacát. A kanadai hatóságok – az USA kérésére – még 2018 decemberében letartóztatták, később vancouveri otthonában házi őrizetbe helyezték a Huawei pénzügyi igazgatóját (Washington azzal vádolja a kínai távközlési cégóriást, hogy az megsértette az Iránnal szembeni kereskedelmi szankciókat). Minden kétséget kizárva erre vezethető vissza, hogy Kína 2019 márciusától – növényegészségügyi okokra hivatkozva, de bizonyítékok felmutatása nélkül – teljesen leállította a kanadai repcemag behozatalát. Kanada repcemag-, repceolaj- és repcedara-kiviteléből az ázsiai ország 2,7 milliárd USA dollár összértékű beszerzéseivel 40 százalék körüli részarányt képviselt 2018-ban.

A nézeteltérést a feleknek a kézirat leadásáig nem sikerült feloldaniuk, valamint a Kína és az USA közötti kereskedelmi viszály sem ült el, noha utóbbi esetében igazi fordulatot hozott a szeptember. Tekintettel arra, hogy a kínai állam 2019 októberében ünnepelte fennállásának 70 éves évfordulóját, továbbá az ősz második fele a sertéshúsfogyasztás szezonális felfutásának időszaka, a kínai kormány a belső piac stabilizálása érdekében fontos lépésekre szánta el magát. Ezek közül az egyik az Amerikai Egyesült Államokból származó sertéshúsra kivetett 2 x 25 százalék + 10 százalék, illetve az ugyancsak innen importált szójababra kivetett 25 százalék + 5 százalék ad valorem büntetővám felfüggesztése volt. A döntés részben gesztusként értékelhető Donald Trump amerikai elnök felé, aki már nekilendült a 2020. évi elnökválasztási kampánynak az amerikai vidéken, részben a szükség kényszere – a takarmányozás aspektusából többek között a dél-amerikai szójababkészletek szezonális megcsappanása és az anyakocalétszám növekedési pályára állása miatt. Ennek ellenére piacelemzők várakozásai szerint Kína szójabab-behozatala 85,3 millió tonna körül alakul a folyó, 2019/2020. gazdasági évben, vagyis bő 9 százalékkal elmarad a mindenkori csúcstól.

A kínai szankciók szigorát némileg árnyalja, hogy amennyiben maga a kínai állam – az ország stratégiai készleteinek feltöltésére hivatkozva – a saját tulajdonában lévő cégeken keresztül folytat beszerzéseket, akkor ezekre nem vonatkoznak a büntetővámok. Így került Kínába időről időre többek között szójabab és fagyasztott sertéshús az Amerikai Egyesült Államokból 2019 utolsó negyedévét megelőzően (persze a fejlett országokban egyáltalán nem keresett, ún. „ötödik-negyed” húsrészeket még a büntetővámok mellett is megérte kivinni, egyébként többnyire megsemmisítésre kerültek volna). Ennek ellenére – a büntetővámoknak és a repcemag mellett a kanadai sertéshús hosszú hónapokon át tartó „kiutasításának” is köszönhetően – Kína Európai Unióból származó sertéshús behozatala (belsőséggel együtt) 2019. január és október között 63 százalékkal nőtt az előző év azonos időszakához képest, messze meghaladta az 1,8 millió tonnát. És noha a sertésfelvásárlási árak Európában az egekbe szöktek és a kínai kormány a fagyasztott sertéshús legnagyobb kedvezményben részesített (MFN) exportőreire kivetett 12 százalékos vámot 8 százalékra csökkentette 2020 januárjától, a termelés és a kivitel számottevő bővülésével aligha számolhatunk, tekintettel az állattartást itt ma már egyre merevebb korlátok közé kényszerítő, lassan ellehetetlenítő környezeti és állatjólléti követelményekre. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy az EU keveréktakarmány-gyártásának volumenében 0,5 százaléknál is kisebb növekedés várható a 2019/2020. szezonban, miközben az állati eredetű termékek globális kereslete rohamosan élénkül. 

Visszatérve a Huawei körüli bonyodalmakra: a kínai információs és kommunikációs technológiai vállalat, pontosabban annak az 5G-hálózat kiépítéséből való kizárása miatt Ausztrália és Kína viszonya sem felhőtlen, ami vastagon rányomja bélyegét a világ árpapiacára. Ausztrália a 2017. naptári évben még közel 6,5 millió tonna árpát adott el Kínának, ehhez képest 2019 első tíz hónapjában csupán 2,3 millió tonnát hajózhatott be a kínai kikötőkbe a vele szemben foganatosított kereskedelemkorlátozó intézkedések miatt, amelyek 2020 májusáig biztosan érvényben lesznek. A két ország között egyébként 2015 decembere óta szabadkereskedelmi egyezmény van hatályban…

Nemzetközi kereskedelmi konfliktusokba nem csak Kína keveredett. Az USA az Európai Unióval sem kivételezett az acélra és alumíniumra bevezetett 25 százalékos, illetve 10 százalékos vámok tekintetében, amire válaszlépésként az EU 2018 júniusától büntetővámokkal sújt számos amerikai áruféleséget, így például kukoricát, amelynek értéke után az uniós importőr 10 százalék befizetésére kötelezett. Az Amerikai Egyesült Államokból származó kukorica 2018 júliusától gyakorlatilag eltűnt az EU piacáról.
A két ország közötti kereskedelmi kapcsolatokat tovább gyengítette a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 2019 októberében hozott azon döntése, amelynek értelmében az USA felhatalmazást kapott arra, hogy Európai Unióból importált termékeket 7,5 milliárd dollár értékig büntetővámokkal sújtson az Airbus európai repülőgépgyártónak korábban nyújtott támogatások miatt. A „feketelistára” került élelmiszeripari termékek között nem véletlenül szerepelnek a különböző sajtféleségek: a kínai büntetővámok miatt az amerikai sajtexport erőteljesen visszaesett, és a belső piaci nyomást bármilyen eszközzel enyhíteni kellett. Az EU számára azonban ez nem okoz gondot, hiszen Afrikában és Ázsiában is eladhatók az eredetileg észak-amerikai piacra szánt sajtok. (Megjegyzendő, hogy az Ázsia-szerte rohamosan terjedő ASP a tejtermékek piacát is felforgatta: a sertéshús árának növekedése magával húzta a marhahús árát, ami a tejtermelő kisgazdaságok számára alkalmat kínált az állatok értékesítésére és a termelés felszámolására.) Az USA és az EU viszonyában újabb fordulatot hozhat, hogy a WTO várhatóan 2020 elején hirdet ítéletet az EU amerikai Boeing repülőgépgyártónak nyújtott támogatásokkal kapcsolatos panasza ügyében. Amennyiben a WTO az amerikai cég esetében is megállapítja majd, hogy az tiltott állami támogatásban részesült, az USA ellenintézkedésre számíthat, és valószínűsíthető, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek megint célkeresztbe kerülnek.

Az importvámok után essen most szó a kereskedelmet korlátozó intézkedések számunkra egzotikusabb változatáról, az exportvámokról, más néven exportadókról. Egy exportőr ország export­adók kivetésével saját termelőit és kereskedőit hozza hátrányos helyzetbe, miközben növeli költségvetési bevételeit és közvetetten, a nyersanyagok kivitelének nehezítésével támogatást nyújt egyes feldolgozóipari ágazatoknak. Az exportvámok alkalmazásának hagyománya Argentínában, a világ egyik meghatározó mezőgazdasági és élelmiszeripari exportőr országában hosszú múltra tekint vissza. Ami viszont a jelent illeti: az argentin kormány, 2019 decemberében született döntése értelmében, a kukorica és búza kivitelét sújtó – még 2015 decemberében eltörölt, majd 2018 szeptemberében ismét bevezetett – adót 6,7 százalékról (2019 novemberi ad valorem érték) 12 százalékra, míg a szójabab, szójaolaj és szójadara kivitelét sújtó – az elmúlt években lépcsőzetesen csökkentett – adót 24,7 százalékról (2019 novemberi ad valorem érték) 30 százalékra emeli. A rendelkezés hatályba lépésének időpontja a kézirat leadásakor még nem ismert, viszont nyilvánvalóan befolyásolhatja az argentin áru versenyképességét az exportpiacokon – amennyiben persze nem folytatódik a peso mélyrepülése az USA dollárral szemben.

Lehet-e ennek az intézkedésnek érdemi hatása a szójadara árára a 2019/2020. szezonban? Önmagában aligha, ugyanis a szójapiacot most a növényolajok iránti kereslet mozgatja. A világ pálmaolaj-termelésének növekedési üteme rohamosan lassul, ami részben a kiöregedő olajpálma-ültetvények felújításának késlekedésével, valamint az ültetvényterület bővülésének fékeződésével magyarázható. A 2019/2020. gazdasági évben a növényolajok felhasználása (részben az állati eredetű zsiradékok ASP okozta hiányából adódóan) előreláthatóan meghaladja a termelést, a növényolajok árának várható emelkedése miatt a szójabab feldolgozása – a gyenge észak-amerikai termés ellenére – rekordot dönthet, a keletkező szójadara pedig nem iker-, hanem inkább mellékterméknek minősül majd a szezonban.  

A fejleményeknek mindenesetre leginkább a napraforgótermelők örülhetnek, hiszen a globális rekordtermés ellenére az árak nem zuhantak a mélybe: Kína a kereskedelmi konfliktusok, az EU pedig a saját termelésű repcemag relatív hiánya miatt több napraforgóolajat használ fel. A napraforgóolajra Európában persze nem a biodízelgyártók tartanak igényt, a biodízel elsődleges alapanyaga itt a repceolaj. Átlagos évjáratban az EU repcemagterméséből kinyert olaj mintegy kétharmadából biodízel készül, míg a tagállamok összes biodízelfelhasználásának fele importból (Argentína, Indonézia) vagy import alapanyagokból (pálma- és szójaolaj) származik. Az Európai Bizottság azon bioüzemanyagok felhasználásának korlátozását, illetve kivezetését tervezi 2030-ig, amelyek esetében a földhasználatra gyakorolt közvetett negatív hatás kockázata nagy. Ezek felhasználása miatt ugyanis az alapanyagok előállításához a világ más térségeiben újabb és újabb földterületeket kell mezőgazdasági művelés alá vonni – jellemzően olyan földterületeket, amelyeken gazdag a biológiai sokféleség és a növényzet jelentős mennyiségű szén-dioxidot köt meg. Ilyen bioüzemanyag a pálmaolajból előállított biodízel, amely jelenleg az EU összes biodízel-felhasználásából egyharmad részarányt képvisel. Ehhez azonban még rögös utat kell végig járni, ugyanis Indonézia már 2019 decemberében panaszt nyújtott be a WTO-hoz (nem mellesleg a kormány nyomást gyakorol a helyi légitársaságokra az Airbus repülőgépek beszerzéseinek visszaszorítása érdekében), míg Malajzia 2020 márciusára tűzött ki időpontot utolsó egyeztetésre az Európai Bizottsággal, mielőtt szintén a WTO-hoz fordulna. (A két ország együttesen a világ pálmaolaj-termeléséből közel 85 százalék, az exportból közel 90 százalék részarányt képvisel.)

Miközben a pálmaolaj népszerűsége Európában gyorsan olvad, az Európa Bizottság még 2019 januárjában olyan döntést hozott, amelynek értelmében az Amerikai Egyesült Államokban termelt és onnan behozott szójabab, illetve az abból kinyert olaj megfelel az uniós fenntarthatósági követelményeknek, így abból biodízel gyártható. A lépés logikus volt, hiszen az USA és Kína közötti kereskedelmi háború miatt az észak-amerikai szójababot rendkívül olcsón lehetett beszerezni (nem véletlen, hogy erre a terményre az EU „nagyvonalúan” büntetővámot sem vetett ki). A határozat egyelőre 2021 júniusával bezárólag érvényes, megújítása azonban aligha kétséges. Mindezt tovább tetézi, hogy egy szintén 2019. január végén született megállapodás értelmében az EU importőrei évente 1,2 millió tonna biodízelt (az EU nem használt sütőolajokra alapozott termelésének 10 százaléka) hozhatnak be vámmentesen, előre rögzített minimumáron Argentínából.

A teljesség kedvéért ide kívánkozik, hogy az Európai Parlament és a Tanács megújuló energia támogatásáról rendelkező, tavaly módosított irányelve (RED II) szerint a megújuló energiának alapesetben legalább 14 százalékos részarányt kell képviselnie a közlekedési ágazat végső energiafelhasználásából 2030-ban. Ehhez az első generációs – élelmiszerek és takarmányok közvetlen előállítására alkalmas biomasszából gyártott – bioüzemanyagok (ilyen a repceolajból készült biodízel is) összesen legfeljebb 7 százalékponttal, vagyis felerészt járulhatnak hozzá. Ráadásul úgy, hogy az első generációs bioüzemanyagok 2020-ban elért részarányát bármely tagország a későbbiekben legfeljebb 1 százalékponttal növelheti az elszámolásában. Nagy kérdés tehát, hogy az idén mennyivel nő az első generációs biodízel felhasználása, hiszen ennek áttételes hatása lesz az olajmagdarák termelésére.

A nemzetközi kereskedelmi konfliktusok az elmúlt két évben vajon megrengették-e a globális szójapiacot?

– kérdeztük Prof. Dr. H.c. Popp József agrárközgazdászt, az MTA levelező tagját, a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Dékánját.

A globális olajmagdara előállítás 70%-át a szójadara képviseli, további 15%-át pedig a repce- és napraforgódara. A szója és szójaliszt nagyobb arányú kiváltásához egyszerűen nincs elégséges alternatív fehérjeforrás, mert a hüvelyes növények takarmányozási szerepe elhanyagolható és a repce- és napraforgódara takarmányozási célú felhasználása pedig elérte a maximumot. Az ipari melléktermékek felhasználása csak szerény mértékben emelkedik, a takarmánykiegészítő aminosavak gyors elterjedésének a magas ár szab gátat. Szóba jöhet még a levélfehérje, az akvakultúra eredetű fehérjeforrás (alga, békalencse, krill), a rovarfehérje, a mikrobiális fehérjeforrás és a szintetikus aminosav. De vajon az alternatív fehérjeforrások lehetőséget jelentenek-e a szójafehérje kiváltáshoz? Egyelőre nem, mert ehhez nélkülözhetetlen a táplálóérték meghatározása, a termelési költségek jelentős csökkentése, a termékek standardizálása és az uniós szabályozás változása. Nem véletlen, hogy az egyes fehérjeforrások világpiaci árainak összehasonlításából kiderül, hogy a szójaliszt még mindig magasan a legolcsóbb takarmány.

Érthető, hogy a világ árgus szemekkel figyeli a szójapiac kilátásait a nemzetközi kereskedelmi háborúk árnyékában. Kína szójaimportja a globális szójakereskedelem kétharmadát teszi ki, az EU pedig továbbra is a világ második legnagyobb szójabab importőre marad, szójaliszt esetében megtartja vezető helyét. Az EU-ban a szója és szójadara behozatala a jelenlegi évi 33 millió tonnáról szerény mértékben emelkedni fog, mert egyrészt az EU szójatermelése várhatóan nem haladja meg az évi 3 millió tonnát, másrészt a keveréktakarmány-gyártásban nő a magas fehérjetartalmú alapanyagok aránya. Az EU-ban a takarmányfehérje-önellátás belátható időn belül irreális célkitűzés, a kirívóan magas importfüggőség azonban csökkenthető. A hazai állattenyésztés fehérjeszükségletének kielégítéséhez évente 450–500 ezer tonna szójadara importra van szükség.

Nem igazolódott be az a félelem, hogy a Kínában kitört sertéspestis járvány és az USA-val folytatott kereskedelmi háború megrengeti a globális szójapiacot. A világ egymilliárd darab sertésállományának 45%-át Kínában hizlalták a sertéspestis járvány kitörése előtt, ahol a becslések szerint az utóbbi két évben akár 40%-kal is csökkenhetett az állomány létszáma, ezzel együtt a szójabab behozatala is 10%-kal. A szójapiacot kezdetben bizonytalanná tette az USA és Kína között kialakult kereskedelmi háború, miközben az Európai Unió USA-ból származó szójaimportja a kedvező árnak köszönhetően többszörösére nőtt. Kína egy időre szinte azonnal fel is függesztette az USA-ból származó szójaimportot, a Kínába irányuló brazil szójaexport viszont 30%-kal nőtt. A több mint két éve zajló vámháború végül is átrendezte a szójapiacot, az USA-ból származó szójatermék első számú vevője Kína helyett ma már az EU, Kína pedig elsősorban Brazíliából szerzi be szójaigényét, ahonnan korábban főleg az EU vásárolt. 2019 szeptembere óta azonban jelentősen megugrott Kínában az USA-ból származó szójabab importja. A közelmúltban az Egyesült Államok és Kína között megszületett előzetes kereskedelmi megállapodás hatására a már érvényben lévő vámok mértékét csökkentik mindkét oldalon, sőt Kína kötelezettséget vállal nagy mennyiségű amerikai mezőgazdasági termék, elsősorban szója és kukorica megvásárlására.

A nemzetközi kereskedelmi háborúk kezdetén a globális szójaárak regionális szinten akár 20%-os eltérést is mutattak. Például az USA Kínába irányuló szójaexportja leállt 2018-ban, ami további exportlehetőséget kínált Brazíliának. Ennek hatására Kínában és a világpiacon egyaránt nőtt a szója ára, az USA-ban viszont csökkent a szójaexport és a szójaár (20%-kal), majd az EU-ba irányuló növekvő exportjának köszönhetően a szójaár az USA-ban folyamatosan közelített a világpiaci árhoz. Összességében leszögezhetjük, hogy az afrikai sertéspestis és a nemzetközi kereskedelmi háborúk átrendezték, de érdemben tartósan nem befolyásolták a szójapiacot. A világpiaci átrendeződéstől jelentős árkilengést a jövőben sem várnak. Sőt, az előzetes kereskedelmi megállapodás az USA és Kína között újra visszarendezheti a szójapiacot.

A „hagyományos” állati eredetű fehérjét és ahhoz szükséges takarmányfehérjét kiválthatja-e az alternatív élelmiszerfehérje?

Ha az egyre növekvő húsfogyasztással már nem tud lépést tartani a haszonállat-tenyésztés, akkor a laboratóriumban előállított húsok kerülhetnek előtérbe. Egyetlen szarvasmarhából kivett szövetmintából 10 ezer szarvasmarha húsának megfelelő húsmennyiséget tudnak előállítani laboratóriumi körülmények között. Az állatokból vett őssejtmintát tenyésztenek ki mindössze néhány hét alatt. Ezután ez a sejt egy oxigénnel és tápanyagokkal dúsított speciális oldatban osztódásba kezd, az eredmény pedig 9–21 nap elteltével az izomszövet, azaz a fogyasztható, környezetvédelmi vagy etikai kétségek felett álló laboratóriumi hús. A laboratóriumi hús előállításánál már azon is dolgoznak, hogy olyan baromfi-, marha- és halhúst gyártsanak, amely állagában, ízében és tápanyagtartalmában nem, vagy alig különbözik az élő állatok levágásával készült hústól.

A sejtekből tenyésztett hús előállításának legismertebb vállalata az amerikai Memphis Meats és a holland Mosa Meat. A Mosa Meat 2021-től tervezi első termékeinek (marhahús) piaci bevezetését, majd két-három év múlva az ipari méretű termelés beindítását. A Memphis Meats kísérleti jelleggel már előállít mesterséges csirke-, marha- és kacsahúst, ráadásul ezek tápanyagértéke és szerkezete  azonos a hagyományos húséval. A laboratóriumi hús még mindig nagyon drága, a hamburgerhúsért például a Mosa Meats kilogrammonként több száz dollárt kér, vagyis az ár még nem versenyképes. A tömegtermelés beindulásához a laboratóriumi húsgyártás minden egyes fázisában tudományos áttörésre van szükség. A cégek már ilyen áron is vásárolnak belőle, mutatva a „zöld” elkötelezettséget.

Az eljárás elvileg 90%-kal kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint a hagyományos állattenyésztés. De meg kell jegyezni, hogy a laboratóriumi hús gyorsan növekvő előállítása nagy energiafelhasználással is jár, így például a szénalapú tüzelőanyagok használatával nem csökkenne az üvegházhatású gázok kibocsátása, azaz a globális felmelegedéshez való hozzájárulás. A laboratóriumi húsok előállítása tehát választ jelenthet a környezeti problémákra, ha megújuló energiára váltanak át ott, ahol a fosszilis energiára alapozott energiafelhasználás dominál.

A laboratóriumban tenyésztett hús fogyasztását jelenleg az Európai Unió tiltja (ahogy egyébként a klónozott állatokét is). Továbbá az is elmondható, hogy az EU-ban az élelmiszeripar területén a politika nem túl fogékony a tudományos innovációk gyakorlati alkalmazására. De a fogyasztók jelentős része is távolságtartó mindennel szemben, ami „mesterséges”, „nem természetes”, mert inkább a hagyományos utakat választja mindaddig, amíg a klímaváltozás, illetve a szélsőséges időjárás és az ezzel járó élelmiszerárrobbanás rá nem kényszeríti jól bevett szokásaik megváltoztatására.

Ugyanakkor gyorsan bővül a „vegahús” piaci bevezetése is. A laboratóriumi hústermelés mellett kizárólag növényi alapanyagokból (szója, borsó, búza, burgonya, kókuszolaj, cékla stb.) állítanak elő húsízű és -kinézetű vegahúst. Az amerikai The Good Food Institute nonprofit szervezet dollármilliókat költ a témával foglalkozó tudományos projektek támogatására. A McDonald's Németországban dobta piacra a Big Vegan TS burgert, a Burger King pedig az USA-ban forgalmazta először az Impossible Whoppert.

A Beyond Meat vállalatba több száz millió dollárt fektettek be olyan hírességek, mint például Bill Gates és Leonardo DiCaprio.
A Beyond Meat tőzsdei cég küldetése, hogy „az emberek első generációja végre leválasztja a húst az állatokról”. A Beyond Meat legfontosabb alapanyaga a borsó, amiből vegahús hamburgert gyártanak. A növényi alapú vegahús gyártása olcsóbb, mint az állati eredetű laboratóriumi húsé, ráadásul azokat a fogyasztókat is megnyerik, akik a húsfogyasztást vallási vagy lelkiismereti okok miatt utasítják el. Az Impossible Foods vegahús termékeinek gyártásához a növényi alapanyagok mellett Pichia pastoris nevű élesztőgombát is használnak, mert ennek segítségével állítják elő a húsízért felelős fehérjét, amelyhez szója- és búzaproteineket keverve készül a hamburgerpogácsa és egyéb vegahúskészítmény. Időközben Magyarországon a Burger King (vegaburger) és két német diszkontlánc is elkezdte forgalmazni a „vegahúst,” bárki megvásárolhatja.

A húsfogyasztás csökkentése a környezetvédelemnek és állatjólétnek egyaránt kedvez. A húsfogyasztás iránt érzett vágy az ember evolúciós fejlődésének fontos része, mivel a hús fontos szerepet játszott fizikai fejlődésünkben, ezen belül agyunk növekedésében, ami hozzájárult ahhoz, hogy az ember okos, így minden gyengesége ellenére is életképes lett. A húsfogyasztás mellőzése helyett a húsfogyasztás csökkentésére kell összpontosítani, főleg azokban a régiókban, ahol nagyon magas az egy főre jutó húsfogyasztás. Ebben az esetben a flexitáriánus diétára, vagyis a növényi eredetű ételekben gazdag, de húsban szegény étrendre való áttérés is megoldást jelent.

Az fentebb felsorolt innovatív táplálkozáson a hagyományos élelmiszert fogyasztó lakosság mosolyoghat. De nem ez számít, hanem az, hogy a klímavédő fiatal korosztály mennyire részesíti előnyben a vegahúst és a szintén gyorsan terjedő flexitáriánus diétát. A vegahús íze, zamata pedig nagyon hasonlít az állati húséhoz. Ízfokozókkal a technológusok már mindent elérhetnek.

Nehéz idők járnak a gabona- és a takarmány alapanyagok piacán

A múlt évben a takarmány alapanyagok beszerzését soha nem látott kihívások nehezítették – mondta a gabona- és takarmánypiaci helyzetet értékelve Dr. Gergácz Zoltán, a Bonafarm alapanyag-beszerzési és logisztikai ágazatigazgatója.

Kiemelte: olyan idők járnak, amikor egy-egy beszerzési döntés előtt az eddigi információk összegyűjtése mellett célszerű ránézni az USA elnökének Twitter-oldalára. Sőt, a nemzetközi tőzsdei kereskedéseket szintén jelentősen befolyásolják a Kínával kapcsolatos aktuális hírek. Ezért ezeket is részletesen elemezni kell.

Kínával kapcsolatban felhívta a figyelmet egy másik veszélyforrásra, ami elsősorban a vitaminok és aminosavak árát érintheti érzékenyen. Felidézte: a közelmúltban Kína környezetvédelmi felülvizsgálat címén leállított az országban működő több vegyi üzemet, köztük a vitamin- és aminosav gyárakat. Néhány hónap után a termelés újraindult, de a leállás idején egyes termékek ára húszszorosára emelkedett, és ez a helyzet bármikor megismétlődhet.

Dr. Gergácz Zoltán elmondta: nyíltan ugyan a kínaiak nem deklarálták, hogy a globális takarmánypiaci körülményeket befolyásolni kívánják (mint legnagyobb gyártók és felhasználók), de ez a szándék azért – mint azt a fenti példa is mutatja – az utóbbi időben érezhető volt. Erre jó példa a vitamintermelés, amelyet a világ e területen jelentős vállalatai Kínában összpontosítottak, mivel olcsó volt a munkaerő és a környezetvédelmi szabályokat is lazán kezelték a nagy ázsiai országban. Miután a vitamintermelés központja a világban a Kínai Népköztársaság lett, kínai részről máris érzékeltették, hogy ezt a piacot ezután már Kína irányítja.

Ennek hatására főként az európai gyártók próbálnak „visszamenekülni” annak érdekében, hogy a monopolhelyzetet valamilyen módon „oldani” tudják. Ez viszont az uniós környezetvédelmi előírások miatt nem megy mindig gyorsan. Lényegében ebben a helyzetben az érezhető, hogy a Kínai Népköztársaság nagyhatalmi pozíciókat kíván szerezni – több más területhez hasonlóan – és úgy is kíván viselkedni.

Ez a folyamat Kínában több mint két évtizeddel ezelőtt kezdődött el, amikor a kínai diákok szó szerint elárasztották a nyugat-európai és az USA egyetemeit, megszerezve azt a tudásbeli alapot, ami a fejlődéshez és a fejlesztéshez szükséges, majd a tudással együtt visszatértek Kínába.

Az afrikai sertéspestis (ASP) fenyegetettség a világ összes takarmánygyártójára hatással lehet. A fehérjedarákon kívül ez a gabonaárakat is befolyásolhatja, bár jelenleg ezt még nem érezzük. A gabonaárakra régiónként a magas gombatoxin értékek gyakorolnak inkább nyomást. Azaz a gabona- és takarmánypiac szempontjából az ASP egy ketyegő bomba.

A Bonafarm alapanyag-beszerzési és logisztikai ágazatigazgatója beszélt arról is, hogy a szójadara ára az elmúlt évben (a kereskedelmi háborúk és az ASP miatt) jelentős hullámzást mutatott. Hirtelen áremelkedések után, néhány nap múlva a kiindulási szint alá esett vissza. A tervezhetőség és kiszámíthatóság vált így nagyon nehézzé.

A repce- és napraforgódara árának egyenlőre „jót tesz” a magas növény­olajok ára, így itt jelentős áremelkedést egyenlőre nem lehet látni, de a kiindulási alapanyagok (repcemag, napraforgómag, szójabab) drágulása előrevetíthet itt is emelkedést. Ki kell azonban emelni, hogy a fehérjehordozók árát Magyarországon a forint árfolyam ingadozása is jelentősen eltérítheti. Magyarországi takarmánygyáraknak fontos fehérjeforrást biztosítanak a nagy etanolgyárak, melléktermékei. A DDGS, CGF és kukoricaglutén árát viszont a nemzetközi „fehérje” árakhoz igazítva határozzák meg.

A szakember jelezte azt is, hogy a világ gabona- és takarmányfehérje-piacát az utóbbi években az is jelentős mértékben befolyásolja, hogy mind a gabonát, mind pedig a fehérjenövényekből készült alapanyagokat nemcsak a mezőgazdaságban, hanem más, főként élelmiszeripari területen, sőt az energetikában is felhasználják. Példaként említette a bioetanolt, ami kukoricából készül, és ez érezhetően növeli a takarmányárakat is

Az ipari felhasználású gabona, amibe beletartoznak a biodízelek, az izocukor, növényi keményítők és a bioetanol is, ezek felhajtják a gabonák árát, amit a takarmányokban használnak fel, és ez a drágulás megjelenik az agrártermékekben. Így drágább lesz a hús, de lényegében minden egyéb is. A takarmányipar – főleg a baromfitápokat gyártó üzemek – jelentős mennyiségben használnak növényi olajokat, így a nemzetközi árak most tapasztalt emelkedése mindenképpen emeli a formulaköltségeiket.

Kitért arra is, hogy a gabonák és a takarmányok adásvételekor már időszakosan megfigyelhető az időjárási piac, amikor a változó időjárás befolyásolja a termények és a takarmányok árát. Ez megfigyelhető volt például akkor, amikor Argentínában a nagy szárazság miatti terméscsökkenés okozott áremelkedést a szója világpiaci árában. De ez a jelenség még nem olyan erős, amilyen várhatóan néhány év vagy évtized múlva lesz.

A globális piaci folyamatok figyelembe vételével a magyar gabona- és takarmánypiacon most az a legnagyobb gond, hogy az országban nincs elegendő állat. Példaként hozta, hogy a rendszerváltás elején még 10 millió sertés volt Magyarországon, most pedig ez a szám alig haladja meg a 3 milliót. Magyarország még mindig többletkapacitással rendelkezik a takarmánygyártás terén, azaz lényegesen több takarmányt tudna előállítani, mint amennyit jelenleg felvesz a belföldi kereslet. Ezért gyakorlatilag az alapanyagoldalról „őrlángon” működik a magyar takarmánypiac ahhoz képest, amin valaha dolgozott.

Ez vezetett azután oda, hogy a magyar termények jó részét – mint a banánköztársaságokban – alapanyagként viszik ki az országból. Ennek eredménye például az, hogy a mohácsi kikötőben évente több mint 100 ezer tonna termény kerül az uszályokra, és indul szinte a világ minden tájára. Ez az oka annak, hogy a magyar gabona nem „bőrbekötve”, azaz az állatok által hasznosított formában, feldolgozott élelmiszerként kerül a piacra. Ez a tendencia most talán megtörni látszik, mivel a baromfitartásban a brojlerágazat erősödött, viszont ez a termelés rendkívül zárt integrációkban folyik, így az integrátor kezében van az egész vertikum működtetése a takarmánygyártással együtt.

Keveréktakarmányt ma már szinte lehetetlen értékesíteni a külpiacon. Viszont a premixek és a különböző koncentrátumok, amikhez azután hozzákeverik a szükséges gabonákat, jól eladhatók, a hozzájuk kapcsolódó szaktudással együtt. A keveréktakarmányok esetében az optimális szállítási távolság 200-300 kilométer, ezen túl már nem érdemes elvinni az árut, mert a szállítási költséget nem bírják el.

Összegzésként rámutatott: a takarmány alapanyagok beszerzéséhez nagyon erős bizonytalanság, kiszámíthatatlanság kapcsolódik, ami megnehezíti a beszerzési döntések meghozatalát. A Kína és az USA közötti kereskedelmi háború még mindig tart, és ez nagyon nehezen teszi tervezhetővé a takarmányalapanyag-beszerzést. Így nem határozhatók meg hosszú távon a piaci viszonyok, és közöttük az árak sem – mondta Dr. Gergácz Zoltán.

Gabona- és takarmánypiaci helyzetkép

„Olyan véleményt, amelyből a piaci szereplők gazdasági következtetéseket vonhatnának le, cégvezetőként nem fogalmazhatok meg, mivel a piacot közvetlenül nem befolyásolhatom a kijelentéseimmel.” – mondta a Glencore Agriculture Hungary Kft. ügyvezető igazgatója az Agro Naplónak, mielőtt véleményt mondott volna a globális és a magyar gabona- és takarmánypiaci helyzetről.

Juhász Csaba a kérdéskörrel kapcsolatban ugyanakkor kiemelte: a globális piaci helyzetet tekintve abban mindenki egyetért, hogy a világ takarmányszükséglete, illetve a globális fogyasztás folyamatosan nő. Ez általában évente 1–4 százalék között változik az adott piaci helyzettől függően. Ha a búzát vesszük górcső alá, akkor az leginkább 1 százalékos növekedést mutat, míg a takarmánypiac bővülése általában 4 százalék körüli. Ezt a növekedést a világ termelése általában le is tudja követni évről évre.

Ami viszont az utóbbi időben jellemzően érzékelhető ebben a piaci szegmensben, hogy a piaci árak alakulását közvetlenül nem is a piaci fundamentumok, vagyis nem az aktuális kereslet és kínálat határozza meg, hanem inkább az, hogy mely régióban, országban milyen politikai döntések születnek éppen. Így példaként említette azt, hogy az elmúlt évtized elején jelentős piacbefolyásoló tényező volt az Oroszországgal szembeni búzaexport-korlátozás bevezetése vagy az utóbbi egy–másfél évben Kína és az USA közötti kereskedelmi háború kialakulása is meghatározó hatással volt a piaci viszonyokra. Ezek az események közvetlenül ugyan nem borítják fel a kialakult piaci struktúrát, viszonyokat, de azért érezhető hatással vannak rövid távon a piaci keresletre és kínálatra. Az például a piaci szereplők számára érzékelhető, ha a Kínai Népköztársaság az USA helyett Dél-Amerikából – Argentínából, Brazíliából – kezdi el beszerezni a szójababot. Vagy ha Kínában úgy döntenek, hogy a szójadara helyett Ukrajnából, illetve Oroszországból vesznek napraforgódarát. Ebben a pillanatban megváltozik a kereslet-kínálat aránya. Ez a történés sokkal nagyobb volatilitást – az árak sokkal gyorsabban és nagyobb mértékben változnak – ad egy-egy piacnak adott esetben, mint a vetésterület vagy az időjárás okozta változások. Ezeket a tényezőket sokáig lehetne sorolni, mert most például Argentínában megemelték az exportvámokat, de Ukrajnában például bevezették, hogy az áru kivitele esetén a szójabab és a repce esetében, nem lehet visszaigényelni az áfát. Ez utóbbi esetben ugyanakkor a helyi feldolgozó visszaigényelheti az általános forgalmi adót. Ezzel a belföldi feldolgozóipart szeretnék helyzetbe hozni. Mindez a feldolgozott termékek piacát befolyásolja jelentősen, például az Európai Unióban.

A szakember jelezte azt is, hogy a különböző világméretű járványos állatbetegségek szintén hatással vannak a gabona- és takarmánypiaci viszonyokra. Megemlítette az afrikai sertéspestist vagy a madárinfluenzát. Ám ezek csak rövid távon – megfogalmazása szerint – idei-óráig befolyásolják a piacokat. Az egyensúly azért áll vissza viszonylag rövid időn belül, mert a járvány miatt lecsökkent kínálat megnöveli a késztermékek árát, és mindez arra ösztönzi a befektetőket, hogy az adott helyzetből, azaz a megnövekedett árból minél többet hozzanak ki, így azután viszonylag gyorsan helyreáll a készterméknél a kereslet-kínálat egyensúlya.

A Glencore Agriculture Hungary Kft. ügyvezető igazgatója arról is beszélt: a gabonák és a takarmány-alapanyagok élelmiszeripari, illetve más ipari célú felhasználása szintén hatással van ezen áruk piacára. Példaként említette, hogy az Európai Unióban a repceolaj felhasználásának több mint 80 százaléka biodízel irányú. Ha ezt a felhasználást valamilyen okból esetleg mérsékelnék, az rendkívüli módon csökkentené a repce felvásárlási árát. Így egy idő után a repce termelése is drasztikusan visszaesne. Mindez egy sokkhatással érne fel.

A klímaváltozás piaci hatásairól szólva Juhász Csaba elmondta: főleg a fejlett országokban egyre nagyobb a közvélemény nyomása, hogy ezekkel a hatásokkal minden magára valamit is adó, a saját tevékenységét komolyan vevő cégnek foglalkoznia kell a fogyasztói elvárások miatt. Ezért várhatóan a monokultúrás termelést a továbbiakban nem nézik majd jó szemmel, a nyomon követhetőség meglétét viszont igen szigorúan ellenőrzik majd, továbbá a szén-dioxid-kibocsátás is kulcskérdéssé válik ez ügyben. A termelők irányába ez a nyomás egyre nagyobb lesz. Főleg a fiatalok ugyanis egyre inkább aggódnak, hogy milyen jövőjük lesz.

A magyar piaci helyzetet ismertetve a szakember hangsúlyozta: Magyarország jó mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik, megvan a jó minőségű termőföld és az ehhez kapcsolódó termelési kultúra is. Egy valami biztos azonban – mutatott rá –, hogy a belföldi feldolgozóipart erősíteni kell, mert az Ukrajnából vagy a dél-amerikai országokból érkező nyomás egyre nagyobb lesz az alapanyag-termelésen. Ha a magyar alapanyagokat az exportpiacon kell értékesíteni, akkor igen nehéz helyzetbe kerülhetnek a magyar termelők. Azaz törekedni kell arra, hogy a belföldön megtermelt alapanyagot belföldön is dolgozzák fel a lehető legnagyobb arányban.

Jelezte még azt is, hogy Magyarországon a termőföld forgalmát gyorsítani kellene annak érdekében, hogy ez a sajátos termelőeszköz minél gyorsabban foroghasson a piacon adott esetben. Mert ma egy adásvételt követően akár fél évnél több idő, nyolc hónap is eltelhet, mire a termőföld tulajdonost cserélhet hazánkban. Mindezt az általános piaci körülmények gyors változása is indokolja. Ezért a a jelenlegi Földtörvényt előbb-utóbb meg kellene változtatni. Ugyanilyen súlyú a magyar agráriumban a generációváltás ösztönzése és zökkenőmentessé tétele, mert a termelők többsége a mezőgazdaságban nem tartozik a legfiatalabb korosztályokhoz. Erre pedig a magyar agrárium nincs felkészülve. Így ezzel a kérdéssel minden érintett piaci szereplőnek foglalkoznia kellene. Erre is előbb-utóbb megoldást kell találni, mint az osztatlan közös tulajdon kérdéskörére is – mondta az Agro Naplónak Juhász Csaba.