A külső környezet korábbinál visszafogottabb teljesítménye nem hagyott nyomot a hazai gazdaság, 2019 első három negyedévében nyújtott teljesítményén (Q1:+5,3%, Q2:+4,9%, Q3:+5,0% év/év). A növekedés bázisa széles, bővült az export, 5% körüli ütemben bővül a fogyasztás, de az igazi hajtóerőt az állami és magánberuházások által is hajtott, 15% körüli ütemben bővülő beruházások biztosították. Az utolsó negyedévre vonatkozó eddig beérkezett adatok alapján kismértékben lassulhatott az éves növekedés üteme, mert bár folytatódott a kiskereskedelmi forgalom dinamikus bővülése, az ipar és az építőipar esetében már láthattunk némi lassulást.

 Mindent egybevetve egy, a korábbiaknál némiképp gyengébb negyedik negyedéves teljesítménnyel együtt is közelíthette az 5%-ot 2019-ben az éves növekedés. 2020-ban várhatóan 3,5% környéki lassulásra számíthatunk, részben a külső környezet romlása, részben pedig az állami beruházások várható visszaesése miatt, az EU-s forrásokból finanszírozott közösségi beruházások ugyanis a 2019. évi csúcs után csökkenni fognak az idén és 2021-ben is.

A gyors növekedést fenntartható költségvetési pálya mellett sikerült elérni. A hazai költségvetés brüsszeli módszertan szerint számított hiánya a GDP 1,6%-a volt a 2019. harmadik negyedévével végződő négy negyedév átlagában. A legfontosabb kiadási tételek csökkentek vagy változatlanok maradtak (az egyetlen kivétel az új demográfiai programhoz kapcsolódó kiadások).

A bevételi oldalon számos tétel GDP-arányosan szintén csökkent. Ugyan a költségvetés alaphelyzetét továbbra is erősnek (a GDP arányában 1,5–1,6%) látjuk, 2019-re vonatkozóan valamivel cél felett, 2%-körül alakulhatott a deficit, miután decemberben egyedi döntések keretében a vártnál többet költött az állam, valamint elszámolásra kerülhet az EU-val szembeni EU-s pénzügyi korrekció is. 2020-ban 0,8–1,0% lehet a hiány, köszönhetően a várhatóan erős növekedésnek, valamint az állami beruházások csökkenésének. A kordában tartott hiány és a gyors növekedés miatt lendületesen csökken a GDP arányában az államadósság is, a korábbi 80% feletti csúcsokról és a 2018 végi 70%-ról 2019 végére 66–67%-ra csökkenhetett az adósságmutató és 2022-re a 60%-os Maastrichti kritérium alá süllyedhet.

A sok, alapjaiban igencsak kedvező adat mellett az infláció alakulása az egyetlen kényes kérdés. A 2018. évi 2,8%-ról 2019-re 3,4%-ra emelkedett az éves átlagos infláció, sőt decemberben 4,0%-ra gyorsult a fogyasztói árak éves növekedésének üteme, amivel elérte a jegybank inflációs célsávjának felső szélét. A magas infláció mögött több tényező is meghúzódik.

Egyrészt a gazdaság alapfolyamatait tükröző maginfláció az elmúlt években fokozatosan 3–3,5%-ra gyorsult az erős kereslet, a gyengülő árfolyam és a gyors béremelkedés következtében. Emellett jelenleg emeli az inflációt az üzemanyagárak esetében jelentkező bázishatás (2018 végén és 2019 elején igen alacsony volt az olajár, ami miatt az üzemanyagárak közel 0,5 százalékponttal növelték az inflációt) valamint az afrikai sertéspestis élelmiszerárakat emelő hatása.

Bár januárban még emelkedhet az infláció és meghaladhatja a 4%-ot, ezt követően azonban az árdinamika mérséklődni fog. Egyrészt az üzemanyagárak most már alacsonyabbak, mint egy éve, másrészt a várakozások alapján lassan véget ér a sertéshús árának emelkedése is. Ráadásul a gazdasági növekedés mérséklődése várhatóan fékezi majd a bérdinamikát is, így enyhülhet az alapfolyamatokból fakadó inflációs nyomás is. Ez azt vetíti előre, hogy az év közepére 3% környékére süllyed majd az infláció és ezen szint körül ingadozhat majd a következő negyedévek során.

2019 végén és 2020 januárjában a forint árfolyama többször is új mélypontra gyengült az euróval szemben, köszönhetően annak, hogy a jegybank a régió legalacsonyabbnak számító kamatát tartja fenn.

A forint leértékelődése önmagában azonban nem hozza lépéskényszerbe a jegybankot. Mivel a háztartások devizakitettsége gyakorlatilag megszűnt, a vállalati szektorban 60%-ról 40%-ra csökkent a devizahitelek állománya a teljes vállalati hitelállományon belül, az államadósság devizaaránya pedig 50%-ról 20% alá mérséklődött, így a jegybanknak stabilitási szempontból nem kell védenie az árfolyamot. Az árfolyam már csak az inflációs kép miatt érdekes. Emiatt pedig arra számíthatunk, hogy a jegybank a gyenge árfolyam és a jelenleg 4%-os infláció ellenére sem nyúl a kamatokhoz 2020-ban sem. A legnagyobb kockázatot az jelenti, ha a bérnövekedés továbbra is kétszámjegyű dinamikát mutat, ekkor ugyanis erősödhetnek az inflációs várakozások és tartósan a célsáv felső széle körül ragadhat az infláció, ez esetben ugyanis a jegybank rákényszerülhet kamatpolitikája átgondolására és az MNB megkezdheti a szigorítást.

Szintén erős, de ellenkező irányú kockázatot jelent a külső környezet. Ha az elmúlt időszak javulása ellenére mégis recesszióba süllyedne az eurózóna, akkor a negatív hatások mérséklése végett tovább gyengülhet a forint.

A cikk szerzője: Tardos Gergely