Különösen igaz ez akkor, ha az időjárási prognózisok kedvezőtlen körülményeket jeleznek előre, vagy éppen a deszikkáláshoz felhasználható hatóanyagok jelentős szűkülésével kell számolni. De ne feledjük, az egyes állományok nem ugyanabban az időpontban érik el az optimális betakaríthatóság időpontját.

Korai hibridek versenyképes teljesítménnyel

Számos növényfaj esetében szembesülnek azzal a termelők, hogy a koraiság érdekében kompromisszumra van szükség a hozam tekintetében. A hosszabb tenyészidőhöz kapcsolható magasabb terméspotenciál eléréséhez viszont a technológián túl a mindenkori környezeti feltételek kedvező együttállása is szükséges, aminek az előrejelzése szinte lehetetlen.

Mielőtt a repcék esetében túl gyorsan pálcát törnénk a korai hibridek felett, érdemes összegezni az elmúlt évek hazai hivatalos NÉBIH-kísérleteinek terméseredményeit (1. ábra). Ezek alapján ugyanis a korai éréscsoportban vizsgált hibridjelöltek kifejezetten jól teljesítettek a későbbi éréscsoport hibridjelöltjeivel szemben. A vizsgált 3 év során minden évben 3 korai és 3 középérésű csoportot hasonlítottunk össze, azaz összesen 9 kísérleti egység eredményeit. Eszerint a 9 összehasonlításból 4 esetben a korai jelöltek hozama volt magasabb, 2 esetben szinte azonos termést értek el, és 3 esetben a későbbi hibridjelöltek diadalmaskodtak, a három év átlagában pedig azonos szinten teljesítettek. Ennek alapján kijelenthető, hogy a korai hibridek használata semmiféle hozamkockázattal nem jár.

Az eltérő fejlődésdinamika előnyei

Eltérő virágzási és érésidejű, illetve eltérő fejlődés- és érésdinamikájú hibridek egyidejű használata üzemi szinten más szempontok miatt is észszerű: nem egyszerre jelennek meg rajtuk a kártevők és kórokozók, így a növényvédelmi kezelések is nagyobb biztonsággal ütemezhetőek. Egy-egy váratlan időjárási jelenség sem egyformán sújtja ezeket az állományokat. És persze a betakarítási idő széthúzása és az ebből adódó nagyobb betakarítási biztonság is fontos szempont, hiszen az egyes hibridek közötti 2-4 nap érésidő-különbség biztosítja a kombájnkapacitások optimális kihasználását is. Több idő és nagyobb biztonság.

Érés ≠ Betakarítás?!

Számos nemzetközi kísérlet igazolja, hogy a gyakorlatban sokszor a túl korai betakarítás és – általában ennek előzményeként – a túl korai deszikkálás mellett döntenek a termelők, pedig ameddig a becők nem száradnak el, addig folyamatos a szárazanyag-beépülés a magokba. A repce – minden híreszteléssel ellentétben – viszonylag jól tűri, ha állva hagyják, ezért extrém helyzetektől eltekintve a betakarítást megelőző veszteségek mértéke nem számottevő. A RAPOOL több kísérletsorozatban is azt tapasztalta, hogy a napokkal későbbi betakarítás mázsákban mérhető többlettermést produkált még esős és szeles időjárási körülmények között is.

A betakarítási ablak optimális kihasználása

A későbbi betakarításhoz köthető magasabb hozamok részben a becők hosszabb ideig tartó asszimilációjára, részben a repceszalma kedvezőbb, szárazabb állapotára vezethetők vissza, nem utolsósorban pedig az újabb hibridekben fellelhető nagyobb kipergés-ellenállóságra. Az ilyen állományok jobb betakaríthatósága mellett csökken a kombájnokban a cséplési veszteség, mivel kisebb a veszélye, hogy a szalmához tapadó repcemagok egy része is visszakerül a talajra. Az időjárási körülményeket és az érési állapotot mérlegelve a betakarítás időpontja néhány nappal elhalasztható, hogy az állományokban rejlő maximális terméspotenciál a jobb betakaríthatósággal kiaknázható legyen, érdemi veszteség nélkül.

Deszikkálással a repce betakarítása jobban tervezhető, ám a helyes időpontjának meghatározása komoly szakmai kihívás, túl korán alkalmazva a betakarított termés mennyisége jelentősen elmaradhat az állomány valós potenciáljától. A deszikkálás nem szükségszerűen része az eredményes repcetermesztési technológiának. A RAPOOL számos kísérletben vizsgálta, hogy melyek azok a hibridek, amelyek deszikkálás nélkül is helytállnak a magyarországi klimatikus viszonyok között.

Kipergés-ellenálló hibridek

A RAPOOL kínálatában a DARIOT és DYNAMIC mellett a DUKE és a FRANKLIN olyan hibrid, amelynek bizonyított a kipergés-ellenállósága. A szélsőséges időjárás és a deszikkáláshoz felhasználható készítmények körének szűkülése miatt talán soha nem volt annyira fontos a repcehibridek hozamstabilitása, mint most.

A biológiailag éretté vált káposztarepce becői abban az esetben nyílnak fel, ha a külső erőhatások (ide értve a fizikai hatásokat, mint a szél vagy jégverés) nagyobbak lesznek a két termésfalat rögzítő erőnél. Hagyományos hibridek esetén a növények öregedése és száradása fokozza ennek kockázatát, ugyanis a becőfalak összehúzódnak, a termésfalat és az álválaszfalat (replum) összetartó varratban a sejtek eltávolodnak egymástól, és a becő felnyílik. A kipergés-ellenálló hibridekben a varrat szinte észrevehetetlen, a becők felnyitásához nagyobb erőre van szükség. Az ehhez szükséges erőhatást vizsgálták a német kollégáink. Az egyik teszt során a becők termésfalait húzták szét, és mérték a felnyitáshoz szükséges erő nagyságát. Egy másik tesztben az érett becőket egy gumilabdákkal töltött rázóedénybe helyezték, majd minden edényt egységes erővel megráztak. A rázást követően megszámolták a kipergett magokat, és indexálták a kapott eredményeket. A két teszt eredményeit a fenti grafikonon ábrázoltuk (2. ábra). A tesztek során a DARIOT, FRANKLIN, DYNAMIC és DUKE hibridjeink kifejezetten jól szerepeltek.

A magok nemcsak a szárazanyag jelentős részét, hanem az olajtartalmuk több mint felét az érés második felében halmozzák fel. A deszikkálás elhagyásával és az aratási idő kitolásával nagyobb hozamok mellett magasabb olajtartalmat érhetünk el. A kipergés-ellenálló hibridek használatával a betakarítás ideje 3-6 nappal megnyújtható, a veszteségek elkerülhetőek, és a kihullott magokból fejlődő árvakelés mértéke is csökkenthető, megakadályozva a kórokozók korai elszaporodását.

A kipergéssel a termés 8-12 százalékát is elveszíthetjük, nagyobb viharok vagy jégeső esetén ennél jóval, akár 70 százaléknál is többet. Természetesen a kipergés-ellenállóság sem nyújt teljes körű védelmet, de nagyobb biztonságot ad a szélsőséges időjárással és a fizikai behatásokkal szemben.

A RAPOOL nemesítői mindig is törekedni fognak arra, hogy a termelők számára olyan genetikai tulajdonságokat szelektáljanak vagy építsenek be az egyes hibridekbe, melyek megoldást nyújtanak az aktuális kihívásokra.

A cikk szerzője: Pálffy András