Nemrégiben a tőled megszokott módon, a szója termesztéséért kampányoltál, amit többek között a 69.000 Ft/ha termeléshez kötött támogatással támasztottál alá. A búza esetében is ennyire optimistán látod a jövőt?

Kihívásokkal teli éveket tudhatnak maguk mögött a búzatermesztők. Sárga rozsda járvány okozta terméskiesések, nehezen értékesíthető toxinos búzák, HL-súly-problémás takarmányárpák, alacsony fehérjetartalom miatt csökkentett áron felvásárolt takarmánybúzák. Hosszan lehetne még sorolni az elmúlt évek problémáit, melyek évről évre komoly összegeket emésztenek fel a növénytermesztő gazdaságoknál. A bosszúságok jelentős része pedig egy körültekintőbb fajtaválasztással elkerülhető lenne.

Számos hazai és külföldi nemesítésű búzafajta közül választhatnak a gazdák. Mit tanácsolnál, melyek azok a szempontok, amelyeket érdemes figyelembe venni a fajta kiválasztásakor?

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy „a legjobb fajta” véleményem szerint nem létezik. Nem véletlen, hogy csak őszi búzából a Karintia 14 fajtát kínál a gazdálkodók részére, melyeket az ország több mint 30 helyszínén tesztelünk évről évre. Véleményem szerint az első és talán az egyik legfontosabb szempont a fajtának a származási helye, vagyis, hogy hol, milyen körülmények közt lett nemesítve. Nálunk, a Pannon régióban jellemzően a szárazabb körülményeket jobban toleráló, korai kalászhányású és korai érésű fajták szerepelnek stabilabban és ezáltal teljesítenek eredményesen.

2014-ben a sárgarozsda óriási pusztítást végzett az őszi kalászos kultúrákban, de mintha az emlékek megszépültek volna és nem lenne már olyan fontos szempont a betegségellenálló képesség?

Gyakran tapasztaljuk mi is, hogy a gazdák eleve többszörös gombaölő szeres kezelést betervezve, nem a probléma súlyához mérten kezelik a gombabetegségek okozta veszélyt. Véleményem szerint a legjobb megelőzés a fajtaválasztás. Nem mesze tőlünk, Ausztriában például egy a betegségekre fogékony őszi búza fajta eladhatatlanná válik akkor, ha a gombabetegség kárt okoz a gazda számára. Ezenfelül a biogazdálkodók száma ott lényegesen magasabb, ahol a vegyszeres beavatkozás eleve tiltott. Már ez a két ok elegendő volt az elmúlt évtizedek során ahhoz, hogy a betegségellenálló képesség terén az ausztriai nemesítőházak igen magasra tegyék a lécet. Nem szabad továbbá elfelejteni azt a tényt sem, hogy a betegséget nem feltétlenül mindig sikerül időben észlelni, vagy ha mégis kellően éberek vagyunk, akkor sem garantált a siker, lásd a tavalyi rendkívüli csapadékos májust, amikor szinte lehetetlenné vált az időben történő beavatkozás.

Mi a véleményetek az örökzöld dilemmával kapcsolatosan, gondolok itt a bő termést adó vagy a prémium minőséget tudó fajtát válasszak kérdésre?

Többségbe kerültek a bő terméssel kecsegtető fajták a hazai piacon. Tény, hogy fajtabúzával üzemi körülmények közt is el lehet érni a 10 tonna feletti termést Magyarországon. Nem fordíthatunk ugyanakkor hátat a beltartalmi elvárásoknak, hiszen ha a feldolgozók egy téves fajtaválasztás következtében nagy tömegben,  kizárólag alacsony, jelentősen 10% alatti fehérjetartalommal kénytelenek vásárolni a búzát, akkor a hiányzó fehérjét valahonnan pótolniuk kell. Ez vezethet oda, mint amit tapasztalhattunk már az előző években, hogy a takarmánybúza árazása a minőség függvényében lépcsőzetessé vált. Az idei évben, ahol számos termőhelyen 4–6 tonnás búzákat fognak várhatóan csupán betakarítani, el fogja minden bizonnyal gondolkodtatni a gazdákat, hogy nem lenne-e érdemes legalább részben visszatérni a prémium minőséget adó búzákhoz. A modern genetikák ugyanis 6–7 tonnás termés mellett 15% feletti fehérjetartalmat képesek produkálni. Az így esetlegesen elérhető 8.000–10.000 Ft/t árkülönbözet pedig átszámítva hektáronként már 40.000–70.000 Ft/ha árelőnyt jelenthet.

Végezetül mit tanácsolsz az értékesíthetőség tekintetében érdemes-e ezt a szempontot már a fajtaválasztáskor figyelembe venni?

Tapasztalatom szerint sok gazdát a betakarításkori ár befolyásol a faj és a fajtaválasztáskor. Cégünk 25 éve foglalkozik terménykereskedelemmel, így kellő tapasztalattal a hátunk mögött kijelenthetjük, hogy számos, előre biztonsággal nem kalkulálható tényező befolyásolja a piaci árat. Sajnos tévúton járnak tehát azok, akik erre alapozzák a döntésüket. Érdemes ugyanakkor a fajtaválasztáskor tájékozódni a fajtatulajdonosánál, hogy a termés megvásárlásában tud-e segítséget nyújtani. Egy köröltekintő integrátor véleményem szerint nem csupán értékesíti a vetőmagot a gazda számára és igény esetén biztosítja részére a szükséges input anyagokat. Egy sikeres gazda–integrátori kapcsolatnak része kell, hogy legyen a korrekt tájékoztatás a várható terménypiaci folyamatok alakulásáról, segítve őt a helyes döntés meghozatalában.