A gyomnövények elleni küzdelmet különböző és folyamatosan változó körülmények között kell megvívnunk. A gyomnövények biológiája (pl. csírázás, szaporodás, tolerancia), a növénytermesztési rendszer (pl. agrotechnika, talajművelés, gyomirtási gyakorlat), az időjárási tényezők (pl. hőmérséklet, csapadék, fagymentes napok) állandóan változva hatnak egy adott terület gyomviszonyaira.

Ezek a tényezők jelentősen befolyásolták/befolyásolják a repce három kritikus gyomosodási időszakát:

1. kelést követő 1-2 hónap: kultúrnövénynek még kicsi a gyomelnyomó képessége,

2. kora tavasz: az ősszel kikelt gyomok gyorsabban megindulhatnak a fejlődésben, megerősödve gátolják a repce növekedését, oldalhajtásainak kialakulását,

3. közvetlenül a betakarítás előtt: a megdőlt állományban teret nyernek a repce betakarítását megnehezítő gyomnövények (ebszékfű, ragadós galaj stb.).

A következőkben tekintsük át, hogy milyen körülmények között kellett megválasztanunk a gyomirtási technológiánkat az elmúlt időszakban.

Időjárási tényezők

A gyomosodást befolyásoló tényezők közül erre közvetlenül nincs (vagy minimális) a hatásunk. Adott évben azonban az egyik legnagyobb mértékben meghatározó tényező lehet a terület gyomosodásának alakulására. Gondoljuk arra, hogy a különböző életformájú gyomnövényeknek mennyi az optimális csírázási hőmérséklete: T1: 10–14 °C – árvacsalán fajok, pásztortáska, tyúkhúr, veronika fajok; T2: 4–8 °C – ragadós galaj, pipacs, mezei árvácska, pipitér és székfű fajok; T3: 8–14 °C – repcsényretek, vadrepce T4: 18–30 °C – libatop fajok, keserűfű fajok, szélfű fajok. Ennek függvényében is vizsgáljuk meg az elmúlt évek hőmérséklet- és csapadékviszonyainak alakulását a szombathelyi meteorológiai adatok segítségével, amely úgy gondolom, hogy egy általános tendenciát mutat az egész ország időjárásának alakulásáról.

2016. évben a csapadékos szeptember elejét követő, mérsékelten meleg októberi csapadékos időjárás a különböző (T1-4) életformájú növények folyamatos és nagy tömegben való csírázásának biztosított kedvező feltételeket. Október elején 4-5 leveles repcében már nagy tömegben találtunk tőlevélrózsás pásztortáska és pipacs egyedeket. Mind a preemergens, mind a korai posztemergens gyomirtások időzítéséhez és hatásuk teljesüléséhez kedvező feltételeket biztosított az időjárás. A posztemergens kezelések időzítését segítette, hogy a repce és a gyomnövények is homogén képet mutattak az egész táblán. A fejletlenebb állományok megerősödését azonban hátráltatta az átlagosnál hűvösebb október, november, a szinte végig fagyos, igen száraz téli időjárás. A „foltos” táblarészeken nagy tömegben csíráztak elsősorban a székfű fajok. A gazdáknak ezeken a területeken a célzott tavaszi posztemergens kezeléseket kellett alkalmazni.

A 2017. és a 2018. év kísértetiesen hasonlított egymásra, annyi különbséggel, hogy 2017. szeptember 12–14. között, míg 2018-ban ugyancsak e hónap 2–6. intervallumban esett több mint 100 mm csapadék. Az extrém mennyiségű bemosó eső hatására a preemergens kezelések a kitűnő gyomirtási hatékonyság mellett, hatóanyagtól és talajtípustól függően gyenge-közepes mértékű tőpusztulást, sárgulást, fehéredést, valamint növekedésbeni visszamaradást okoztak a kultúrnövényen. Ahol nem végezték el az alapkezelést ott a szeptemberi csapadék a lazább szerkezetű talajokon tömeges gyomkelést okozott, a kötött talajokon jelentős mértékű tömörödöttséget indukált. A gyomnövények ezt a „kemény” réteget nem tudták áttörni, csak a repedésekből csíráztak ki. Az erősen csapadékos időt követően október második feléig meleg, száraz időszak (több, mint 30 nap) következett. A korai posztemergens gyomirtások talajon keresztüli hatása nem érvényesült. Az október 20. után leesett csapadék egy újabb csírázási hullámot indított el, amelynek elsősorban a korai tavaszi időszakban volt „látványos” hatása.

A 2019. és a 2020. évben azok a termelők voltak „szerencsések”, akik augusztus végén elvégezték a preemergens gyomirtást, mivel a szeptember eleji csapadék (elsősorban csak a nyugati országhatár mellett) után száraz, meleg időjárás következett. A repce és a gyomnövények elhúzódva, vontatottan keltek (1. ábra), október közepéig szinte kizárólag melegigényes magról kelőkkel (pl. libatop fajok, selyemmályva, egynyári szélfű), ill. mélyről kihajtó évelőkkel (pl. mezei acat) találkozhattunk. A T1-2-es gyomok hiánya, valamint a száraz idő miatt a gazdák a korai posztemergens kezelésekkel egészen szeptember második feléig kivártak. Az augusztus végén, szeptember elején elvetett repcék ekkor már több helyen elérték a 3-4 leveles állapotot. Országosan jellemző volt, hogy a repcemag egy része csak a szeptember végi esőzés után csírázott ki, így október elején szik-4 (5) leveles állapotú egyedeket együttesen találhattunk a repcetáblákon. A heterogén kultúrnövény és a különböző fejlettségű gyomnövények együttes jelenléte megnehezítette a posztemergens gyomirtások időzítését.

Elhúzódó kultúrnövény és gyom kelés 2020-ban

Melegigényes T4-es gyomnövények

Az utóbbi évek egyre gyakoribb száraz, meleg őszi időjárásának köszönhetően a gyomirtási technológia megválasztásánál egyre inkább figyelembe kell vennünk táblánk ún. kapás gyomokkal (libatop-, disznóparéj-, szerbtövis-, keserűfű fajok, parlagfű, csattanó maszlag, selyemmályva, varjúmák stb.) való fertőzöttségének mértékét. Nem feledkezhetünk meg, hogy ezek a gyomok a repce fejlődésének legérzékenyebb, korai növekedési időszakától komoly konkurenciát jelentenek a kultúrnövénynek. Az igaz, hogy már nem lesznek 1-2 m nagyságúak (a nappalok rövidülése miatt), de 30–60 cm-es magasság elérésekor gyorsan virágoznak és magot érlelnek. Az első fagyok amik, majd megoldják a problémát, egyre később következnek be (2018. november 28., 2019. december 2., 2020. november 21.). Átlagos szeptember 1-i vetéssel számolva ez azt jelenti, hogy az elmúlt három évben 89, 94, 82 napon keresztül jelentős mennyiségű vizet és tápanyagot vettek el a kultúrnövénytől (2. ábra). Nem beszélve arról, hogy az egyik legnagyobb borítással előforduló fehér libatop csak a –3–4 °C esetén pusztul el, –1–2 °C után regenerálódik és további gondot jelent.

Fehér libatoppal erősen fertőzött repce tábla október közepén

Forgatás nélküli talajmunka

A hagyományos forgatásos művelési módok mellett egyre inkább előtérbe kerülnek a forgatás nélküli talaj-előkészítési eljárások. Számos előnyük (energia-művelettakarékos, talajnedvesség-megőrzés stb.) mellett a gyomnövények megtelepedésére, csírázására stb. is jelentős, általában kedvezőtlen hatással vannak:

• A szántásos forgatásos műveléssel ellentétben a fertőzött felső talajréteg leforgatása nem történik meg. Mérsékelten meleg, csapadékos időjárás estén a repce kelésével egyidőben a felső rétegből kelő gyomok nagy tömegben, folyamatosan csíráznak. Jelentős versenyre késztetve ezzel a kelő kultúrnövényünket. Még nagyobb konkurenciát jelentenek, amennyiben dupla gabona vagy a mostanában egyre nagyobb területen alkalmazott 45 cm-es vagy esetleg 76 cm sortávolságra vetjük a repcét. Az is igaz, hogy széles sortávú vetés esetén a sorközművelő kultivátor alkalmazása komoly segítséget nyújt a gyommentesség biztosítására.
• Mélyről kihajtó évelő kétszikűek (pl. mezei acat) egyre nagyobb fertőzöttségére számíthatunk, különösen száraz, meleg időjárás esetén.
• Megnő a ruderális gyomok fertőzöttsége, melyek közül a vékony egércsenkesz okozza a legnagyobb problémát. Ez a vékony szálas T2-es gyom tömeges fertőzés esetén akár 70%-os termésveszteséget is okozhat. Felszaporodását segíti a gabona-repce-gabonaváltás, ill. a tábla melletti fertőzött ruderális területek. A kultúrnövény elvetése után az egércsenkesz a felső rétegből nagyon gyorsan, nagy tömegben csírázik. Kulcsfontosságú, hogy a csírázásgátló (pre- vagy korai posztemergens) készítmények hatásához szükséges csapadék a kezelést követően minél hamarabb megjöjjön, amíg a gyomnövény még mag állapotban van. Legtöbb esetben ez csak 2-3 napra korlátozódik. Az állománykezelés formájában gyakorlatilag lehetetlen az ellene való védekezés, az ún. speciális egyszikűirtók is teljesen hatástalanok ellene. Az előzőekből kitűnik, hogy a legfontosabb a gyomnövény megtelepedésének megakadályozása csak az integrált növényvédelem elemeinek maximális kihasználásával lehetséges.

Rokon növények

A régi klasszikusok, mint a pásztortáska, mezei tarsóka vagy az egyre nagyobb területen előforduló sebforrasztó zsombor előfordulása és fertőzöttségének mértéke is évről évre jelentősen változhat, de helyi vagy tájegységi szinten fellépő egyéb keresztes gyomok, pl. a homokon megtalálható hamvas zsombor is egyre komolyabb fertőzést okoz. Ezen keresztesek tömeges jelenléte is jelentősen befolyásolja a gyomirtási technológia megválasztását.

Teljesen leszűkíti a védekezés lehetőségét, ha olyan kultúrváltozatú gyomfajról beszélünk, amely nagyon közeli rokonsági viszonyban van a kultúrnövénnyel. A pontos meghatározást az is nehezíti, hogy nagyon gyakran kereszteződnek a vele egy nemzetségbe tartozó fajokkal vagy változatokkal, elvesztve ezzel a határozó bélyegüket/jellemző tulajdonságukat. Az egyik ilyen leglátványosabb keresztesvirágú gyom az elsősorban a Nyugat-Dunántúlon megjelenő vad-réparepce (Brassica rapa ssp. sylvestris, syn. B. rapa ssp. campestris vagy B. campestris). A T4-es (nyárutói) besorolása ellenére akár már november elején nagy tömegben virágozhat. A 4–6 leveles állapotban télbe menő növények a mostanában jellemző enyhe teleket károsodás nélkül túlélik. A repce vetésterületének növekedésével a gyomnövény fertőzöttsége is folyamatosan emelkedik. A legjelentősebb kártételt Vas és Zala megye repcetábláin okozza. Időjárástól függően novembertől áprilisig folyamatosan virágozhat a repcében, ezáltal odacsalogatja és táplálékul szolgál a rovarkártevőknek, valamint jelentősen korlátozza a tavasszal felhasználható inszekticidek körét. Terjedésében a sekély vagy forgatás nélküli talajművelésnek, a beszűkült vetésforgónak és a fertőzött vetőmagnak van jelentős szerepe.

Az ellene való kémiai védekezést szinte lehetetlenné teszi, hogy a vad-réparepce a repcével azonos nemzetségbe tartozik, a kultúrnövénnyel igen közeli rokonságban áll. Tapasztalataink alapján, jelenleg Magyarországon a hagyományos előállítású repcében engedélyezett hatóanyagok nem hatékonyak ellene.

Gyomirtási gyakorlat

A repcében a gyomok elleni védekezés sikerét nagymértékben meghatározza, hogy az előveteményben mennyire volt sikeres a gyommentesítés. A leggyakoribb előveteményének számító őszi kalászosokban az őszi gyomirtás jelentős mértékű növekedése – ez elsősorban a Nyugat-Dunántúlra igaz – csökkentette a repcében „problémás” növények (pl. tyúkhúr, veronika-, árvacsalán fajok, mezei árvácska) fertőzöttségét. 2019. és 2020. években ennek a végrehajtását a csapadékos időjárás nagymértékben megnehezítette.

Összefoglalás

A repce gyomirtási technológiájának megválasztásában jelentős területi különbségek vannak az országban, melynek oka elsősorban az eltérő klimatikus és a különböző gyomviszonyok alakulásában keresendő. A repce gyomviszonyainak sajátossága a különböző életformájú egyedek együttes jelenléte. A Nyugat-Dunántúlon nem ritka, hogy 8–10 eltérő csoportba tartozó növényfaj is megtalálható ugyanabban az időben a területen. Az Alföldön, ahol a vetésforgóban nagyobb a tavaszi vetésűek részaránya, nagyon gyakran nem tipikus repce, hanem inkább kapás gyomnövények tömeges jelenlétével is találkozhatunk. A szárazabb klímájú országrészeken továbbra is a célzott őszi vagy kora tavaszi posztemergens technológia a jellemző.

A gyomviszonyok alakulását természetesen számos tényező befolyásolja. Az „általános” gyomok fertőzése is évről évre jelentősen változhat, de a helyi vagy tájegységi szinten fellépő gyomok is egyre komolyabb problémát okoznak. A gazdálkodónak ezeket fel kell ismerni, sőt meg kell előzni, ezért is kiemelkedően fontos a táblaszintű gyomismeret. Ennek ellenére előfordulhat, hogy egy-egy gyomnövény ellen adott évben nem védekezhetünk sikeresen. A „speciális” gyomnövény leküzdése vagy fertőzöttségének minimálisra csökkentése csak a különböző védekezési módok szakszerű összehangolásával lehetséges. Fontos, hogy rugalmasan, az adott év időjárási körülményeihez is alkalmazkodva, válasszuk meg a növényvédelmi technológiánkat.

Ughy Péter
növényvédelmi szakügyintéző, gyombiológus
Vas Megyei Kormányhivatal
Agrárügyi és Környezetvédelmi Főosztály
Növény- és Talajvédelmi Osztály

A cikk szerzője: Ughy Péter