Minden 1962-ben az otthoni kis gazdaságban kezdődött, Väderstadban. Számos rossz gazdasági év után az egyre romló termelési feltételek miatt, már-már a farm eladásán gondolkodott a házaspár. Ugyanakkor olyan alternatívákat is kerestek, amik fellendíthették volna a vállalkozás jövedelmi helyzetét. Siw például megpróbálkozott az állattartással, de hamar rájött, hogy csak a pulyka tudna némi nyereséget termelni, de az is a befektetett óriási munkáért cserébe csak néhány koronával kecsegtetett.
Rune egy borona gyártásán gondolkodott, ami megfelelt az akkori erőgépek támaszotta elvárásoknak. Egyre több traktor készült dízel motorral, amelyek már erősebbek voltak. A borona akkoriban két fagerendából állt, amit lovak vontattak, és amit a szántások egyengetéséhez használtak. A traktorok megjelenésével az eredeti konstrukció nem sokat változott, talán valamivel nagyobb munkaszélességűek lettek az eszközök.
Rune elképzelése az volt, hogy fémből készíti el ezt a boronát, ami jelentős fejlesztésnek számított egy olyan kezdetleges, fából készült eszköz esetében, amit akkor általánosságban használtak. “Hosszú élettartamú eszközt gyártani” ez volt az Ő kedvenc kifejezése, egy minőségi szemléletmód, ami azóta is tovább él a vállalatnál.
Egy szomszéd, egy jó barát esténként hegeszteni tanította Runet. Segítő kezeknek köszönhetően a kis 20 m2-es fészer egy egyszerű műhellyé alakult át, amit egy Mjölby székhelyű, vashulladék begyűjtésével foglalkozó vállalat látott el nyersanyaggal.
Siw és Rune egyaránt sokat dolgozott az első borona elkészítésén. Az egyik teszt alkalmával, 1962 tavaszán, egy szomszédos gazda jött át, és az mondta: “Ez egészen jó, Rune, én is szeretnék egyet”. Ez volt az első megrendelés. Szinte ezzel egyidőben Rune sógora, Hästholmenből szintén rendelt egy boronát. Így a kis vállalkozás elindult és megteremtette az alapját a mai Väderstad AB-nak, ami 1550 munkavállalót foglakoztat, 40 országban értékesít és 2020-ban 3,4 milliárd svéd korona árbevételt ért el.
Rune elképzelése a kezdetektől fogva jónak bizonyult, erősen hitt abban, hogy a kis vállakozás egy nap igazi nagy vállalattá növi ki magát, és szerepet vállal a világ népességének élelmezésében. Erősen hitt abban, hogy valami magasabb értelme van mindannak, amit csinál és amit még tenni fog.
Rune mindig magmaradt gazdának, és mindig a gazdálkodók oldalán állt. Hasonlóan, mi mindannyian a Väderstadnál azért dolgozunk, hogy a gazdálkodók mindennapi életét könnyebbé tegyük.
Mindannyiunknak hiányzik Rune, aki 2008-ban távozott közülünk, de emléke tovább él a vállalatnál, és mindenben, amit teszünk és alkotunk. Ma Rá emlékezünk, tisztelettel adózunk emlékének és mindannak az innovációnak, ami gazdák ezrei számára teszi könnyebbé a mindennapi munkát és segítséget jelent abban, hogy étel kerüljön mindenki asztalára.
Rune Stark és a Väderstad története képekben
Rune első műhelye, ami 1967-re már az egész épületet elfoglalta.Az elsőként értékesített borona “számlája”. 3 méteres és 350 kg súlyú volt, 875 koronába, azaz 80 euróba került.
Az eredeti merevfogas borona.
Rune Stark, Mats Tobiason, Gert Heimersson és Lars Hannell az új generációs NZ magágykészítő prototípusát szemlélik 1998-ban. Az ún. Väderstad Parallellic tervrajza. A megoldást a merevfogas boronán, később pedig a kultivátorokon alkalmazta a gyártó, sok éven keresztül versenyelőnyt biztosított a Väderstad számára. Rune Stark 2006-ban Légi felvétel a gyárról 2019-ben.
