Amennyiben ezek az anyagok a növény szármaradványaiból mobilizálódnak, a talaj ilyen jellegű anyagvesztesége csökken. Ezek alapján könnyen belátható, hogy jelentős gazdasági érdekünk is fűződhet a szármaradványok talajba juttatásához.

A szármaradványok talajban történő lebontása során jelentős mennyiségű, a növények számára is felvehető makro-, mezo- és mikroelem kerülhet vissza a biológiai körforgásba. Emellett a lebomló szármaradványok a szervesanyag-tartalom növelésén keresztül javítják a talaj szerkezetét, víz- és tápelemszolgáltató képességét.

Az el nem bomlott tarlómaradványok esetében ugyanakkor a negatív hatásokat kell kiemelnünk: rontják a talaj szerkezetét, fizikai tulajdonságait, nehezebben művelhető válik a talaj, illetve az elvetett magvak csírázására is negatívan hatnak. A le nem bomlott maradványokon a kórokozók és a kártevők is könnyedén megtelepednek, esetleg áttelelnek.

A repce nyárvégi vetésének egyik legfontosabb előfeltétele a kiváló magágy, mely ülepedett, egyenletes felszínű, nyirkos talajállapotot jelent.

A repce esetében az optimális elővetemények a kalászos gabonák. A gyökér és tarlómaradványok, illetve a megfelelő szecskaméretben a táblán hagyott szalma lebontásának gyorsítása – a betakarítás és a vetés közötti viszonylag rövid idő miatt – cellulózbontó baktériumtörzseket tartalmazó tarlóbontó készítmények használatával érhető el. A cél ugyanis a megfelelő vetőágy készítése a repce számára, amely már minimális szármaradványt tartalmaz.

Ezt a műveletet azzal a tarlómunkával érdemes végezni, amikor a szármaradványokat a talajba keverjük. A munka jellemző eszköze a szántóföldi kultivátor vagy a tárcsa. A tarlóbontó készítményt a baktériumok számára tápanyagot jelentő szármaradványra kell juttatni, majd ezt követően azonnal a talajba keverni. Csak a közvetlenül betakarítás után rögtön elvégzett tarlóbontással – a lebontási folyamat célzott irányítása és felgyorsítása miatt – van arra esélyünk, hogy elkerüljük a pentozán-hatás miatt kialakuló nitrogénhiányt. Ha ez nem sikerül, pótlólagos nitrogén kiegészítésre lehet szükségünk.

A repce gyors fejlődéséhez a talaj felső 5-15 cm-es rétegéből könnyen felvehető tápanyagokra van szüksége. E tápanyagigényt rendszerint műtrágya formájában juttatjuk ki.

A nitrogén a növényi zöldtömeg, a becők és a magok kialakulásában elsődleges fontosságú, míg a kálium a fagytűrést, a becőképződést, a foszfor pedig a csíra és a gyökér fejlődést, az érést befolyásolja elsődlegesen.

A melléktermékekből feltáródó tápanyagok mennyiségét a következő táblázatban szemléltetjük.

Esetünkben egy mérsékelt termésátlagú, 5 t hektáronkénti szemterméssel learatott őszi búza elővetemény után következő repce példáján mutatjuk be azt, hogy abban az esetben, ha a teljes szalmamennyiség a táblán marad, a növény számára szükséges N, P, K akár 20-40 %-a hasznosulhat ebből a formából.

Számos tényező befolyásolhatja a gazdálkodó döntését, miszerint a tarlómaradványok beforgatását vagy elszállítását választja. Ilyenek többek között az állatállomány megléte, vagy nem léte, a melléktermék esetleges piaci ára, agronómiai tényezők, szerves trágyához való hozzáférés, stb. Számolni azonban e szerves anyag mennyiséggel mindenképp érdemes.

A mikrobiális tarlóbontó készítményekkel irányított módon befolyásolhatjuk a lebontás hatékonyságát, a szármaradványok bontására rendelkezésre álló idő rövidsége miatt már egy kész, aktív „baktérium-tömeg” kezdi meg lebontó és átalakító munkáját.

A Phylazonit Tarlóbontó készítmény törzsei a szármaradványok teljes bontása, a tápanyagok mineralizálása mellett a kártevő fonalas gombák visszaszorítását is végzik, így a nagyobb tömegű bomló szerves anyagon elszaporodó, a repce gyökérrothadását okozó gombák kártételét is csökkentik. Amennyiben a Phylazonit technológia elemeként, a repce vetéskor Phylazonit Talajregeneráló, illetve a hamarosan piacra kerülő Phylazonit Rizo készítményt is használunk, a repcében jelentkező gombakártételt minimálisra csökkenthetjük.

A Phylazonit Technológia első lépése a tarlóbontás. A Phylazonit Tarlóbontó készítményben lévő baktérium törzsek nem csak a tarló újrahasznosításával gazdagítják a talaj tápanyag készletét, hanem segítenek a talajban már lekötődött tápanyagok feltárásában is. A könnyen, gyorsan lebomló növényi részek tenyészidőszakon belül visszakerülnek a tápanyagok körforgásába, a lassan lebomló szerves anyagok pedig a humuszképződés folyamatát segítik elő.