Támogatók:

A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet

Dr. habil. Milics Gábor, PhD

Az adatokon alapuló precíziós gazdálkodás egyik legdinamikusabban fejlődő technológiai eljárása a távérzékelés. Az elmúlt 10 évben jelentős változások következtek be a táv­érzékelési piacon. A drónok megjelenésével újabb eszközök segítik hozzá a gazdálkodókat a távérzékelt adatok gyűjtéséhez, a műholdakon alapuló adatgyűjtés pedig korábban nem remélt újdonságokat hozott: elérhetőkké váltak az adatok. Aki foglalkozott az elmúlt évtizedben a távérzékelt adatokkal, az korábban még a műholdkép eléréséért is meg kellett, hogy küzdjön, ma már ezek elérhetőek. A lényeges kérdések azok, hogy az adatok alapján milyen következtetéseket lehet levonni, milyen műholdfelvételeket mire tudunk hasznosítani, és a rendelkezésre álló adatokból hogyan tudunk a gazdák számára is hasznos információt létrehozni? A cikksorozat jelenlegi számában egy tömör technológiatörténeti áttekintés mellett a gyakorló gazdák számára hasznos technológiai alkalmazást is bemutatunk.

A távérzékelésben rengeteg lehetőség rejtőzik még, ismerkedjünk meg a technológiával és ne féljünk hasznosítani azt!

Minden termelőnek érdemes átgondolnia, hogyan és milyen műveletek során jelenthet előnyt a saját gazdaságában, ha a táv­érzékelés megoldásaival támogatja meg a folyamatokat. A területi adottságok ismerete, a távérzékelési adatok felhasználása a döntéshozatalban sokat segít ebben.

A távérzékelés nem varázslat, és hamarosan minden gazdának szüksége lesz rá

Somogyi Bálint, az Axereal Kft. agronómiai és kereskedelmi vezetője korábban évekig a távérzékelés legmélyebb szakmai vonalában szerzett gyakorlatot a terület hőskorában. A táblatérképek kialakításán dolgozott, pixelszintre lebontva, egyenként, kézzel szabta át a zónázottságot a termelő gépi hátterének és a művelési szélességének függvényében. Meghatározta a minimális menedzsmentzóna-méretet és -alakot is, ami alatt már nem volt érdemes különböző dózist feltüntetni az adott területen, hanem bele kellett olvasztani a nagyobbakba. A gyakorlatban tábláktól függően 200–250 hektár kiértékelése 1 napig tartott. Miután megvolt a zónázottság, a biomassza és a nitrogén-ellátottsági adatok és a talajtípus alapján meghatározta a kijuttatások dózisait. Elkészítette a kijuttatási fájlt, minden táblához létrehozott egy összesítőt átlaggal, szélsőértékekkel, szükséges bruttó műtrágyamennyiséggel, majd ezt csomagban továbbította a termelőnek.

A távérzékelés történelme és villámgyors fejlődése

A műholdas távérzékeléssel a francia anyacégen keresztül került kapcsolatba. A 2000-es évek elejétől ugyanis az ottani kollégák a francia Nemzeti Űrkutatási Központ (Centre national d'études spatiales, CNES) munkatársaival együttműködve fektették le a műholdas távérzékelés alapjait, illetve kezdték annak mezőgazdasági hasznosíthatóságát megvizsgálni. Ekkor a termelői oldalon még nem voltak adottak a gépészeti feltételek ahhoz, hogy ezeket az adatokat kijuttatási térkép szinten lehessen használni. Azt kísérletezték ki, hogy milyen információkat lehet kinyerni távérzékelési adatokból úgy, hogy azokat a későbbiekben fel tudják használni a tápanyag-utánpótlásban. Ennek az információtípusnak a kereskedelmi forgalomba hozatala nagyjából 2005 körül indult el. Akkor még minden papír alapú volt, de a termelők kaptak egy olyan adatsort, ami távérzékelésből származott. Ezekkel az adatokkal értelmezték a szántóföldi kultúrák, a búza, a repce és az árpa tápanyag-ellátottságát, és igazították hozzá még nem differenciáltan, hanem csak táblaszinten a kijuttatandó hatóanyag-mennyiségeket. Ez a folyamat gyorsult fel a 2010-es évek elejétől, amikor a gyakorlatban is kezdett elterjedni a differenciált kijuttatás.

A műhold mellett a drón is megjelent adatforrásként és a cégünk az évtized közepére közel félmillió hektáron foglalkozott műholdas távérzékeléssel, és hasznosította a későbbiekben ezeknek az adatait a termelők számára – mondta a szakember.

A magyar fejlődés egy kicsit sajátosabb, hazánkban 5-6 éve indult el egy olyan munka, ami a francia tapasztalatokon alapult, és figyelembe vette a helyi sajátosságokat. A lényege, hogy a műhold adott, ám a talaj, mint visszaverődési felület, nem ugyanaz a világ különböző részein, ez pedig az adatok értékelésében és becslésében számottevő eltérést eredményezhet. A mi munkánk ezért többek között abból állt, hogy megbecsüljük például a talaj torzító mértékét magyar és francia vonatkozásban. Így indult el itthon is a műholdas távérzékelés, és egészült ki a mi portfóliónk a későbbiekben konkurens termékekkel. A lényeg, hogy nagyon sokáig kétféle típusú távérzékelési adat volt elérhető a termelők gyakorlati felhasználására. Az egyik a relatív különbségeket mutató, a másik pedig az abszolút értéket mutató adatok csoportja. Mikor azt mondjuk, hogy valami relatív, arra kell gondolni, hogy a táblán belüli különbségek mindig függenek attól, hogy mikor és hogyan készülnek. Ezért időben nem lehet összehasonlítani a különbségeket. A megoldás a táblán belüli heterogenitás becslésére és érzékeltetésére alkalmas, de számszerűsíteni és a felvétel időpontjától függetleníteni nem lehet – mondta Somogyi Bálint.

Ezzel szemben az abszolút típusú adatok nehezebben felvételezhetőek, költségesebbek, de időben és térben összehasonlíthatóak. Az elmúlt 2-3 évben az abszolút értékű adatok hozzáférése demokratizálódott, egyre szélesebb körben vált elérhetővé. Többek között az Európai Űrügynökségnek (ESA) is volt egy olyan programja, ami nyílt forrásúvá tett olyan információkat, amiből aztán lehetett abszolút értékű adatokat számolni. Ez egy nagyon jó lehetőség volt a bekapcsolódásra azoknak, akiknek nem voltak forrásaik, vagy kapcsolataik a műholdas adatok eléréséhez, de tudtak adatot értelmezni és feldolgozni.

Így épült be a távérzékelés a gazdálkodói gyakorlatba

A 2010-es évek végén aztán a műholdas adatok mellett egyre nagyobb teret nyertek a drónos megfigyelésen alapuló információgyűjtési megoldások. Ezzel még inkább hozzáférhetővé vált a távérzékelés, mint technológia. Egy idő után a két irányzat nem konkurense, hanem kiegészítője lett egymásnak. A lényeg, hogy a drónok és a műholdak is alapvetően azonos szenzorokat tudnak a levegőbe emelni. Az utóbbiak egy kicsit távolabb vannak a vizsgált területtől, de az adattípus és -minőség egy idő után azonossá vált. Ez pedig segítette a távérzékelés elterjedését és a beépülését a gazdálkodási gyakorlatba. Azzal, hogy a termelők egyre több adatot kaptak, a felhasználásuk módja is változott. Ez érdekes fejlődési folyamatokat eredményezett a tápanyag-utánpótlás és a növényegészségügy területén. Ezeken képvisel igazán nagy hozzáadott értéket a távérzékelés. A robotpilóta és a precíziós vetés is minimálisan ide kapcsolódik, de véleményem szerint ezeknél inkább műszaki megoldásokról van szó, nem pedig élettani folyamatok modellezéséről. Most ott tartunk a gyakorlatban, hogy egy szűk termelői réteg 3-4-5 éve folyamatosan tapasztalatokat szerzett, és kezdte kijárni a saját útját a távérzékelési adatok gyakorlati felhasználásának területén. Ez a kör eljutott a differenciált vetés, -tőszám és a zónázott, differenciált tápanyag-kijuttatás szintjére. Most pedig kezd lassan fejlődni és egyre nagyobb teret nyerni a differenciált dózisú növényvédelem is.

A magyar helyzet

Magyarországon nagyon sok termelő került kapcsolatba ilyen típusú szolgáltatásokkal és lehetőségekkel, ám keveseknél maradtak meg a gazdálkodási gyakorlatban. A helyspecifikus termeléshez ugyanis személyes indíttatásra és elkötelezettségre is szükség van, mert a gazdák nem készen kaptak megoldásokat és szolgáltatásokat. Alapesetben jött valaki nagy mennyiségű és sokféle adattal, táblazónázottsággal, valamint a használat lehetőségével, de utána még viszonylag sok munka volt a térképek és a menedzsmentzónák gazdasághoz való illesztése. Véleményem szerint egy szűk termelői réteg Magyarországon kifejezetten magas szintet képvisel a műholdas távérzékelés adatainak felhasználásában és a termesztéstechnológiába történő beépítésben.

 A gazdák nagyobb hányadánál viszont ez nem alakult ki, egyelőre nem nyert teret. Ezzel összefügg, hogy sokan rádöbbentek arra, hogy komoly informatikai tudás és háttér kell ahhoz, hogy a precíziós mezőgazdaság ezen szegmensébe bele lehessen merülni. A távérzékelés ugyanis mindig együtt jár a térinformatikával, ez nélkülözhetetlen a technika mezőgazdasággal való összekapcsolásában. A térinformatikai szoftverek vagy nyílt forráskódúak, vagy fizetni kell értük, ami sokakat elrettentett, mert előbbinél jó programozói képességek kellenek, utóbbiakat pedig drágának találták. Ezek nehézséget jelentettek, de azok, akik komolyan rá akartak állni a precíziós gazdálkodás útjára, egy idő után mindig találtak valakit, aki az átlagnál sokkal jobban bele tudta magát ásni a térinformatikába, képessé vált kezelni a térképeket, értelmezni a fájlokat és kifejezéseket, valamint nem riadt meg az adathalmaz nagyságától.

A távérzékelés időbenisége

Fontos, hogy távérzékelési térképet nem lehet egy idényben letölteni és létrehozni. Akkor igazán jó és hasznos egy rendszer, ha a távérzékeléssel kinyert térképeket össze lehet vezetni az aratás, a vetés és a többi művelet folyamatainak térképeivel. Ez a kombinálás egy idő után csak térinformatikával megvalósítható. A kiértékelés és feldolgozás folyamatát a magyar piacon is sokan és jól tudják kezelni. A termelők feladata volt az adattömeg nagysággal való megbarátkozás és a térinformatika megtanulása.

Drágább művelés, nagyobb megtérülés

A szakember szerint a távérzékelés gyakorlati eredménye egy költséghatékonyabb termesztés. Ritka, hogy valaki az összes kiadást tekintve spórolni tudott volna azért, mert a szántóföldi kultúrákban valamilyen, műholdas távérzékelésen alapuló szolgáltatást használt. Inkább az jellemző, hogy okszerűbbé vált a növénytermesztés, miközben növekedtek a költségek és a bevételek is, így vált gazdaságosabbá a termelés. Egységnyi előállított terményre kevesebb költség jutott, de semmiképpen nem jelentett spórolást. Már csak azért sem, mert olyan műszaki háttér kell ahhoz, hogy a távérzékelésből származó térképeket és adatokat fel lehessen használni, ami már önmagában komoly, több, akár 10 milliós beruházást igényelt. Mi döntően a Dunántúlon, annak is a déli részén foglalkoztunk távérzékeléssel, ott tudtunk olyan termelőkkel kapcsolatot kialakítani, akik maguk is elhivatottak voltak a precíziós növénytermesztés iránt, és megvolt bennük a hajlandóság arra, hogy pénzt és időt szánjanak arra, hogy értelmezzék azt, amit mi láttunk bele a tábláikba. A legtöbbször 5–10 százalék közötti hozamnövekedést lehetett elérni az őszi vetésű kalászos gabonákban úgy, hogy a költségtöbblet mindig 5 százalék alatt maradt, átlagosan 2-3 körül volt – mondta Somogyi Bálint.

A költségtöbbletet nem a több input anyag felhasználása okozta, hanem akár a foszfor és kálium műtrágya egyben, komplex formában történő kijuttatása helyett monoműtrágyaként való kiadása. Ez kétszeri kimenetelt, munkadíjat, gép- és üzemanyagköltséget jelentett. A nitrogén-utánpótlásnál pedig megtartottuk a táblaátlagot, viszont a zónázás alapján történő kijuttatás oda vezetett, hogy a végén több munkaórát kellett egy tábla mellett eltölteni a kezdetekben. Pontosan ki kellett számolni, hogy mennyi került ki, mindig vissza kellett nézni, hogy jól fogy-e, ez pedig eleinte sok időt vett el. Ilyen extra még az, hogy a táblák heterogenitását látva a gazdák a törvényben kötelezően előírtnál jóval több mintavételi pontot határoztak meg. A minőségi kivitelezéshez szükséges fájlfeltöltés, a felkészülés, a technika működésének ellenőrzése mind pluszfeladatot jelentett.

Ezek a jövő lehetőségei a távérzékelésben

A gyakorlati hasznosítás során a tápanyag-utánpótlás terén egyre pontosabban lehet majd dolgozni, de az alapelvek nem változnak. A lényeg a biomassza változásainak megfigyelése, a távérzékelésből nyert adatok alapján történő zónázottság és az így geolokalizált mintavétel. Ezeket javítja a felvételezések gyakoriságának növelése. A növényvédelemben tudomásom szerint sokáig nem voltak meg azok a növényfiziológiai egyenletek, amikkel értelmezni lehetett volna folyamatokat. Ezeknek a kialakítása zajlik most. A műholdkép alapján az ott lévő, például talajszint és biomassza értékeket látva kell meghatározni, hogyan lehet azokat átfordítani a megfelelő differenciált gombaölő vagy gyomirtó dózisra.

Úgy gondolom, hogy a világon egyre inkább el fog terjedni a távérzékelés az öntözésben is. Ez a terület egyelőre még kibontakozóban van, de a szemlélet ugyanaz, mint a műtrágyázás esetén. Nem mindenütt kell ugyanannyit és ugyanolyan gyakran kijuttatni, végső soron itt is a növény igényeihez, a talajtípushoz és egyéb körülményekhez történő mennyiségi optimalizációra van szükség. A technológia a kezdetekkor szántóföldi kalászosokban, repcében, kukoricában, illetve Franciaországban a szőlőben indult el. Az a véleményem, hogy egyre több kultúrára terjed át a távérzékelés gyakorlati hasznosítása.

A hibák, amiket érdemes javítani

Jellemző hiba, hogy az érintett termelők félúton abbahagyták és nem foglalkoztak tovább a technológiával, nem ültették át azt a gyakorlatba. Nem úgy juttattak ki, ahogy a térkép alapján kellett volna. A másik, hogy az emberek sokszor a látványos dolgoknak jobban hisznek, még akkor is, ha azok nem társulnak gyakorlati tartalommal. Az egyik legnagyobb hiba a precíziós mezőgazdaság világában, hogy sokan a színes térképek láttán rögtön a pontosság, a precizitás netovábbjának hitték és hiszik az adott technológiát. Pedig ezek általában relatív értékek, amelyek egy egyszerű szenzorral készített fénykép alapján mutatnak be valamilyen különbséget. Ám, hogy annak milyen élettani jelentősége van az állomány szempontjából, hogy hogyan kell a felmutatott különbséget figyelembe véve beavatkozni a tápanyag-utánpótlásba, a növényvédelembe, a tőszámtervbe vagy a művelési mélységbe, arra sokszor már nem terjed ki a tudomány. Egy időben nagyon szép és megkapó reklámtevékenységgel volt tele a piac, ilyennel szinte mindenki találkozott a szakmában. Örömteli, hogy ezek kezdenek kikopni. Fontos üzenet a gazdáknak, hogy azzal, aki nem tud a távérzékeléshez nagyon pontos fiziológiai és biokémiai folyamatokat társítani, nem érdemes foglalkozniuk.

A történet nem arról szól, hogy valaki jön egy drónnal, letölt egy nyílt forráskódú műholdképet és berajzol egy táblára három zónát, majd megmutatja, hogy azok különböznek.

Az egész távérzékelés témának az adja az örömét, hogy az ember újat hoz létre, felfedez valamit. A maga szintjén mindenki egy kicsit úttörő tud lenni. Sok esetben nincsenek kőbe vésett dolgok. Például sok videós segédanyagot lehet találni a szoftver­alkalmazásokról, amik ugyan nem a mezőgazdaságról szólnak, de ugyanolyan adatsorokkal dolgoznak. Én a térinformatikai alkalmazások egy részét úgy tanultam meg, hogy szociológus témában adatsorok területekre történő szétosztásának és értelmezésének folyamatát néztem meg. Nekem ugyanez volt a dolgom, csak tápanyag-utánpótlási adatsorral. Az a jó, hogy akinek van ideje és kedve, sok mindent maga is el tud sajátítani. Vannak jó térinformatikai képzések, de ezektől függetlenül mindenkit arra biztatok, hogy saját maga is foglalkozzon a témával. Egy egyszerű szoftver beszerzése után elérhetőek az információk. A világban tízezrével vannak olyanok, akik meg akarják osztani a térinformatikai tudásukat, nagyon részletes anyagokat lehet elérni az interneten, amikből egyszerűen és gyorsan lehet tanulni. Aki így fejleszti magát, egy idő után képes arra, hogy hamar felismerje a szakmaiságot nélkülöző szereplőket, a precíziós világ önjelölt varázslóit.

Ez változott az elmúlt években

A digitalizáció felgyorsította a folyamatokat és sok megoldást feljavított. Amikor elkezdtem, még az esetek 95 százalékában papír alapon nyomtattam ki pdf-formátumú fájlokat, amik a térképeket tartalmazták. Ott volt a térkép mellett a színskála, leírva a dózisokkal. A papírokon ceruzával és tollal jelöltük meg, hol és mit kell csinálni a táblákon. 2-3 éve pedig már ott tartottunk, hogy a papír után a pdf-fájlokat is el tudtuk hagyni, és a velünk kapcsolatban lévő termelők többsége már térinformatikai fájlokat kért és értelmezett. Úgy gondolom, hogy ezeket látva is még mindig a folyamat elején járunk, rengeteg fejlődési és terjeszkedési lehetőség van a távérzékelésben azzal, hogy egyre szélesebb körben lesznek hozzáférhetőek az adatok. Amikor pedig ennek következtében az adatsorok önmagukban már nem képviselnek értéket, annak lesz előnye és piaca, aki az adatok értelmezését és felhasználását tudja irányítani és kézzelfogható megoldást képes kínálni.

A francia és magyar távérzékelés különbsége

A franciáknál nagy támogatást jelentett a távérzékelés számára az a törvényi háttér, amellyel a jogalkotó a műtrágyadózisok mennyiségének alátámasztásához elfogadta a távérzékelési adatokat. Ezért a termelők lassan 10 éve vannak rászorítva arra, hogy ilyen adatokat használjanak a termesztési gyakorlatuk igazolására. Fontos, hogy nem ez az egyetlen módja az alátámasztásnak, de nagyban támogatta a távérzékelés gyakorlati alkalmazásának elterjedését a gazdáknál. Természetesen nem arról van szó, hogy ha valaki nem alkalmazza a technológiát, akkor nem juttathat ki műtrágyát. Egy alapdózis engedélyezett, és az attól felfelé történő eltérés akkor nem számít kihágásnak, ha annak szükségességét agronómiai indokokkal – és távérzékelési adatokkal – alá tudja támasztani a termelő.

A francia birtokméret-különbségek és a növénytermesztés szövetkezeti, kamarai strukturálódása miatt a termelőknek nem kellett annyira úttörőknek lenniük, mert sok fejlesztést állami vagy magán egységek már kidolgoztak és eléjük tettek a távérzékelés gyakorlati megoldásaiból. A magyarországi Digitális Agrár Akadémia és a Digitális Agrár Stratégia hasonlóképpen segíthet a hazai termelők fejlődésének és technológiai hátterének megalapozásában. A precíziós növénytermesztési szakmérnöki képzések szintén hasznosak. A jövőre nézve az a személyes meglátásom, hogy jó térinformatikai alapok nélkül hosszú távon senkinek nem lesz maradása a szakmában. Bízom benne, hogy a különböző programokban is ezen lesz a hangsúly, mert a minőségi távérzékelés alapja, hogy az adatot helyhez kössük.

Hasonlóan látja a térinformatika jelentőségét és hasznosságát Jávorka Dénes, aki országszerte több gazdaság vezetőinek segít abban, hogy helyspecifikus alapokra helyezze a termelést.

Így tanácsos elvégezni a távérzékelést

A Baranya megyei Újpetréről származó Jávorka Dénes okleveles növényorvos, növényvédelmi szaktanácsadó, a Danuba Kft. precíziós szakmai vezetője. Vele a műholdas megfigyelés eredményeinek gyakorlati alkalmazásáról beszéltünk.

Jávorka Dénes, a Danuba Kft. precíziós szolgáltatásainak szakmai vezetője

Mik a távérzékelés előnyei?

A távérzékelés a legegyszerűbben elkészíthető, értelmezhető és az egyik legolcsóbban kivitelezhető adatgyűjtési módszer. Azért nem szabad kihagyni a gazdálkodási rendszerekből, mert nagyon sok olyan információval szolgál, amelyek segítik az agrár­szakemberek döntéseit. Okszerűen használva egy drónos és egy műholdas felvételezés adatai hatalmas segítséget jelenthetnek. Egy sporthasonlattal élve a helyzet kicsit olyan, mint például a labdarúgásban, ahol a pályán lévő futballisták csak a saját posztjukon történő dolgokat látják, nem úgy, mint az edző az oldalvonalról, aki a játék teljes képét érzékeli. A mezőgazdaságban az edző a távérzékelés, aki a terület egészére rálát. A termelők, akik pedig jobb esetben heti egyszer csak elautóznak a tábla mellett, a játékosok, akik csak egy oldalról közelítik meg az eseményeket.

A távérzékeléssel áttekinthető az egész terület, és érzékeltetni lehet, hogy hol vannak azok a problémák és hibák, amiknél bele kell nyúlni a folyamatokba. A jobb és a rosszabb részeket így differenciáltan lehet kezelni. Természetesen messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni egy műholdképből, de nagyon jó kiindulási alapja lehet a táblák megismerésének. Az viszont nagyon fontos, hogy az információkat a helyükön kell kezelni és mindig szükséges validálni. Hatalmas mennyiségű képre van szükség ahhoz, hogy egy műholdas felvételezésből valaki olyan zónalehatárolást készítsen, ami a gyakorlatban is megállja a helyét. Ugyanis a különböző kultúrák, a különböző időpontban és vegetációs periódusban, továbbá eltérő évjárati körülmények között más képet mutatnak. Minden esetben törekedni kell arra, hogy az adott területen termesztett kultúrnövényekből lehetőleg ugyanabból a vegetációs szakaszból készült képeket használjunk fel és pontosan meg kell határozni az az évi időjárási körülményeket is. Ez azért fontos, mert akár egy hónapos eltéréssel is teljesen az ellentétére fordulhat egy vegetációs index a táblán belül.

Az egyik leglényegesebb feladat, hogy soha nem szabad kihagyni a termelőt a tervezésből, az algoritmusoknak szüksége van a szakemberek helyismeretére, tapasztalatára és segítségére. Azt a szakembert érdemes bevonni a tervezési folyamatba, aki ténylegesen együtt él a területtel, esetleg ő maga műveli azt. Egy kisebb 4-500 hektáros gazdaságban a termelők többségének rendelkezésére állnak azok az információk, amelyek kihagyhatatlan elemei a differenciálásnak, így a termelői tapasztalat nélkülözhetetlen.

Melyek a távérzékelés gyakorlati nehézségei?

A gyakorlatban nem a programok kezelése okozza a legnagyobb nehézségeket, hiszen minden lényeges tudás elsajátítható, minden egyes szoftver használata megtanulható. A legnagyobb gond inkább az, hogy egy-egy szakemberre egy gazdaságban annyi egyéb feladat hárul, hogy sokszor ez a legutolsó, amit a napirendbe akarnak szorítani. Sokszor elmarad a műholdképek elemzése, mert ugyan a távérzékelés nem jár nagy költséggel, de némi időráfordítás azért szükséges hozzá.

MySoyl szaktanácsadói program használat közben - differenciált kijuttatási térkép elkészítése

Sajnos egy agronómusnak lassan annyi papírmunkája van, mint egy hivatalnoknak. A távérzékelés alkalmazásának rákfenéje, ha kevés rá az idő, vagy nincs hozzá ember. Ez a hiányosság egyébként a megfelelő programok és rendszerek használatával ma már kiküszöbölhető. Ezek közül is olyat érdemes választani, amivel a lehető legrövidebb idő alatt lehet nagyon pontos adatokat kinyerni. Mert ugyan egy műholdas távérzékelésnél a képeket a gazdák maguk is letölthetik bizonyos műholdcsaládok ingyenesen elérhető felvételei közül, ám egy táblának a feldolgozása akár fél óráig is eltarthat. A cél nem az, hogy a négy fal közé, a képernyő elé kényszerüljenek a gazdák, hanem az, hogy a térképre ránézve gyorsan ellenőrizhető legyen a területek és a növények állapota, valamint az esetleges eltéréseket is azonnal észre lehessen venni. A távérzékelésen alapuló szolgáltatások ebben segítenek a termelőknek, ha rászánják azt a kis időt, hogy hetente egyszer, legfeljebb kétszer ránézzenek a programok térképeire. Ideális esetben ez egy fél órát vesz igénybe hetente, de ehhez megfelelő szolgáltatót kell választani. Fontos, hogy ezt rendszeresen meg kell tenni annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb értesülhessenek a növényállomány változásairól. Ha egy termelő elindul a precíziós vonalon, rajta is kell, hogy maradjon, mert ez nem sprint, hanem egy hosszú távú futam, és sok esetben nagyobb időtáv alatt termeli ki a nyereséget.

Mit látni a távérzékeléssel felvett adatokból alkotott térképeken?

Egy műholdas távérzékeléssel készített kép esetében általában egy normalizált differenciált vegetációs indexről (NDVI) beszélünk, amiken a zöld és a piros színek közötti skála jelöli az értékeket. Az esetek többségében a zöld jó, a sárga átlagos, a piros rossz értéket jelöl. Mindig az értékekkel együtt kell nézni a színeket, ebből lehet következtetéseket levonni arra vonatkozóan, hogy a szélső értékeket jelölő területeken, az adott táblarészen olyan probléma lehet, ami beavatkozást igényel. Ehhez kapcsolódik aztán az összes többi adatgyűjtési módszer információhalmaza, ami segítséget nyújt abban, hogy kiderítsük a probléma okát.

Az esetek többségében távérzékelés nélkül is meg tudjuk mondani a fejletlenebb növényállomány okát, ilyen például a mélyfekvésű vízállásra hajlamos területek, vagy a homokos domboldalak megléte. Viszont akadnak olyan helyzetek, amik nem indokolhatók meg a gyakorlati tapasztalatokkal. Ilyen esetben célzottan tudunk kimenni és szemrevételezni a problémás területet, valamint kideríteni a probléma okát. Általános tapasztalat, hogy az eltérést mutató foltok többsége olyan táblarészen van, amit nem lehet látni a terepjáróból, a tábla széléről. A táv­érzékeléssel gyűjtött információt pedig differenciált térképek elkészítésére is fel lehet használni. Ha valaki komolyabb zónázást szeretne műholdas képekből, rengeteg adatra van szüksége, és megvan a valószínűsége, hogy így is rosszul zónázza a területet. Egy differenciált nitrogén-utánpótlástérkép elkészítésére viszont kiválóan alkalmas egy műholdas vagy drónos felvétel. Fontos, hogy a műholdas felvételek alapján történő kijuttatásnál lehetőség van felülírni és módosítani a kijuttatási térképeket, ha azt valamilyen szakmai szempont indokolja. Egy real time, valós idejű kijuttatás esetében viszont nem mindig van meg ez a lehetőségünk.

Mire nem jó a távérzékelés?

Úgy gondolom, hogy a műholdas kép nem használható vadkár becslésére, mert túl alacsony a felbontása, ezért nem láthatóak jól a foltok. A 10x10 méteres felbontás nem alkalmas erre. A drónos felvételezés viszont kiválóan megfelel a célra, annál viszont fontos, hogy nem feltétlenül kell NDVI-kép, hanem elég egy ortofotó is a vadkár felmérésére. A differenciált nitrogénszóráshoz pedig felesleges a részletgazdagabb drónos felbontás alkalmazása, arra elég a műhold.

Arra sem feltétlenül jó használni a távérzékelést, hogy messzemenő következtetéseket vonjanak le a talaj állapotáról. Ez a fajta adatgyűjtés a felszín feletti vizsgálatokra alkalmas igazán. Ha a talajunkat szeretnénk zónázni, akkor a talajt, ha a növény fejlődésére szeretnénk reagálni, akkor a növényt kell vizsgálnunk. Azt a réteget szükséges vizsgálni, amiről információra van szükségünk, így kapjuk a legpontosabb eredményeket.

Mi volt a legnagyobb valótlanság, amit a távérzékeléssel kapcsolatban hallottál?

Néhányan azt állították, hogy tápanyag-ellátottságot, foszfor-, illetve káliumtartalmat tudnak meghatározni műholdképek alapján. Az, hogy a talaj tápanyagtartalmát így állapítsa meg valaki, elég meredek elképzelés. Szerencsére elég hamar eltűntek az ilyen szaktanácsadó cégek a szakmából.

Mennyire nagy feladat, ha a gazda maga végzi el a távérzékelési feladatokat?

Néhány műholdkép ingyenesen elérhető, ami jó dolog, viszont ezek nem feldolgozott adatokat szolgáltatnak. Így aztán sokat kell még dolgozni velük, hogy a gazdálkodás szempontjából használható legyen. A nyers adatokból következtetéseket le lehet vonni, de maratonra ne nevezzünk vele, mert az első kanyarban kiesünk. Minden adatot fel kell dolgozni, validálni és a helyén kezelni, ami időbe telik. Amennyiben a termelőnek nincs ideje, szolgáltatás formájában is igénybe veheti a távérzékelést, ilyenkor a szaktanácsadó figyelemmel kíséri a növényállományt és a változásokat. A kirívó eltéréseket látva szól, hogy érdemes kimenni akár együtt is egy adott területre, hogy megnézzék és ellenőrizzék azt, miért van ott az a piros folt a térképen.

Tellus monitorba beimportált NDVI-térkép alapján elkészített differenciált nitrogénszórás

A gépesítés, az automatizáció ezen a területen is egyre nagyobb szerepet tölt be. Ma már van rá lehetőség, hogy a rendszer figyelje a növényállományt és egy applikációban jelzést adjon le az érzékelt változás függvényében. Ilyenkor riasztást küld a rendszer, amivel sok időt lehet megtakarítani. A jobb távérzékelési programokban szerepelnek a növénykultúrák és az ahhoz rendelt adatok is, amelyek szűrhetőek. Így nem kell végigböngészni minden területet és növényt. Például őszi búza esetében gyorsan megnézhető, hogy az előzőleg készített műholdképhez képest melyik irányba mozgott a területen található növényállományhoz rendelt érték. Azonnal látni lehet, hogy az átlag NDVI-érték nőtt, csökkent vagy nagyjából ugyanott van. Ezzel egy újabb nagy időmegtakarítást lehet elérni, mert csak azokat a részeket kell megnézni, amin eltérés van. Keveseknek van ideje és türelme térképet készíteni, a gazdák feladata inkább azt eldönteni, hogy mit, mivel, mikor és miért kezelnek. A hogyan és mennyit kérdésekben ma már érdemes a precíziós szolgáltatókra is hagyatkozni, mert a távérzékelési és az egyéb adatgyűjtési módszerek használatával nagy biztonsággal meg tudják mondani a választ.

Jávorka Dénes többek között Békés megyében, a Szarvas melletti Misa-Farm Kft. 250 hektárnyi területén is alkalmazza a távérzékelést. A konkrét termelői tapasztalatokról is mesélt nekünk. Elsőre talán az volt egy kicsit szokatlan, hogy nagyon kevés olyan rész van az országban, ami nagyobb 20 hektárnál, és heterogénnek tekinthető. Így volt ez az Alföldön, a Szarvas melletti földeken is, ahol jelentős különbségeket tapasztaltunk az egyes táblákon belül is. Ezért tőszámtervezés tekintetében elég tág spektrumban lehetett mozogni. A nagyon magas káliumellátottság viszont kifejezetten meglepő volt. A mért adatok alapján részben, a területek 70 százalékán el lehetett hagyni ennek a makroelemnek a folyamatos utánpótlását, mert teljesen felesleges volt. Ugyanakkor foszfortartalom és pH tekintetében nagyon nagy különbségek voltak a táblákon belül, és ezek egymással összefüggésben álltak. Ami viszont más helyszínen és alkalommal, de a témához kapcsolódóan ugyancsak váratlanul ért, hogy vannak olyan esetek, amikor a termelő tudja és tapasztalja, hogy nála nagymértékű foszforellátottság-eltérések is lehetnek a táblákon, megvannak a talajmintái is, amik szintén alátámasztják ezt, mégis magyarázni kell neki, hogy miért megtérülő beruházás egy olyan műtrágyaszóró vásárlása és alkalmazása, amivel meg tudja határozni, hogy a tábla melyik részére szórjon, vagy ne szórjon műtrágyát. A Misa-Farm Kft. vezetőjével, Steinmacher Lászlóval már a harmadik éve működünk együtt, és azt tapasztaljuk, hogy maximálisan megbízik a precíziós technológiák és ezen belül a távérzékelés eredményeiben, ezáltal bennünk is. Ez többek között annak a hatása, hogy látja a változtatások eredményét és értelmét, mert az újítások profitot termelnek. A saját földjein tapasztalja, és tényszerű adatok alapján látja, hogy a felvételezésnek és az azokra alapozott beavatkozásoknak köszönhetően költségeket tudott csökkenteni, vagy ugyanolyan inputanyag-mennyiséggel növelni tudta a betakarított termés mennyiségét. Amikor egy területen már kimerítettük a konvencionális gazdálkodás rendelkezésre álló lehetőségeit és a termelési kapacitásunk maximumát súroljuk, a következő szint a precíziós gazdálkodás. A Misa Farmnál egyelőre a tápanyag- és a tőszám-differenciálás alkalmazása van jelen. A későbbiekben tervezzük a foltpermetezés bevezetését is, amivel jelentős, akár 70 százalékos vegyszermegtakarítást érhetünk majd el egy-egy növényvédő szer alkalmazása esetén. A részben precíziós gazdálkodási gyakorlattal művelt területekről a termelést irányító gazdálkodót is megkérdeztük. Steinmacher László, a Misa-Farm Kft. ügyvezetője elmondta, hogy 2019-től dolgoznak együtt a Danuba csapatával, két teljes szezon elég volt nekik, hogy meggyőződjenek az új technológiák szükségességéről. László szerint a távérzékelési eszközök felvételeire alapozott döntések következtében a költségcsökkentés azonnal jelentkezik, mert nem kell annyi műtrágyát venni és kiszórni, mint a hagyományos tápanyag-utánpótlási gyakorlat során tették. A megmaradó összeg egy részét visszaforgatják a szolgáltató által forgalmazott input anyagokra, amelyeket tudatosan, táblaigényenként juttatnak ki. A cink-, mangán-, magnéziumszinteket figyelembe véve a szaktanácsadóval közösen határozzák meg, hova és mit kell pótolni. Ezután azokat a lombtrágyákat, mikro- vagy mezoelemeket teszik ki, amelyekre a talajnak a vizsgálati eredmények alapján ténylegesen szüksége van. László szerint a területek homogenizálásának eredményét 3–5 év múlva fogják érzékelni, amikor kevés pirosló, problémásabb zóna és jóval több zöld folt lesz a távérzékelési térképeken. Úgy tervezik, hogy a hozamnövekedés ezzel párhuzamosan fog majd elindulni.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk augusztusi részében a gabonabetakarítás és a hozammérés digitalizációs előnyeit mutatjuk be a gazdálkodói gyakorlat nézőpontjából.

Az összeállítást az AGRO NAPLÓ felkérésére Csurja Zsolt óvári precíziós mezőgazdasági szakmérnök készítette.

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok

A cikk szerzője: Csurja Zsolt