Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés (x)

Támogatók:

Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés

Az okszerű talajművelés, ami a jelenlegi gyakorlatban a táblán belül többnyire még nem változik, megalapozza a növénytermesztés hosszú távú sikerességét, illetve a fenntarthatóságot. A precíziós technológiák alkalmazása nem megfelelő talajművelés esetén nem lesz képes az elvárt eredményességnövekedést elérni, hiszen a növénytermesztés alapját képező talajművelés helytelen alkalmazása megakadályozza a hatékonyságnövekedést. Ahhoz azonban, hogy a talajművelést helyesen végezzük, majd ez alapján a talajok teljesítőképességének függvényében helyes beavatkozást alkalmazzunk, adatokra van szükség. A hosszú távú múltbeli visszatekintés a műholdas technológiákkal elérhetővé vált. A táblákon eddig figyelembe nem vett különbségek az évek során visszakövethető hosszú adatsorokból kirajzolódnak, így lehetővé válik a megalapozott tápanyag-visszapótlási és tőszámtervezési folyamat. A talajművelést komplex folyamatként értelmezve figyelmet kell fordítani a gyomszabályozás kihívásaira, ugyanakkor mindig meg kell felelni annak a kihívásnak is, hogy megőrizzük a talaj vízmegtartó képességét. A cikksorozat jelenlegi részében ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk.

Dr. Bottlik László, a Szent István Egyetem (ma már MATE) Növénytudományi Doktori Iskolájának címzetes egyetemi docense, a Mészáros Csoporthoz tartozó Talentis Agro Holding Zrt. mezőgazdasági divíziójának növénytermesztési divízióvezetője 38 ezer hektár gazdálkodási gyakorlatáért felel. Vele beszélgettünk az adatalapú mezőgazdaság alapelveiről és gyakorlatáról. László gyakorló gazdaként, kutatóként, majd precíziós gazdálkodási vezető szaktanácsadóként szerzett tapasztalatokat, mielőtt elvállalta a cégcsoport növénytermesztésének irányítását.

Így segíti a talajismeret az adatalapú gazdálkodást Herceghalom környékén

A Cégcsoport két tagvállalata, az Agrosystem Zrt. és a Búzakalász 66 Kft. a közép-magyarországi régióban a teljes működési területén – mintegy 5 ezer hektáron – közel 4 éve alkalmaz komplex, rendszerszerűen megvalósított precíziós mezőgazdasági gyakorlatot. A Gödöllőn végzett szakember is részt vett a rendszer felépítésében, aminek ő végzi az irányítását.

Milyen talajokon, milyen kultúrákkal és milyen agrotechnológiával dolgoztok?

A két vállalat földjei Budapesttől délnyugatra, Herceghalom környezetében, a Zsámbéki-medence és az Etyeki-dombság közötti területen találhatóak. Többnyire elég heterogén, de nem nehéz művelésű, főként barna erdőtalaj vesz minket körül. Sok helyütt erodált domboldalakkal tarkított, csökkenő szervesanyag-tartalmú területekkel rendelkezünk. Így nálunk is nagy hangsúlyt kell fektetni a talajélet javítására, a szerves anyag és a humusztartalom növelésére. Ez azért különösen nehéz feladat, mert a Holdingon belül az egyik legintenzívebb vetésszerkezet e tagvállalatainknál található. Mintegy 50 százalék kukorica, valamint 25-25 százaléknyi napraforgó és őszi búza alkotja a vetésterületet. Ennek következtében a forgatásos és a forgatás nélküli technológiák használatának aránya nem feltétlenül támogatja a talaj kedvező állapotának megőrzését, de ezt felismerve csak indokolt esetben szántunk, továbbá minden tarlómaradványt visszajuttatunk a talajba.

Mikor szükséges mégis forgatni a talajt?

A talajművelési rendszert a Talentis Agro Zrt. minden tagvállalatánál úgy alakítjuk ki, hogy csak ott és akkor szántunk, ahol és amikor indokolt. Például nagy tömegű kukorica szármaradvány esetén vagy szervestrágyázott területeken és ezen túlmenően akkor, ha a talajállapot már nem megfelelő a mulcshagyó művelésre. Egyéb esetekben a forgatás nélküli alapművelést részesítjük előnyben. A cégcsoporton belül annyira igyekszünk visszaszorítani a szántást, amennyire az okszerűség határai engedik.

Hogyan valósul meg a precíziós gazdálkodás a cégcsoporton belül?

A fő cél, hogy a művelés jobban megalapozza a termésbiztonságot, ehhez viszont a talajélet javítása és fenntarthatósága kulcskérdés. E szemléletbe illeszkednek a precíziós gazdálkodás egyes elemei is. Igyekszünk a lehető legkisebbre szorítani a környezetterhelést és az okszerű, helyspecifikus input­anyag-kijuttatás a költséghatékonyságot is célozza. A talajművelést átfedésminimalizálással és a korlátlan számú visszatérés lehetőségével igyekszünk végrehajtani. A precíziós gazdálkodás alkalmazásától nem a kiugróan magas termésmennyiségek elérését, hanem a lehető legjobb költségracionalizálást, valamint a munkaműveletek és a munkaidő mennyiségének csökkenését várjuk.

Egy jó példa erre, hogy az 5 ezer hektár őszi alapműtrágyázásakor komplex műtrágyát nem, hanem foszfort és káliumot használunk. A talajvizsgálati adatok, a tápanyagterv és az elvárt termés­szint adatok összefésülése után 10x10 méteres raszterpontossággal juttatjuk ki a két makroelemet, kilogramm pontossággal. A tervezési folyamat során kiszámoljuk, mennyi input anyagra lesz szükség, ez alapján rendelünk és a tényleges felhasználásunk abszolút pontos. Ugyanez a helyzet a folyékony nitrogén esetében akár a tavaszi alapműtrágyázás, akár a gabona fejtrágyázása során. Kilogramm pontossággal ismerjük a kijuttatandó mennyiséget és a megvalósulás is ugyanilyen pontos. Ehhez jó gépbeállításokra és gépkezelői hozzáállásra van szükség, ami nálunk szerencsére megvan. A precíz megvalósítás rendkívüli költséghatékonyságot és tervezhetőséget jelent. Ehhez kiemelten fontos az előírástérkép alapú munkavégzés, legyen szó akár műtrágyázásról, akár a kapás kultúrák differenciált vetéséről. Ennek megléte óriási könnyebbséget jelent a gyakorló agronómusnak vagy gépésznek, akinek a munkát végre kell hajtatnia a gépkezelőkkel. Gyakorlatilag feltöltésre kerülnek – az elgondolásaink alapján megtervezett és általam jóváhagyott – előírástérképek a terminálokra, a gépek pedig végrehajtják a műveleteket. A kollégáknak nem kell állandóan a munkagépet ellenőrizniük, csak visszanézik a térképeket és látják, hogy rendben van a feladat. Nem a gépkezelőknek kell tőszámot állítani egy kapás vetésénél, nem ők kezelik a műtrágyaadagolást, minden a térképek alapján, automatikusan történik.

Milyen megoldások segítik az adatalapú gazdálkodást?

3 hektáros menedzsmentzóna szintű talajvizsgálattal, 10x10 méteres felbontású rasztermezőkben dolgozunk. A talajvizsgálatok elkészülte után az adatok ismeretében végezzük el az az input anyagok kijuttatását. A hazai agrárszakmát e téren leginkább megosztó kérdés, hogy a talaj ismerete és vizsgálata, vagy a hozamtérképekből nyert adatok a fontosabbak? Én az előbbit biztosabbnak tartom, ezért a gyakorlati tapasztalatokra alapozva mi a hozamtérképeket egyelőre csak mintegy kontroll adatforrásként használjuk. A cégcsoport kiterjedéséből adódóan nagyon sok terület hozamtérképének elemzésére van rálátásunk és tudjuk értékelni azok minőségét is. Úgy vélem, hogy aki csupán hozamtérkép alapján szeretne precíziós gazdálkodást elindítani, elég nagy kockázatot vállal. Mi a saját talajaink ismeretére helyezzük a hangsúlyt. A technológiánk alapját a talajvizsgálati eredmények elemzése és a többéves NDVI-felvételekből képzett termőképességi elemzés adja. A differenciált, helyspecifikus inputanyag-kijuttatást a talajminőség, a tápanyag-gazdálkodás és a termőképességi lehetőségek figyelembevételével, ezeket az adatokat egymásra rétegezve határozzuk meg. A hozamtérkép nálunk egy fontos visszacsatolás a betakarításkor arról, hogy jó úton járunk-e, és az adatok azt mutatják, hogy az elgondolásaink megállták a helyüket a gyakorlatban. A hozamtérképek adataira jellemző korábbi szélsőségek kezdenek egységesebb képet mutatni, például a táblaszéli forgóterületek gyengébb termései egyre jobbak, ezáltal pedig a minimum és maximum értékek közötti nagy különbségek csökkennek. Ez az alapvető céljaink egyike volt és egy remek visszaigazolás is arra, hogy jó megoldásokat alkalmazunk.

Az adatalapú gazdálkodás gyakorlata a gépkezelői szinttől kezdve az agronómusokon át egészen a vállalatvezetőkig folyamatos tanulást igényel. Több évre volt szükség ahhoz, hogy eljussunk oda, hogy a gépkezelői gárda magabiztosan tudja használni a rendszert. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha megfelelő mögötte a szolgáltatói háttér. Mi sem mindent magunk végzünk: az inputanyag-kijuttatási térképeket stratégiai partnerünkkel, a KITE Zrt. szakembereivel készíttetjük el. Az viszont nagyon fontos, hogy ez mindig közös elgondolás alapján, folyamatosan egyeztetve történik. Így gördülékenyen megy a folyamat, amihez igyekszünk mi is tanulni. Jellemzően a téli időszakban és a szezonmunkák előtt gépkezelői oktatásokat tartunk a munkatársaknak, így fejlesztjük a tudásukat. A negyedik évre eljutottunk oda, hogy a differenciált kijuttatás nálunk már nem kérdés, hanem alapvetés. A következő lépés, hogy az eddig nagyjából 5000 hektáron megvalósított adatalapú gazdálkodást bővítjük a Gödöllői Tangazdaság Zrt. további 3700 hektárnyi területével. Ott a komplex precíziós gazdálkodási folyamatot fel kell építeni és meg kell oldani annak fenntartható működését. A munka már elkezdődött, a precíziós talajmintázások után a gépek rendszereinek összehangolásával és az első differenciált, helyspecifikus műtrágyaszórásokkal. Nagyjából 3-4 év alatt juthatunk olyan szintre, hogy e tagvállalatunkban is jó megbízhatósággal tudjunk adatalapú gazdálkodást végezni.

Hogyan történik az adatfeldolgozás a már működő rendszerben?

A munkafolyamatok során keletkező adatok feldolgozása a szolgáltatóra van bízva. Szerencsére sokszor már menteni sem kell az éppen begyűjtött információkat, mert elindultunk a valós idejű, felhő alapú feltöltés megvalósítása felé. Ennek a teljes körű kiépítése folyamatban van. Az adatok beérkezése után a feldolgozás, majd a közös kiértékelés következik, ezután pedig elkezdjük a következő év tervezését. Ugyan minden adatra rálátásunk van, időnk viszont nincs az elemzésükre, ezt a szolgáltató végzi. A véleményem az, hogy jobb az, ha egy külső cég pártatlan szakemberei csinálják meg a feladatot, mert nem jó, ha a termelő esetleg félreértelmezi a saját adatait és esetleg rossz következtetéseket von le azokból.

Mit tanácsolsz a technológia iránt érdeklődő gazdálkodóknak?

Úgy gondolom, hogy a fejlődés és a fejlesztés folyamatában meg kell tartani a dolgok sorrendjét, ami különösen igaz a talajművelésre. Először az okszerű műveléssel a jobb talajéletet és nedvességmegőrzést, a helyes szervesanyag-gazdálkodást és fenntartható talajhasználatot kell megvalósítani. Amíg ez a tudás nincs meg, hiába akarnak differenciált kijuttatást és hozamtérképet a gazdák, sokszor megelőzi a szekér a lovat, és a végeredmény akár nagy csalódás is lehet. A jó talajművelés megalapozza a termésbiztonságot, majd ezt lehet kiegészíteni a modern technológiai megoldásokkal. Meg kell tanulni a talajt értő módon művelni, amit csak jó eszközökkel lehet. Ezért erre nem szabad sajnálni a pénzt, az időt és az energiát, mindig a legjobbat érdemes választani. Ugyanilyen fontos az időbeliség: el kell jutni egy olyan szintre, hogy akkor és olyan módon műveljék meg a területeiket, amikor és ahogy azt az adott talaj megkívánja, így segítik hozzá a gazdaságukat a leghatékonyabb, leginkább költséghatékony működéshez. Ez a jó gazdálkodás alapja, ennek meg kellene előznie a precíziós technológiák bevezetését. Amikor a jó talajművelési gyakorlatot már készségszinten elsajátították, akkor érdemes feljebb lépni.

A talajismeret felhasználásán kívül rendkívül sok gazdaság eredményességét határozza meg a víz jelenléte vagy hiánya. A helyes vízgazdálkodás és az öntözéses termelés témájáról a Békés megyei Szarvason kutató Dr. Bozán Csabát kérdeztük meg.

Pontos adatokkal és a gazdák képzésével fejleszthető a hazai vízgazdálkodás

Dr. Bozán Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóközpontjának (ÖVKI) vezetője, a Környezettudományi Intézet igazgatóhelyettese beszélt a vízmeg­őrzés fontosságáról, a Szarvason létrejövő Öntözésfejlesztési Demonstrációs és Képzési Központról, valamint az adatalapú öntözéses gazdálkodás lehetőségeiről.

A Békés megyében, Szarvason található kutatóközpont tevékenysége 3 fő témakört foglal magába: az öntözéses gazdálkodás fejlesztését, a mezőgazdasági vízgazdálkodást, valamint a rizskutatást, ami a fajtafenntartásból és a nemesítésből áll. Dr. Bozán Csaba az átfogó jellegű szintetizáló munkák mellett főleg a mezőgazdasági vízgazdálkodás területén kutat. A belvíz-veszélyeztetettségi térképek készítése és elemzése, a tavaszi víztöbbletekhez kapcsolódó vizsgálatok, valamint a belvizes területek hasznosítása és a földhasználat racionalizálása a szakterülete.

Mire figyeljenek azok a gazdák, akik a vízmegtartásra törekednek?

A mezőgazdálkodás egyik legfontosabb mozgatórugója a víz, amely nélkül a szántóföldi növénytermesztés nem tud működni. Amennyiben a talaj, növény, víz és légkör alkotta rendszerben biztosítjuk a megfelelő biológiai alapokat, akkor a növény öntözési reakciója hibátlan lesz. Megfelelő vízmennyiség megléte esetén képes a potenciális szintjének megfelelően termést hozni. Öntözés nélküli gazdálkodásnál a talajművelésnek óriási szerepe van, ezért minél tovább a talajban kell tartani a vizet, amit a vízbefogadó képesség növelésével és az indokolatlan párolgás csökkentésével lehet elérni.

Hogyan történhet meg a vízgazdálkodás javítása öntözés nélkül?

Magyarországon a művelt területek 98 százalékában száraz gazdálkodás folyik, szervezett öntözéses agrotechnika nélkül. Ezeken a területeken az okszerű, vízmegőrző talajművelés a legfontosabb vízháztartást szabályozó eszköz. Itt jön képbe a földhasználat racionalizálása is, ugyanis nem kellene mindenképpen bevetni a víznyomásos területeket, a kevésbé belvizes területeken érdemes mélyítő művelést és/vagy lazítást alkalmazni, esetenként melioratív beavatkozásokat bevetni, megadva a lehetőséget a talajnak a vízbefogadásra. Azokat a részeket, amelyek pedig alkalmatlanok a termelésre, vizes élőhelyként, pufferzónaként kellene fenntartani.

Hogyan valósul meg a magyarországi öntözött területek gazdálkodása?

Az öntözéses gazdálkodás jelenleg a művelt területek 2-3 százalékát érinti, mintegy 100 ezer hektáron. A bővülésre központi törekvés is van, valamint komoly támogatást is igénybe lehet venni erre, ami kiutat mutat a szárazsággal küzdő gazdáknak. Az öntözéses gazdálkodás a mezőgazdasági termelés csúcsa, komoly szakmai tudásra és tanulásra van szükség a gyakorlati alkalmazásához. Ezért is örömteli, hogy a szakirány visszakerült az egyetemi alapképzésbe, valamint kapcsolódó szakmérnöki képzések is elérhetőek. Az öntözéses gazdálkodáshoz a képességeken kívül nélkülözhetetlenek a napi szintű adatok. A hidrometeorológiai és a talajnedvesség információk alapján pedig már vízháztartási alapon tud öntözővizet kijuttatni a gazdálkodó. A deficitöntözés, vagyis a szűkös víztartalékok hatékony alkalmazása biztosan megéri a termelőknek, mert csökkenthetőek vele a veszteségek, az öntözővíz hatékony felhasználásával, kismértékű vízstressz kiváltásával lehetővé válik a növények vegetatív és generatív tevékenységének a szabályozása. Fontos, hogy már a táblaszintű öntözés szervezésekor is rengeteg adat kell ahhoz, hogy meg lehessen határozni az öntözővíz dózist, illetve az öntözési fordulót, amire egy nagyobb táblán rá kell számolni, míg a center körbefordul, vagy átmegy a lineár a területen. Itt már közel járunk ahhoz, hogy annyi vizet adjunk a növénynek, amit az adott fenofázisban és vízháztartási körülmények közt igényel. Ezzel spórolni lehet az input anyagokon, de megvan az esélye, hogy a talaj inhomogenitása, illetve a talajművelési hibák (pl.: eke- és tárcsatalp, mélylazítás elmaradása víznyomásos területeken stb.) következtében túl- vagy alulöntözés valósul meg. A következő szint a precíziós öntözés (vízadagolás), a Variable Rate Irrigation (VRI), amely a tábla megfelelő feltérképezése és monitoring jellegű adatgyűjtése esetén már képes arra, hogy zónánként ossza ki azt a mennyiségű vizet, amit az adott körülmények megkövetelnek. Ez a megoldásrendszer még nagyon sok kutatást és fejlesztést igényel és egyáltalán nem is biztos, hogy hosszú távon kifizetődő lesz az alkalmazása. Ennek elérésében segít a dróntechnológia, ami folyamatos mérést tesz lehetővé és már nem állunk távol attól sem, hogy a tábla szélén is ki tudjuk elemezni az adatokat. A levegőből kiválóan látszik például, hogy hol van alul- vagy túlöntözés, ahogy a növények klorofilltartalma alapján készített NDVI-térképekről is egyértelműen látható a biomassza-csökkenés és az elszíneződés, amiből következtethetünk arra, hol van gond az adott terület vízgazdálkodásával.

Miért fontos az adatgyűjtés és milyen eszközöket érdemes használni erre?

Úgy gondolom, hogy ma már nem lehet magas szintű intenzív mezőgazdaságot folytatni adatgyűjtés nélkül. Kész receptúra nincs, folyamatosan tanuljuk az új technológiákat és az alkalmazásukat. A jó eredményekhez a földön és a levegőben is gyűjteni kell az adatokat, ezért a talajvizsgálatok mellett viszonylag sűrűn készítünk NDVI-térképeket. Több agráradat feldolgozó szoftver is létezik, melyek közül már vannak olyanok is, amelyek gyors értelmező algoritmust alkalmaznak, amivel a tábla szélén akár 1-2 órán belül megvan az elemzés.

Használunk meteorológiai állomásokat, ahol mindent mérünk, amit lehet, a klorofill és a talajnedvesség adatokat például folyamatos adatgyűjtővel, amik azonnal bekerülnek a rendszerbe és rájuk lehet ereszteni az elemző szoftvereket. Ami nagyon fontos és ajánlott a gazdáknak is, az a FAO AquaCrop ingyenesen hozzáférhető növény-víz produktivitási modell, amely képes a talaj-növény-légkör interakcióinak leírására. A program több, a szimulációhoz szükséges beépített adattal is rendelkezik, azonban a különböző termőhelyekre és növényekre elvégzett kalibráció és validáció hozzájárul a pontosságához és használhatóságához. A modell képes különböző stresszfaktorok hatását is figyelembe venni a szimulációnál (léghőmérséklet, talaj sótartalma, pangóvíz, vízhiány). A szoftvert az optimális öntözési beavatkozás előrejelzésére lehet használni, és ugyan rengeteg bemenő adatot kér, de megéri ráfordítani az időt, mert a gazda már az adatgyűjtéssel jóval magasabb szintre jut a saját területeinek megismerésében. Sajnos egyelőre az a tapasztalatunk, hogy nem igazán használják a termelők, pedig nagyon fontos lenne a magas szintű, digitalizált, precíziós gazdálkodáshoz. Annak, aki adatalapon öntözéses gazdálkodást szeretne megvalósítani, nyitottnak kell lennie a szoftverek használatára, az input adatok begyűjtésére és a folyamatos monitoringra.

Milyen adatokat használtok?

A belvíz-veszélyeztetettségi térképezés hosszú idősoros adatokkal dolgozik, amelyeket két csoportra lehet bontani. Az egyik az időben állandó tényezők csoportja, amelyek viszonylag lassan, évtizedek, vagy évszázadok alatt változnak és alapvetően meghatározzák a művelés gyakorlatát. Ilyen a talaj, a domborzat és a sekély földtani adottságok. Ha például a vízzáró réteg a felszínhez közel van, akkor a beszivárgás esélytelen, amennyiben pedig a talaj kötött, sűrű textúrájú, nehéz fizikai összetételű, akkor a vízbefogadó képesség alacsony, így fokozza a veszélyeztetettséget. Ezek állandó tényezők. A másik a dinamikus változók csoportja, amibe a hidrometeorológiai adottságok, a talajvízjárás fluktuációja stb. tartoznak. Amire viszont a gazdáknak is hatása van, az a talaj szerkezete. Agrotechnikai beavatkozásokkal a kötöttebb, mély fekvésű talajokon arra kell törekedni, hogy javítsák a fizikai átjárhatóságot. Így nagyobb lesz a vízbefogadó- és víztartó képesség, ezáltal a növénykultúra később érzi meg a talajaszályt. Amennyiben ez a beavatkozás elmarad, és például búza monokultúrás termelésével, évenkénti sekélytárcsázással vagy sekélyszántással kialakul egy káros tárcsa- vagy eketalp a talajban, további hozzáférhető vízkészletektől zárják el a növényeket.

Hogyan valósul meg az adatgyűjtés és a döntéstámogatás fejlesztése a szarvasi kutatóközpontban?

A veszélyeztetettségi térképezés érdekessége – habár a szenzortechnika fejlődésével egyre jobb felbontású és minőségű adatokhoz férünk hozzá –, hogy hosszú idősoros, főleg a múltbéli adatokra támaszkodik. Tehát amikor egy olyan, aktuális országos térképi állományt használunk, amelyik viszonylag jó felbontású, amiből lehet országos vagy regionális léptékben gondolkodva veszélyeztetettségi térképet készíteni, az elemzést nehezíti az ellenőrző, validáló adatok gyengébb minősége vagy hiánya. Ritkaságnak számítanak az olyan adatállományok, amelyeket hosszú évtizedek óta ugyanolyan minőségben gyűjtünk.

A térképezésnél a gazdálkodókat elsősorban az érdekli, hogyan lehetne előrejelezni a termelést befolyásoló hidrológiai szélsőségeket és eseményeket. Ez rendkívül nehéz feladat. Az időjárás-előrejelzést, hiába állnak rendelkezésre modern technológiák és modellek, egyelőre még 2 hetes biztonsággal sem lehet teljesen pontosan tudni, milyen események következnek be. Hasonló a helyzet a belvízelöntések és az aszálykárok megjelenésének előrejelzésével is. A témában az Országos Vízügyi Főigazgatóság szakembereivel közösen dolgozunk azért, hogy modellezzük az egyes események várható hatásait és sorrendiségét. Viszont egyelőre nem tudunk a kutatáshoz olyan adatokat hozzárendelni, amelyek alapján bizonyos szignifikancia határokon belül biztonsággal megmondhatnánk, mi következik az adott hidrológiai események láncolatában. Főleg akkor különösen nehéz ez, ha ehhez egy aktív védekezési mechanizmust is szeretnénk hozzárendelni. Például a belvízvédelmi rendszereket bizonyos veszélyeztetettségi adatok megléte esetén valós idejű információk alapján működtethetnénk, a tiltókat és a vízkormányzó műtárgyakat is ennek megfelelően kezelhetnénk, mely mesterséges intelligencia segítségével döntéstámogató rendszerben működhetne. Ettől még nagyon messze vagyunk, ugyanis rengeteg valós idejű adatra lenne szükség. Ahhoz, hogy ilyen döntéstámogató algoritmusokat fejlesszünk, az kell, hogy a vízszintet, a vízhozamot, a napi időjárást, a talajnedvességet és még további rengeteg adatot napi szinten monitorozzunk, feldolgozzunk és modellezzünk a regionális alkalmazás érdekében. Lokális, helyi szinten viszont már léteznek kézzelfogható megoldások a belvízhelyzet kezelésére. A közös projektben mezőgazdasági és a vízügyi szakemberek szoros együttműködésében igyekszünk létrehozni a megfelelő folyamatokat, mert a két terület nagyon függ egymástól. Ha ugyanis a vízügy nem készíti elő a csatornákat a belvíz befogadására, akkor az érintett gazdálkodók nagyon nehezen tudnak vápát húzni a felesleges víztömeg levezetésére. Fontos, hogy nem csak a vízügy tud tenni a belvízkárok ellen, hanem a gazdák is, akik ismerik, melyek a mély fekvésű területek, hol van a vápa behúzásának helye. Tudják, hogy bizonyos évjáratban úgy kiszárad vagy becserepesedik az adott táblarész, hogy minden növénykultúra elpusztul rajta. Tisztában vannak azzal, hogy mekkora az a vízmennyiség, ami épp annyi többletet jelent a területnek, amivel még túlélik a növények, vagy egy kis fejtrágyával javíthatnak-e a helyzeten. A feladat összetett, aminek egyik meghatározó része az okszerű talajművelés. A precíziós gazdálkodási szempontok alapján nem feltétlenül kell minden mély fekvésű részt lazítani, vagy periodikusan mélyművelni, hanem az is lehet, hogy ezeket teljesen ki kellene vonni a művelésből, mert minden évben víznyomásos, így pedig csak a bosszúságot és veszteséget termeli.

Milyen fejlesztések várhatók a szarvasi Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóközpontban?

Az Agrárminisztérium támogatásával várhatóan 2022-ben nyitjuk meg az Öntözésfejlesztési Demonstrációs és Képzési Központunkat, amelynek célja az új technikák és a szoftverek használatának bemutatása a termelőknek, szaktanácsadóknak és a szakmai érdeklődőknek. Ehhez jó öntözési gyakorlattal rendelkező gazdák jelentkezését is várjuk, mert a tervek szerint több rendezvényünket külső helyszínen, a termelők saját gazdaságában tartjuk majd meg, ahol szemmel láthatóak és kézzelfoghatóak a helyes vízgazdálkodás hatásai. Mivel Magyarország öntözésfejlesztése nemzeti érdek, a minisztérium támogatásával egy erős szakmai hálózatot szeretnénk kialakítani, ezért nyitottak vagyunk a forgalmazó cégek és a felsőoktatási intézmények megkeresésére is, hogy közösen javíthassunk a hazai mezőgazdasági vízgazdálkodás hatékonyságán.

Szarvasról a Szelidi-tó felé vesszük az irányt, ahol a Bévárdi család fiatal agrárszakemberét kérdeztük meg arról, milyen lépésekkel kezdték el az adatalapú gazdálkodást, és miért fontos a forgatásos művelés a földjeiken.

Forgatással és kultivátorokkal hozzák a minőséget

Bévárdi Ádám Gödöllőn végzett mezőgazdasági mérnök, majd növényorvos szakon, ezután pedig a tanárai és a barátai hatására a precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzést is elvégezte Keszthelyen a 2017-es év közepén. A családja több generáció óta foglalkozik a mezőgazdasággal, a fiatal szakember már gyerekkorától megszerette a gazdálkodást, amikor édesapjával, Pállal járták a határt. Bács-Kiskun megye nyugati felén, Szakmár és Dunapataj körzetében gazdálkodnak a részben családi tulajdonban lévő közel 1200 hektáron, amelynek jelentős része közepes minőségű, helyenként szikfoltokkal tarkított réti, erdőségi és öntéstalajokból áll. A könnyen kiszáradó területek mintegy 90 százalékán biogazdálkodást folytatnak, így számukra különösen nagy jelentősége van a forgatásos talajművelésnek. A legnagyobb kihívásaik közé tartozik a talajnedvesség megtartása és a gyomok elleni küzdelem. Ezekről, valamint az okszerű, precíz gazdálkodásról és az adatalapú termelés eszközeinek bevezetéséről is beszélgettünk Ádámmal.

A gazdaság központjától számított 30 kilométeres sugarú körben található területek jelentős részét kis parcellák alkotják, a legnagyobb táblaméret 80, az átlagos pedig 25–30 hektár, így korábban ezzel az adottsággal nem láttuk indokoltnak a precíziós gazdálkodás alkalmazását – mondta. A keszthelyi szakmérnök képzés hatására viszont elindultam az új út felé, mert egyértelművé vált számomra, hogy hosszú távon ez vezet a leghatékonyabb gazdálkodáshoz. Tavaly ősszel tettük meg az első lépéseket: felmértük a gépparkunk lehetőségeit és felkészültünk rá, hogy a 2021-es tavaszi kultúrák alatt már így műveljük a földet és szervezzük meg a vetést. A talajművelésnél, a szántásnál és a tárcsázásnál még feleslegesnek gondoltuk a fejlesztést, így egyelőre a 2 Fendt traktor, a Väderstad Tempo szemenkénti vetőgép, a Damman permetező és a Sulky műtrágyaszóró felokosításával vágtunk bele az adatalapú gazdálkodásba. Az egyik legfontosabb, hogy a kezdeti AB egyenest rá tudjuk vinni a kultivátorra és a többi gépre, hogy ugyanazon a nyomvonalon haladhassanak, ez mindennek az alapja.

Tanulni és tanítani kell, de már rövid távon is látszódnak az eredmények

Az elvégzett szakmérnöki tanfolyam ellenére a gyakorlat megmutatta, hogy még nagyon sok tanulnivaló van a témában, a másik komoly kihívás pedig az, hogy a traktoros és a növényorvos kollégáknak is átadjuk a precíziós gazdálkodás szemléletét. A folyamat legelején nagyon sok adatot kellett megadni az AXIÁL Kft. szakembereinek, hogy a további fejlesztéseket is alkalmazni tudjuk. Ez időigényes feladat volt, de megérte, mert tisztában vagyunk vele, hogy a pontos adatszolgáltatás a hatékonyságunk alapja. A robotkormányzás segítségével a Garford sorközművelő kultivátor használatakor tapasztaltuk meg, mekkora előny a gyommentesség szempontjából, ha 1-2 centiméterre meg tudjuk közelíteni a növényeket. A precíziós technológia további előnye, hogy a napraforgó, kukorica tavaszi vetésénél a szaktanács szerint lehatárolt zónákon a helyismeretünk figyelembevételével alakítottunk a tőszámpontokon, és a közös munka eredménye, hogy a vetőmag-felhasználásban és az üzemanyagköltségben is csökkenést tapasztaltunk.

Meglepetés a tápanyag-ellátottságban

A precíziós szaktanácsadás során 15 évre visszamenőleg megkaptuk a műholdképek alapján számított terméshozamokat, valamint egyéb adatokat is. Egy meglepetés is volt az információk között: a vizsgálati eredményekből látszott, hogy mennyire jól fel vannak töltve a talajok tápanyaggal. Ez azért ért kicsit váratlanul, mert bioter­mesztésben nem igazán lehet érdemben tápanyag-utánpótlást végezni, csak szerves trágyával és pelletált baromfitrágyával tudjuk támogatni a talajainkat. Az elemzés szerint pedig elég volt a korábban megszokott mennyiség töredékét kijuttatni, így ezen is spórolni tudtunk.

Küzdelem a gyomokkal és a vízmegőrzésért

Édesapámmal azt tervezzük, hogy olyan fenntartható mezőgazdasági gyakorlatot hozunk létre, ahol az egész biotermesztési folyamatot összhangba tudjuk hozni a precíziós gazdálkodás technológiáival. Ez azért is nagy kihívás, mert míg például egy hagyományosan elvetett napraforgó vagy kukorica differenciált vetésénél nem gond, ha zónánként állítják be a magmennyiséget, mert a gyomirtó szerek segítségével kordában tarthatóak a nem kívánt növények. A biogazdálkodásnál viszont komoly nehézség, hogy az alacsonyabb tőszámmal elvetett területeken lényegesen több gyom nő fel, amit a szigorú előírásokat betartva nem tudunk herbicidekkel kezelni. Ezekre még ki kell kísérletezni a helyes megoldásokat.

Aratás után a tarlóhántással és -kezeléssel indítjuk a talajelőkészítést. Megvárjuk, hogy kikeljenek a gyomok és többször is aláforgatjuk azokat, mielőtt magokat hoznának. Azt tapasztaljuk, hogy ennek következtében sokkal több ideig tart, míg újra begyomosodik a terület. Amikor pedig a kultúrnövény már 2-3 leveles, elkezdődik a kultivátorok szezonja: az első időszakban lázító késekkel ellátott kultivátorokkal, majd a Garforddal, valamint ahogy nő a növény, erősebb gépekkel is ritkítjuk a gyomokat, a végén pedig töltögetjük a sorokat.

Fontos, hogy a talajművelést forgatással végezzük, viszont igyekszünk a szántást nem túl mélyen, 15–20 centiméteren megvalósítani, mert kevesebb energiát igényel és haladósabb is a sekély művelés. Utána is többször átmegyünk a területen, tárcsával és további talajelőkészítő műveletekkel javítjuk a földjeink állapotát. Az egyik legfontosabb, hogy oda kell figyelni a helyes időzítésre, ami nagyon nehéz a területek aprózottsága és elhelyezkedése miatt. Előfordul, hogy az egyik tábla még szárazabb a kelleténél, a másik pedig nagyon elázott a szántáshoz, ahogy az is, hogy egyszerre több helyen kéne dolgoznunk egy időben. Ezért, ha a körülmények úgy adják ki, éjszaka is kimegyünk, hogy a talajelőkészítés és a vetés feladatait a talajállapot szerinti legoptimálisabb időben hajthassuk végre. Idén viszont a nagy szárazság miatt nem mentünk rá a területre ekével, a gabonák után csak tárcsáztunk – mondta Ádám.

A kultivátorok nálunk nagyon sokat vannak akcióban, legalább 5-6 alkalommal kezeljük vele a területeket a gyomterjedés és -növekedés megfékezésére. A legjobb az lenne, ha eső előtt és után is ki tudnánk menni velük, ami sajnos nem mindig lehetséges, de törekszünk rá. Itt is rendkívül fontos az időzítés, mert ha 1-2 napot késünk, és a gyomnövény megerősödik, a technológia már lényegesen kevésbé hatásos. Öntözésre nálunk nincs lehetőség, ezért igyekszünk minél több vizet megtartani. A talaj vízmegtartó képességét a biostimulátorok használatán kívül azzal is segítjük, hogy amint az időjárási viszonyok lehetővé teszik, a tarlóhántást követően rögtön átmegyünk rajta egy hengerrel, hogy lezárjuk a felszínét.

A jövő és a megtérülés

Középhosszú távon a beruházás költségeinek megtérülésére, első körben pedig költségcsökkentésre számítok, ami az üzemanyag, a szerves trágya, a munkaidő és a vetőmag mennyiségének csökkenésében mutatkozik meg. Eközben igyekszem folyamatosan fejleszteni a tudásomat, ezért figyelemmel követem a nyugat-európai bioter­mesztés és élelmiszeripar újdonságait és bevált technológiáit, hogy a talajt és a környezetet kímélő megoldásokat a saját gazdaságunkra is adaptálhassuk – mondta a fiatal gazda.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk októberi részében a napraforgó és a kukorica betakarítás feladataihoz kapcsolódó helyes gyakorlatokat és fontos hatékonyságnövelő megoldásokat mutatjuk be a gazdálkodóknak.

A precíziós fejlesztések támogatására 2021. július 26-tól lehet pályázni

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése