Olyan szereplőket szorítottunk e tekintetben magunk mögé, mint az USA, Szingapúr vagy Ausztrália. Ennél is jobban hangzik, hogy azon 5 országok egyike vagyunk, akik maximális pontszámot értek el a jogalkotás szintű intézkedések területén. A felmérésre a közelgő Glasgow-i COP26 klímacsúcs szolgáltatta az apropót, a cél pedig a transzparencia és a globális összefogás előmozdítása.

Az NZRI az első ilyen jellegű felmérés a KPMG szervezésében, amely 103 mutató alapján azonosítja a 25 legjobban teljesítő országot és további 7 országot vesz fel a „megfigyelendő” listára. A szempontok a következő területeket érintik: milyen jogi lépéseket tesz az ország kormányzata, hogyan kezeli a területet a pénzügyi szektor, és hogy mennyire vannak felkészülve a vállalkozások a széndioxid kibocsátás teljes mértékű visszaszorítására.

„Nem kétséges, hogy az üvegházhatásért felelős széndioxid kibocsátás visszaszorítása korunk nagy egzisztenciális kihívása” – vezeti fel a felmérés konklúzióit Richard Threlfall, a KPMG IMPACT globális vezetője. Amennyiben holnaptól zéróra csökkenne az emisszió, a hatásai még úgy is hosszú évszázadokig fennmaradnának. Bár az ENSZ 2050-re tűzte ki a karbonsemlegesség elérésének határidejét, az erőfeszítések ellenére az utóbbi 5 évben nemhogy megállítani nem sikerült, de világszinten tovább növeltük hozzájárulásunkat a globális a felmelegedéshez. A buktatókat nem az elhatározásban és tervezésben, hanem a megvalósításban kell keresni”. 

A felmérés egyik alapvető megállapítása, hogy míg a globális pénzügyi szektor egyre inkább figyelembe veszi az éghajlati kockázatot a befektetési és hitelezési döntéseiben, kormányzati szinten még sok országban elmaradnak az olyan intézkedések, mint a fenntartható finanszírozási stratégiák, szakpolitikai és szabályozási keretek megteremtése vagy a zöldülést elősegítő adótámogatások.

Nem okoz nagy meglepetést, hogy az élmezőnyt az északi országok vezetik, ezek közül is a világ egyik legnagyobb olaj- és gázexportőreként ismert Norvégia végzett a dobogó legfelső fokán. Az előkelő helyezését a villamos közlekedés térnyerésével, a megújuló energiába való intenzív befektetéseivel, illetve a norvég parlament azon szavazatával érte el, amellyel a zéró kibocsátás céldátumát 2050-ről 2030-ra hozták előre. Második helyen az Egyesült Királyság végzett, itt is hasonlóan erős a politikai támogatás, ugyanakkor tennivaló még akad bőven pl. a fűtés és az épületek zöldítése terén. A képzeletbeli dobogó harmadik fokára Svédország állhatott, a klímapolitika, a zöld energia és a technológia nemzetközi szószólójaként, amely ország következő lépése a mezőgazdasági exporttól és importtól való folyamatos függőség csökkentése.

Magyarország összesítésben elért 13. helyezése komoly erőfeszítések eredményeként jöhetett létre, és igazán elismerést érdemel, különösen azért, mert a kelet-európai országok közül még Lengyelország vett részt a felmérésben és a 19. helyen végzett.

Magyarországon törvényhozási szinten az utóbbi két évben felgyorsult a széndioxid-kibocsátás csökkentésére tett intézkedések üteme, ezek közül is kiemelendő az a 2020. júniusi törvénymódosítás, amely 2050-re tűzte ki a karbonsemlegesség elérését. Ezt kormányzati közvetlen forrásokkal (pl.: elektromobilitás, intermodális logisztikai központok kialakítása, energiahatékonyság, stb.) adókedvezményekkel és egyéb eszközökkel (pl.: tőkekövetelmény-kedvezmény) ösztönözte a magyar kormány, illetve a jegybank.  Rakó Ágnes, a KPMG ESG Partnere a konkrét lépések kapcsán megjegyezte: „A nemzetközi cégek hazai gyárai ugyan általában kedvezőbb helyzetből indulhatnak, hogy magasabb környezeti standardoknak tehessenek eleget, de az index értékelte Magyarország azon erőfeszítéseit, hogy az uniós támogatást - így segítve a zökkenőmentes besorolást a dekarbonizációs pályákra - a hazai kis- és középvállalkozások környezetvédelmi célú projektjei felé terelte”.

A pénzügyi szektor is határozott intézkedésekkel lépett fel, az MNB 2019-ben indította el a zöld programját és most vezette be zöld jelzáloghitel programját (NHP Zöld Otthon Lakáshitel). Ugyancsak idén tette közzé a Magyar Nemzeti Bank az első zöld beszámolóját, és – az uniós országokban az elsők között - Zöld ajánlást adott ki, amelyben fontos környezetvédelemi lépésekre szólítja fel a pénzügyi szektor szereplőit. Rakó Ágnes szerint az MNB jól képviseli a világítótorony szerepét a magyar gazdasági stratégiában: amennyiben a pénzügyi szektor támogatja a zöld átállást, a reálgazdaság is követni fogja.

A reálgazdaságnak ugyanakkor sokkal több kihívással kell megküzdenie. Ehhez azonban nagy segítség, hogy jó pontszámot kapott Magyarország például az energiagazdálkodás szempontjából, többek közt olyan okokra visszavezethetően, hogy a hazánkban megtermelt villamosenergia kb. 40%-a atomerőműből származik, ráadásul hosszútávon is megmarad a szerepe az energiamixben. Mindez stabil alapot jelent a Net Zero kibocsátási cél felé. Az index továbbá elismeri az Energiahatékonysági Kötelezettségi Rendszer (EKR) bevezetését is, ami 2021-től szankciókat vezet be azon villamosenergia, gáz és üzemanyag kereskedők számára, akik nem teljesítik az előírt hatékonysági beruházásokat. Az épületek tekintetében Magyarország a 10. helyen végzett, köszönhetően a geotermikus fűtési megoldásoknak, a kötelező energetikai tanúsítványoknak, illetve a lakásfelújítási támogatásoknak: az újonnan épített lakások energiahatékonysága eléri az előírt standardokat, a régiek felújítása képezi a szűkebb keresztmetszetet. 

Mike Hayes, a KPMG klímaváltozással és dekarbonizációval foglalkozó globális vezetőjének végkövetkeztetése szerint „Az elmúlt másfél évben örvendetes volt azt látni, hogy kormányok, vállalatok és a társadalom is egyre növekvő figyelemmel van a dekarbonizációra, és elfogadja a tudomány által tett megállapítások alapján rájuk háruló teendők szükségességét. Hosszú út előtt állunk, és első körben azt kell belátnunk, hogy a klímaváltozás kihívásait csak közös összefogásban sikerülhet legyőzni, és a vállalások kinyilatkoztatása után a cselekvés ideje jött el az üzleti világ számára. Az index kiemeli azt a patchwork hatást, amely globálisan kezd kibontakozni: mindenkit különböző formában és mértékben érint a klímaváltozás, ezért a cselekvések is egyediek, ugyanakkor a felelősség közös, az összképet egyben kell látnunk. A Glasgow-i klímacsúcs előestéjén erre kell emlékeznünk: a következményeket egyaránt mindenki elszenvedi, ezért egymástól kell tanulnunk, megosztanunk a helyes gyakorlatok tapasztalatait, közösen küzdve a Net Zero eléréséért.”