Az apró repcemagnak a csírázáshoz nedvességre van szüksége, a talajnak kellően átnedvesednek kell lennie. A repce vetését augusztus 20. és 30. között optimális elvégezni. Kedvező körülmények között a későbbi vetésidőnek nincs terméshátránya. Azonban nagyon száraz körülmények között egy hét vagy 10 nappal korábban megkezdhető a vetés. Korai vetéssel a talajban lévő maradék nedvesség jobban hasznosítható, egységes, gyorsabb kelés várható. Azonban szem előtt kell tartani az időjárási viszonyokat. A csírázás megkezdődését követően, ha a vízellátás megszűnik a még érzékeny csíranövény elpusztulhat.

Az őszi káposztarepce optimális csírázási hőmérséklete 20–24 °C. A repce növekedése már 4–6 °C körüli hőmérsékleten elkezdődik. Az őszi káposztarepce-állomány jelentős bio­masszát képezhet, ha túl korán vetik, de az őszi vegetáció végére a növényeknek el kell érni a 8–10 leveles fejlettségi állapotot, a 1–1,5 cm-es gyökérnyakátmérőt és a 25–31 cm mélyre lenyúló gyökérzetet ahhoz, hogy megfelelő télállósággal (-20 és -25°C) rendelkezzenek.

Az őszi káposztarepce egyik tulajdonsága, hogy +1 és +4°C közötti vernalizációs hatást igényel 20–60 napos időszakban. Azonban mind a nagyon gyengén fejlett, mind a túlfejlődött állományokat, amelyekben az érzékeny tenyészcsúcs a talajfelszín felett helyezkedik el, veszélyezteti a hideg időjárás. Ha erős ingadozások vannak a nappali és éjszakai hőmérséklet között, akkor gyengébb fagyok esetén is jelentős károk keletkezhetnek.

A hagyományos és későbbi vetésidőhöz 35–50 csíra/m2 elegendő. A korábban általánosságban elfogadott szabály, hogy minél későbbi a vetés, annál nagyobb vetési arányt kell alkalmazni már nem érvényes a modern hibridekre. Nem szabad 50–55 csíra felett vetni hektáronként. A korai vetésnél viszont nem célszerű túlzottan csökkenteni a vetőmagnormát. Túl alacsony tőszám esetén megnő a hiányos kelés és a kártevők okozta tőszámhiány esélye.

A repce talajelőkészítése az elővetemény betakarításával kezdődik. Finommorzsás, ülepedett magágyat kell kialakítani.

Kerülendő

• túlzottan laza vetőágy,
• túl finom morzsás vetőágy (cserepesedés),
• túl durva vetőágy (levegős, egyenetlen vetésmélység),
• túlzottan nedves talaj művelése.

Az őszi káposztarepce növényvédelmi technológiájában a rovarkártevők elleni védekezés napjainkban mindinkább nagyobb odafigyelést igényel. Augusztus végén a hőmérséklet hűvösebbé fordul. A nagy repcebolha imágók aktívvá válnak és megkezdődik betelepülésük az újonnan vetett állományokba és a nőstény egyedek megkezdik az állományban kárt okozó érési táplálkozást. Számuk szeptember elején érheti el a csúcsot, bár ez az időjárási viszonyoktól függően változik. A nagy repcebolha aktivitása magasabb hőmérsékleten alacsony. A korábbi vetéssel erőteljesebb növények fejlődnek a kartevők betelepülése előtt, amelyek jobban tudják kompenzálni a kártételt. Miután a növények túl vannak a négyleveles fejlettségi állapoton jobban tudják kompenzálni a levélterület elvesztését.

Megfigyelések eredményei szerint az imágó nagy repcebolha kártétele magasabb vetőmagnorma esetén csökken. Ez valószínűleg az egységnyi területre jutó magasabb növényszámnak az eredménye. Azonban az alacsony tőszámmal termesztett növények jobb kompenzáló képességgel rendelkeznek. Több levelet, nagyobb levélnyeleket fejlesztenek, amelyek elegendő táplálékot biztosítanak a lárváknak. Így csökken a lárvák fő szárhoz és a hajtásrügyhöz történő vándorlásának esélye.

A nagy repcebolha elleni védekezés kihívásokban nem szűkölködik, azonban bizonyos elemeket figyelembe véve sokat tehetünk a siker érdekében.

• Hibridválasztás: gyors kezdeti fejlődéssel rendelkező, erős állományt adó, nagy repcebolha lárvának jobban ellenálló hibrid vetése (FELICIANO KWS és KWS GRANOS). A repcebolha imágó és későbbiekben a lárva is a gyorsan fejlődő, robusztus hibridekben kisebb mértékű kárt okoz.
• INITIO & INITIO INSECT + vetőmagcsávázás: az INITIO egy egyedülálló, a KWS által kifejlesztett vetőmag csávázószer, amely biztosítja a növények kezdeti fejlődését, valamint a betegségekkel szembeni védelmét. A csávázás rovarölő összetevőt is tartalmaz, amely megvédi a kelőfélben lévő fiatal növényeket ebben a különösen sebezhető fejlődési szakaszban.
• Vetőágykészítés: finom morzsás, ülepedett magágykészítéssel egyenletes, gyors kelést tudunk az állománynak biztosítani.
• Korai vetés: amennyiben az időjárási tényezők adottak, a korábbi vetés javasolt. Korai vetés esetén több idő áll rendelkezésre az erőteljesebb állomány fejlődéséhez. Gyenge állományban a kártétel fokozottan nagyobb.
• Tőszám: célszerű kerülni a nagyon sűrű állományt. Ilyen esetben gyengébb állomány fejlődik és a lárva kártétele nagyobb mértékben jelenik meg.
• Rovarölő szeres védekezés: gyakori állományszemle, kezelés megfelelő időzítése.

Az előttünk álló repcetermesztési év sem lesz kihívásoktól mentes. Átgondolt termesztéstechnológiával és a termőhelyi viszonyokhoz jól illeszkedő több év átlagában stabil eredményt hozó repcehibridekkel mérsékelni lehet a szélsőséges környezeti hatásokat.

A cikk szerzője: Dr. Kismányoky András