A délibábos Magyarországon egy korszerűbb, a tehén számára egészségesebb takarmányozási rendszert fejlesztettünk ki és vezettünk be – együtt, lépésről lépésére haladva. De a hőstressz még nem jött el, miért kell most írni erről a témáról a nyári szezon előtt? Mert a hőstresszre most kell előkészülni. Hogyan? A legfontosabb, hogy a kaszák áprilisi indításától függ a tehén nyári termelése, egészsége és 2024. március–május időszakában az ellések száma. Ennek jelentőségét pedig mindannyian tudjuk ebben a szakmában. Nézzük hát.

A hőstressz kialakulásának körülményei

A hőstressz állapota akkor következik be, amikor a tehén nem képes megszabadulni a felesleges hőmennyiségtől, illetve nem képes tovább fenntartani a számára ideális testhőmérsékletet. Hőstressz alakul ki, ha a környezeti hőmérséklet, a relatív páratartalom, a napsugárzás, a légmozgás együttes hatására olyan környezeti körülmények jönnek létre, amelyek nem fedik a tehén komfortzónáját. A hőstresszt kiváltó környezet páratartalomfüggő, de Magyarországon általában 24–26 °C a határ. A környezeti feltételek, mint például a környezet hőmérséklete, a napsugárzás, a relatív páratartalom, továbbá az életfenntartás, valamint a termelés során felszabaduló anyagcserehő együtt okozzák a hőstresszt, amit a termelés érdekében csökkentenünk kell (Delfino, 2004.). A nagy termelésű teheneket fokozott anyagcseréjük és stresszérzékenységük miatt nagyobb mértékben sújtja a nyári meleg.

A hőstressz hatása és következményei

A hőstressz hatására speciális tünetegyüttes alakul ki: fej- és nyelvlógatás, szapora légzés tátogással, intenzív nyálzás, merev tartás. Amennyiben a légzésszám 75/perc fölé emelkedik, akkor a tehén hőstressz állapotába került. Megfigyelés, hogy ilyenkor ‘összeállnak' a tehenek.

A hőstressz közvetlen következményei súlyosak és gyorsan kialakulnak:

• csökken a napi szárazanyag-felvétel és a tejtermelés
  – pl. 32 °C felett várhatóan 8–12% szárazanyagfelvétel-csökkenés, 20–30% tejtermelés-csökkenés, napi 5–10 liter tej/nap termeléskiesés következik be, a csúcstermelés 4 liter/nap értékkel kevesebb, akár 900 kg tejkiesés is várható egy laktáció alatt,
• a vízfogyasztás emelkedik (jelentős stresszhatás esetén: + 50–125% vízfelvétellel kell számolni),
• a testhőmérséklet emelkedik,
• Na- és K-hiány alakul ki.

A hőstressznek hosszú távú, közvetett hatásai is vannak:

• gyakoribbá válik a bendőacidózis, melynek oka: a kérődzési idő lerövidülése, a váltakozó étvágy (melegben nem eszik, hűvösebb napszakban viszont többet egy kiosztásra), a tehén szervezetében működő pufferrendszerek kapacitása csökken,
• jelentősen csökken a tej zsírtartalma az alacsony rostfelvétel és az elégtelen bendőműködés, valamint rostbontás következtében,
• respirációs alkalózis alakul ki. A tehén szervezete a lúgos kémhatás felé tolódik el, ezzel egyidőben a bendőben a savas kémhatás fokozódik,
• a tőgyproblémák gyakoribbá válnak: a szomatikus sejtszám állományszintű emelkedése mellett gyakoribbá válik a sántaság is, mely változások elsődleges oka a szubklinikai/klinikai bendőacidózis,
• romlanak a szaporodásbiológiai mutatók: emelkedik a termékenyítési index, csökken az ivarzók száma, gyakoribbá válik az embrióelhalás,
• csökken a megszülető borjak testtömege és életképessége, ha a hőstressz a tehenet a vemhesség utolsó 3 hónapjában éri,
• súlyos esetben a tehén következő laktációja során is érezhető az előző nyári hőség depresszív hatása, negatívan hat a következő laktációs teljesítményre (10–12% csökkenés).

A hőstressz hatására a tehenek gyakran dobogóznak, ami sántasághoz vezet (fotó: Orosz, 2007.)

A hőstressz hatásának csökkentése

A hőstressz hatásának csökkentésére két fő stratégiát különítünk el:

1. a környezet fizikai befolyásolása tartástechnológiai módszerekkel (árnyékolástechnika, épületszellőzés-légcsere, ventilláció, a levegő vagy a tehén hűtése ventillációval kombinálva),

2. az étvágy fenntartását szolgáló és az anyagcserehőt mérséklő takarmányozási gyakorlat alkalmazása.

A korszerű mártélyi robotizált istállóban a csend hangjai mellett a nyugalom a legfontosabb termelésnövelő tényező. Ennek a nyugalomnak a korszerű légtechnika az egyik alapja (fotó: Orosz, 2022.)

Legalább az etetőút és a tehén fejének árnyékolása legyen alap a telepen (fotó: Orosz, 2012.)

Tartástechnológiai módszerek – az ívóvízellátás módja

A hozzáférhető, tiszta, friss és hűvös ívóvíz legalább annyira fontos hőstressz idején, mint a megfelelő takarmányozás. A nagyobb tehenészetekben a fejőház utáni közlekedőúton itatóvályúk vannak felszerelve egészen a karámokig és a karámokban is megfelelő méretű/hosszúságú itató található. A karámokban legalább 6–8 cm/tehén vályúhosszt/itatóhelyet kell kialakítani. A víz nem lehet 5–15 méternél messzebb a takarmánytól.

Az ivóvízfogyasztás hőstressz idején jelentős mértékben és erősen korlátozza a tejtermelést. Komfortzónában a tehén vízfelvétele 3 liter/ 1 kg sza.-felvétel. A fokozott respiráció miatt hőstressz idején ez az érték 7 liter/ 1 kg sza.-felvétel értékre emelkedik. Nagy termelésű tehenek esetében hőstressz idején a napi vízfogyasztás akár 180–190 liter is lehet (>40 liter).

A tehenek számára a friss ivóvíz biztosításának körülményei kiemelt jelentőségűek:

• az itatók mindig legyenek teljes árnyékban,
• az istállóban csoportonként legalább két helyen (1 itatóhely/20 tehén),
• legalább 6–8 cm/tehén vályúhossz/itatóhely méretben, min.
  8 cm vízmélységgel szükséges,
• a víz utántöltése: 10–20 liter/mp kapacitású itató, a szelep az itatót 15 mp alatt töltse fel,
• ideális vízhőmérséklet: 20 °C,
• a víz ne legyen 5–15 méternél messzebb a takarmánytól,
• a fejőház utáni közlekedőúton nyílt vízű itatóvályúk legyenek elhelyezve teljes árnyékban,
• tisztítás: naponta kellene üríteni és fontos lenne legalább hetente fertőtlenítővel és kefével átmosni, a takarmánymaradékot és az algát eltávolítani,
• a szabad vízfelületű, falra szerelhető és lebillenthető, továbbá nagy utántöltési kapacitású, igény szerint fűthető itató kedveltebb mind a tehenek, mind a takarítást végző dolgozók között, gyorsabban vízhez jut az állat és szinte egy mozdulattal tisztítható.

A hőstressz hatásának csökkentése és az emészthető rost kapcsolata

A takarmányok bendőbeli fermentációja hőt termel, nyári melegben ez a fermentációs hő kedvezőtlen, mert megnehezíti a tehén testhőmérsékletének szinten tartását. A meleg időben bekövetkező szárazanyagfelvétel-csökkenés a tehén természetes reakciója a fermentációs hő csökkentése érdekében. Ezen a téren számos lépést tettünk meg az elmúlt 15 évben. Az ágazat bebizonyította, hogy képes az alkalmazkodásra, mert változás nélkül nincs fejlődés, de a léptéket a tehén adta meg. Ezzel párhuzamosan az időjárás változékonysága, az aszály és nyári hőstressz gyakoribbá válása megalapozta az őszi vetésű–kora tavaszi betakarítású  gabona- és fűfélék tömegtakarmányként történő szántóföldi termesztését. Mivel nem csak a tehén, de a növény is szenved a nyári hőségben, ezzel a technológával pedig kikerülhető a kockázatos nyári időszak. Az új növénytermesztési stratégiával pedig a rost újszerű megközelítése is középpontba került. Engedjenek meg egy kis történelmi áttekintést.

2006: „A fermentáció során a rostban gazdag takarmányok több hőt termelnek, mint az alacsony rosttartalmúak, ezért hőstressz idején szükséges az adag rostösszetételének megváltoztatása. Ezen okok miatt régóta alkalmazott módszer a tömegtakarmányok, elsősorban pl. a nehezebben emészthető széna mennyiségének csökkentése az adagban. Nem biztos, hogy a rosttartalmat kell csökkenteni, lehet, hogy a rostösszetétel megváltoztatása eredményesebb módszer. Tehát nem elsősorban a rosttartalom csökkentéséről van szó, annak összetétele, emészthetősége is fontos. A TMR-ben elsődleges strukturálisrost-hordozó a kukoricaszilázs, a lucerna/fűszenázs és a széna. A kis szecskaméret miatt a silókukorica szilázsok struktúrhatása napjainkban sajnos már csökkent mértékű, ezért elsősorban a szenázs és a széna a valódi struktúrforrás. A rost összetételének megváltoztatására, az emészthető NDF mennyiségének növelésére, vagy legalábbis szinten tartására javasolt a lucernaszenázs mennyiségének növelése a széna rovására. Ebben az esetben javasolt számítani az összes sav mennyiségét az adagban, mert a megnövelt mennyiségű erjesztett takarmány savterhelést okozhat (javasolt maximum: 800 g/nap/állat összes sav a TMR-ben)! Könnyen emészthető rostforrásnak és étvágyfokozó komponensnek számít az erjesztett cukorrépaszelet és a sörtörköly. A nagy nedvességtartalmú melléktermék azonban nyári melegben veszélyes!” Ekkor még nem tudtuk, hogy nem csak a nedves melléktermékekkel lehet a rost emészthetőségét javítani a takarmányadagban!

Olaszperje betakarítása a Berek-Farmon (fotó: Bodó Gergő, 2021.)

2008: „Gamós András (Milkmen Kft., Földespuszta) elmondása szerint 2008 nyarán Földespusztán 20–25 kg napi adagban kellett etetniük az olaszperje-szilázst a kukoricaszilázs hiánya miatt és…. nem csökkent a szárazanyag-felvétel, nem 'esett be' a tejtermelés, szinten maradt a tejzsír, és a termékenyülés soha nem látott jó eredményeket hozott. Ez egy fontos pillanat volt a jövőre, napjainkra nézve. Mert így nem csak azt tapasztaltuk meg, hogy a szántóföldi fű termesztése jó hozamokat tud adni, hanem azt is, hogy kiváló étrendi hatású, különösen a nyári időszakban. De akkor még nem tudtuk pontosan, hogy mi az igazi oka ennek a rendkívül jó étrendi hatásnak. Idővel a növénytermesztési siker mellett egyre többet tudtunk meg a korszerű fűszilázs élettani hatásáról a laboradatok segítségével (rostemészthetőség és emészthető rosttartalom – NFDd30-48, dNDF30-48). És volt több hazai tapasztalat is arra, hogy nagy mennyiségben etetve javító hatású, különösen nyáron. Ez azonban kényszerszülte megoldás volt 2008 nyarán és a költségek miatt nem lett átütő akkor.”

2010: „A Komáromi Mg. Zrt. csémpusztai telepe ún. ‘nyári technológiát' alkotott az emészthető rostban gazdag szilázsokból, és zászlóshajója lett a témának. 2010-ben a telep a silókukorica-szilázs adagját lefelezte, a széna 75%-át kivette és az olaszperje-szilázs mennyiségét megnégyszerezte a nagytejű adagban. Addig is tudtuk, hogy nyáron a nehezen emészthető rost mennyiségét csökkenteni kellene, de rosthiány okozta acidózist nem szabad generálni, így csak nedves melléktermékek használatával tudtunk több-kevesebb eredményt elérni üzemi szinten. A nedves melléktermék azonban vásárolt termék, és nyáron sok baj van a gyors romlási folyamatokkal (mikotoxinok). De ezen a telepen ott volt az olaszperje-szilázs 23% nyersrost-tartalommal (!) és a 2008-as kedvező nyári tapasztalatokat sem felejtettük el. Az eredmény nem váratott magára, a július 21-étől etetett új takarmányadag (16 kg/nap/tehén olaszperje-szilázs, 12 kg/nap/tehén kukoricaszilázs és 1 kg/nap/tehén lucernaszéna) hatására már augusztusban emelkedni kezdett a tejtermelés a tejzsírral együtt. A kiindulási 22 kg/nap kukoricaszilázs + 4 kg/nap lucernaszéna adaghoz képest nagyobb rostartalmú volt az új adag (nyersrost: 16,1% sza. vs. 18,4% sza.) annak ellenére, hogy a széna 75%-át kivették az adagból! Megszületett tehát a ‘nyári TMR' gondolata és technológiává nőtte ki magát Komáromban, majd az egész országban: 3 hónapig minimum 15 kg/nap/tehén emészthető rostban gazdag szilázs (olaszperje-, egyéb intenzív perjeféle-, rozs-, tritikálészilázs). Aki megteheti, egész évben folytathatja ezt a módszert, de két korlátozó tényezőt figyelembe kell venni. Hazánkban, a száraz kontinentális éghajlaton, a szétaprózott és bérelt földeken a gabona- és fűszilázsok mennyisége korlátozottan áll rendelkezésre általában. Egyszeri (korai) kaszálás esetében pedig az önköltsége nagyobb, mint a kukoricaszilázsé. Tehát a 12 hónapos ellátáshoz biztosítani kell a mennyiséget, és tisztán kell látni a befektetett költségek megtérülését”.

2012: Elindult a rozs a hódító útjára. A hazai kísérleti eredmények igazolták, hogy a jó hozam mellett a fűhöz hasonló rostemészthetőséget és emészthetőrost-tartalmat tudunk elérni kalászhányás előtti fenológiai fázisban. A rozsot követte a hasonló hozammal és táplálóértékkel rendelkező, de kényelmesebb (szélesebb betakarítási ablakú) tritikálé.

Rozs betakarítása a Dél-Alföldön (fotó: Halász, 2021.)

2023: Ma már tudjuk, hogy a kalászhányás előtt betakarított fű- és gabonaszilázsok rostemészthetősége kiváló (évjárattól és típustól függően 60–70% NDFd48), de emellett jelentős mennyiségű emészthető rostot is tartalmaznak (átlagosan 300–350 g/kg sza. dNDF48). Tehát a nyári takarmányadagban úgy tudunk tömegtakarmányt szerepeltetni, hogy javítjuk a TMR rostemészthetőségét (kedvező hatás a bendődinamikára és következésképpen az étvágyra), és mellette nem csökkentjük (de akár még növelhetjük is) a rostbevitelt, ami

• kisebb szárazanyag-felvétel mellett is biztosítja a struktúrális- és emészthető rost szükségletének kilégítését,
• segít a kisebb kérődzési intenzitás mellett a bendőkémhatás ingadozásának mérséklésében és a 6 pH alatti időtartam csökkentésében.

Hetet egy csapásra

Nyugat-Európában win-win helyzetnek neveznék a fenti megoldást, mi pedig azt mondjuk: „két legyet ütöttünk egy csapásra”. Azt már egyébként tudjuk, hogy a fiatalabb növény kedvezőbb rost­emészthetősége ugyan kevesebb nyersrostot vagy NDF-et hoz magával, de az emészthetőrost-tartalma nem kevesebb, hanem több, mint az idősebb növényé. Pozitív összefüggés van a rostemészthetőség (NDFd48) és az emészthető rosttartalom (dNDF48) között. Tehát a fiatalabb fenológiai fázis kedvezőbb rostemészthetősége nem járt együtt kisebb emészthető rosttartalommal. Sőt, az emészthetőség javulása kompenzálja a kisebb rosttartalmat, és ezáltal nagyobb emészthető rosttartalom várható nagyobb valószínűséggel a lucerna-, fű- és rozsszilázs esetében egyaránt. Ez alapján az ideális fenológiai fázis meghatározásakor nem korlátozó tényező az emészthető rosttartalom. Ennyit jelent a kedvezőbb emészthetőségi faktor. Ez a harmadik légy…

A taposás kulcsfontosságú: nagy segítségünkre van a tömörítőhenger (fotó: Orosz, 2010.)

 

De a kép még mindig nem teljes. Az utolsó puzzle darab az iNDF240. A bendőtartalom bendőben való tartózkodásának ideje határozza meg a passzázst a kérődzőknél és indirekt módon hatással van az étvágyra (szárazanyag-felvételre). Annyi idő kell a lebontáshoz, hogy a takarmányrészecskék átférjenek a recés-százrétű nyíláson (majd utána az oltógyomorba jussanak). A takarmány bendőben való tartózkodásának ideje elsősorban a takarmány lebomló NDF- és nem lebomló NDF-tartalmától, valamint ezek arányától függ. A takarmány frakciómérete (legújabb kutatási eredmények szerint) erre nincs hatással, inkább az evési időt határozza meg, mert a falatban a részecskék méretét a tehén 'egalizálja' a rágás révén (megközelítően egyforma hosszú a szalmából vagy a szilázsból származó részecske a falatban). A rost lebonthatósága azonban hatással van a potenciális szárazanyag-felvételre, azaz az étvágyra. Mivel a sejt belsejében lévő anyagok védelme elsődleges a növény életben maradása érdekében, ezért a növényt elfogyasztó állat emésztőenzimjeinek és a bendőbaktériumoknak nehéz a dolguk: az öregebb (lignifikáltabb) rostból lassabban tudják kibontani a sejteket, míg a fiatal (hemicellulózban gazdagabb) rostból gyorsabban. A rost lebontásának a bendőben ezért speciális dinamikája van. A jól emészthető rost gyorsan fermentálódik (erjed), a frakciómérete pedig rövid idő alatt csökken (feldarabolódik), majd egy része távozik a bendőből az oltógyomorba. A gyorsan lebomló rost tehát meglehetősen 'dinamikusan' mozog a bendőben.

 

Korszerű rozsszilázs kalász nélkül (fotó: Orosz, 2016.)

A relatíve gyorsan lebomló rost erjedése és kiürülése által létrehozott 'üres hely' pedig növeli a szárazanyag-felvételt. Tehát minél gyorsabban emésztődik a rost, annál több hely keletkezik a bendőben a következő takarmányadagnak. A dNDF48 ideális mennyisége kb. 4 kg/nap/tehén. Ezzel ellentétben az emészthetetlen rost (iNDF240) lassan ürül ki, telíti a bélcsatornát (töltőhatás), miközben csökkenti az erjedés és a passzázs sebességét, ezért inkább statikus, mint dinamikus elem. Mivel lassan ürül, ezért (nagyobb arányban etetve) csökkenti a szárazanyag-felvételt. A nagyobb lignintartalmú rost a bendőben nem bomlik le, viszont javul a kérődzés, a tejzsírképződés, mert stabilizálódik a bendő kémhatása. Az iNDF240 ideális mennyisége ezért kb. 2 kg/nap/tehén. Melyik szilázsból tud tehát többet megenni a tehén? Amelyiknek kevesebb a nem emészthető hányada, az iNDF240-tartalma. Az ilyen szilázs segíti a 30 kg/nap/tehén szárazanyag-fevétel megközelítését, fenntartását és megtartását a nyári időszakban. A fű- és rozs­szilázsok rendkívül kedvező, alacsony koncentrációban tartalmaznak iNDF240-t. Átlagosan 130 g/nap/tehén az értéke, míg a legjobb fűszilázsban kb. 60 g/kg sza., a legjobb rozsszilázsban pedig kb. 100 g/kg sza.-koncentrációt mértünk a 2022-2023-as mintákban. Ezzel szemben a lucernaszilázs átlagos iNDF-tartalma kb. 230 g/kg sza. és a legjobb érték is eléri a 170 g/kg sza.-koncentrációt. Tehát a lucerna lehet jó emészthetőségű (OMd értékű) a kezdeti gyors lebomlása, azaz a ‘törékenysége' miatt, de az étvágyat korlátozza a magas lignintartalma révén (táblázat). Ez az a végső magyarázata, hogy miért tartja fenn a szárazanyag-felvételt a nyári időszakban a jó fű- és rozsszilázs, szemben a lucernaszilázzsal és szénával. Ez a negyedik légy…

Az ideális tömegtakarmány nyári hőstressz idején tehát az, amelyik

• könnyen emészthető (NDFd48: >60%), ezáltal segíti a bendődinamikát és az étvágyat,
• kevés benne az iNDF240, ezáltal potenciálisan csak kis mértékben korlátozza az étvágyat,
• jelentős mennyiségben tartalmaz könnyen lebontható rostot (dNDF48 > 300 g/kg sza.) és
• emellett megfelelő fizikai szerkezettel is rendelkezik, hatékonyan hozzájárulva a TMR ideális struktúrájához (TMR peNDF 180–230 g/kg sza., az aktuális szárazanyag-felvételtől függően),
• rendelkezésre áll legalább 15 kg/nap/NT tehén mennyiségben legalább a nyár 3 hónapja alatt végig.

Megoldást jelenthet tehát nyáron a 'többfunkciós' rost, ami lehet egyszerre emészthető rost, kevés lignifikált, az étvágyat korlátozó hatású rosttartalommal és egyben strukturális rostforrás is (a kérődzés fenntartása érdekében). Ez az ötödik légy…

Nem említettük még, hogy az emészthető rost energiaforrás is a tehénnek. Ez a hatodik és a hetedik légy…. A tavaszi betakarítású fű- és gabonafélékkel meg tudjuk közelíteni a 6 MJ/kg sza. NEl-értéket, ami csak 7%-kal kevesebb, mint a 35% keményítőtartalmú kukoricaszilázs energiatartalma. Ennek a rostalapú energiatartalomnak két előnyös oldala van:

• viszonylag könnyen beállítható a 60%-os tömegtakarmány-hányad anélkül, hogy azzal jelentősen energiakoncentrációt csökkentenénk. Biztosítva ezzel a kedvező bendőéletet (megalapozva a jó lábállapotot, tőgyállapotot és szaporodásbiológiát),
• home grown safe energy' – kevesebb eladható vagy vásárolt terméket kell az adagban alkalmazni az energiakoncentráció beállításához.

Ezek után talán már érthető, hogy miért olyan nagy jelentőségű a kora tavaszi kaszálású tömegtakarmányok (fű, rozs, tritikálé) fenológiai fázisa, a silózás munkaszervezése és fegyelme, a szilázs erjedése és stabilitása. Most, a kaszák indulásakor dől el a nyári tejtermelés és a vemhesülés mértéke, hatékonysága, ára.

A hőstressz hatásának csökkentése takarmányozástechnológiai módszerekkel

A menedzsment részéről a takarmányfelvétel megtartásának érdekében tett lépések szintén fontosak. Megoldandó feladat a takarmányozási technológia igazítása a nyári időszakhoz annak érdekében, hogy csökkenő étvágy mellett is fenntartsuk a megfelelő táplálóanyag-ellátottságot a hőstressz ideje alatt.

Mindig legyen takarmány az állatok előtt, hogy ehessenek, amikor kedvük tartja. A tehén feje lehetőleg legyen árnyékban és tartsuk az etetőúton vízpermet-ventilátor kombóval. Kötetlen tartásban a takarmányfogyasztás közvetlenül napkelte előtt és után, valamint napnyugta előtt és után a legnagyobb. Ezért a takarmány-'kivetés' időpontja is fontos tényező, a napi adag kb. 65%-át este 5-6 körül – a sötétség beállta előtt 3 órával – és reggel 5 előtt célszerű kiosztani. Így a fermentációs hőtermelés jelentős része a hűvösebb éjszakai, kora reggeli órákra esik.

A gondoskodást és a korszerű istállótechnikát (különösen nyáron) meghálálják a teheneink (fotó: Orosz, 2022.)

Naponta legalább kétszeri etetés javasolt, így mérsékelhető a TMR utóerjedése. Az etetések száma hatással van a takarmányfelvételre, ezáltal a bendőfolyadék pH-jára is. Ha túl sok idő telik el két etetés között, akkor a bendő pH-értéke nagyértékű kilengéssel jellemezhető. Ezt többszöri etetéssel és feltolással lehet javítani. Amennyiben nincs mód többszöri etetésre, a feltolás/frissítés is sokat jelent: mérsékli a felmelegedést és ugyanúgy felkelti a tehén figyelmét, mintha kiosztás történt volna. Egyszeri etetéskor a TMR bemelegedése, erjedése ellen segítség lehet a frissítés mellett a szerves savak vagy sóik körültekintő alkalmazása vagy stabilabb szilázs etetése.

A tehén étvágyát-takarmányfogyasztását javítja a nedvesebb TMR, ezért a napi adag részét képezheti a kb. 3–5 liter/nap/tehén víz a száraz anyag függvényében (javasolt érték a TMR-ben: 45% sza.). A vizesebb TMR azonban gyorsabban romlik, ezért érdemes ekkor

• többször (2x) etetni, többször feltolni (4 óránként),
• stabilabb szilázst etetni (az aerob stabilitást javító hatású adalékanyaggal besilózott szilázst) vagy
• melegedést gátló anyaggal kezelni a TMR-t (savak és savak sói).

Amennyiben a szárazanyag-felvétel csökken, a termelés fenntartása érdekében a takarmányadag fehérje- és energiakoncentrációjának növelése szükséges. A másik módszer az adag energia­koncentrációjának növelésére a bendőállapot veszélyeztetése (abrakemelés) nélkül, ha védett zsírt etetünk (nyáron javasolt a min. 80%-ban telített, 16 szénatomszámú zsírsavakat tartalmazó védett zsír). Ennek mennyisége legfeljebb 1–3 % sza. nyerszsírhányad legyen a TMR-ben. A védett zsírok nem hatnak károsan sem a bendőfermentációra, sem a takarmányfelvételre, anélkül növelik az energiakoncentrációt, hogy romlana a bendőfunkció. Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy a zsírkészítmények összetétele és bendőbeli stabilitása erősen változó! A Ca-szappanok könnyen elvesztik védettségüket a savas bendőfolyadékban. A forgalmazó megbízhatósága fontos szempont a termék megvásárlásakor.

A hőstressznek kitett tehén bendőjének működését érdemes takarmányadalékokkal segíteni. Kiváló eszköz az élő élesztőkultúra. Az élesztőkultúra csak élő állapotában fejti ki hatását. Mivel általában retardált (gyengített) hatású élesztőkultúrákról van szó, hogy elkerüljük a gyors fermentáció okozta túl intenzív és káros gázképződést, a sejtek a bendőben idővel elpusztulnak. Ezért folyamatos utánpótlása, etetése javasolt a cég által előírt dózisban. Az élő élesztő serkenti a rostbontó bendőbaktériumok tevékenységét, csökkenti az emésztés időtartamát, javítja a táplálóanyagok emészthetőségét, mérsékli a telítettségérzetet, javítja az étvágyat, részt vesz a bendő optimális kémhatásának elérésében, oxigénfogyasztása jelentős, ami révén segíti az anaerob viszonyok fenntartását és serkenti a tejsavbontó baktériumok élettevékenységét. Étvágyfokozó és a bendőacidózis mértékét csökkentő hatása miatt hőstressz idején erősen javallott alkalmazása.

Az ásványi anyagok közül elsősorban a nátrium, a kálium és a magnézium koncentrációjának emelése szükséges. A fokozott vizeletürítéssel nagy mennyiségben távozó karbonát-ionok miatt ugyanis megnő a Na- és K-veszteség és felborulhat az elektrolit-egyensúly. Szárazonállók és előkészítős tehenek azonban nyáron se kapjanak K- és Na-kiegészítést, mert tőgyödémát okozhat. Javasolt koncentrációk a nagytejű csoportokban:
K 1,4–1,8% sza., Mg min. 0,35% sza.

Anionos sókkal javítható az elektrolit-egyensúly. Érdemes számolni a kation-anion arányt a TMR-ben (DCAD-érték). Gyakorlati példa, hogy a Na- és K-bikarbonát, illetve Na- és K-karbonát emelt mennyiségben történő etetése javította a takarmányfelvételt és a tejtermelést (Sanchez és mtsai, 1994.). Ennek hátterében a DCAD-értéknek a nagytejű csoportban történő magasan tartása áll (30–40 meq% – 300–400 meq g/kg sza.). Ezért a Na koncentrációja a TMR-ben 0,3–0,7 % sza. (3–7 g/kg sza.) a korszerű takarmányozási rendszerekben (hazai példák is alátámasztják).

Védjük a szilázst, pontosabban a silófalat az utóerjedéstől. Ne felejtsük el, mindig a silófalat etetjük! A kukoricaszilázs érzékenyebb az aerobromlásra (alkoholos utóerjedés, penészedés, aflatoxin-termelődés, szárazanyag-veszteség a falban). Már silózáskor védekezzünk a nyári instabilitás ellen! Javasolt technológiai paraméterek: min. 700 kg/m3 tömörségű szilázs, kétrétegű fóliával azonnal takart silótető, az aerob stabilitást fokozó adalékanyag legalább a nyári etetésű tételekre, falközi siló esetében napi 30 cm kitermelés.

Alaposan gondoljuk át a nedves melléktermékek szállítását, tárolását és a fogyás mértékét, mert nyári melegben kockázati tényező. A ritkaságszámba menő nedves répaszelet a legjobb emészthető rostforrás a nedves melléktermékek között, de a nedves sörtörköly, a nedves CGF, a nedves WDGS is kiváló emészthetőrost-forrás és laktagóg is egyben. Némi ráfordítással, hurkában tárolva, biztonsággal etethetőek nyáron is (7–10 napos tárolás). Aki pedig év elején már látja a takarmánybázisának a korlátait, az a vásárolt nedves melléktermékek közül a nedves répaszelet, a nedves sörtörköly és a nedves CGF esetében akár a hosszú távú tárolást, az erjesztést is választhatja megoldásként hurkában (önmagában silózva vagy keverve).

Hőstressz mindig volt Magyarországon és mindig lesz is. A védekezésre alkalmas műszaki, technológiai megoldások, és most már a hatékony takarmányozási eszközök is rendelkezésre állnak. Kaliforniában, Floridában, Izraelben, Brazíliában és Dél-Olaszországban is vannak tejelő tehenészetek, ha ők meg tudják oldani, akkor nekünk is meg kell…

  Dr. Orosz Szilvia

A cikk szerzője: Dr. Orosz Szilvia