Ezért kincs az agráradat – XXX. rész: Precíziós konferenciák Minneapolisban és Bolognában

Támogatók:

Az ECPA (European Conference on Precision Agriculture) az európai, az ICPA (International Conference on Precision Agriculture) pedig az egész világra kiterjedő, nemzetközi tudományos konferencia.

Utóbbi Minneapolis-ban, előbbi pedig Bolognában volt 2022-ben, illetve 2023-ban, ezek tapasztalatairól beszélgettünk
dr. habil. Milics Gáborral, aki mindkét eseményen részt vett, a megelőző, Budapesten tartott 13. ECPA programon pedig főszervezőként dolgozott.

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési-tudományok Intézetének tanszékvezető egyetemi docense, a Magyar Precíziós Gazdálkodási Egyesület elnöke és a Digitális Agrárakadémia egyik szakmai vezetője részletesen bemutatta, hogyan zajlik a program, milyen megoldásokat használnak a kísérletezésre. Érdemes megismerni a részleteket, mert a fejlődés lehetősége és a kísérletek eredményeinek továbbgondolása nagyban támogathatja az agrárdigitalizációs tudás elsajátítását a magyar mezőgazdaság szereplői között.

Így épülnek fel a konferenciák

Az ISPA (International Society of Precision Agriculture, Nemzetközi Precíziós Gazdálkodási Szervezet) minden páros évben szervezi meg a nemzetközi konferenciát, az ICPA-t, ami elsősorban az amerikai kontinens közönségének igényeit szolgálja. Természetesen erre is sokan odautaznak szerte a világból, így a mi kontinensünkről is. Ám Európa sem marad precíziós témájú tudományos konferencia nélkül, a páratlan években az ECPA várja a szakembereket. A társaságok között 80 százalékos az átfedés, a kollégák nagy része mindkettő eseményen jelen van, az európai konferencia résztvevőinek többsége az ISPA tagja. Természetesen más a szervezési elvárás, a stílus és a struktúra a két kontinensen, de sok a közös felület, hiszen közös az érdeklődési terület, együttműködés és élénk kapcsolat van a szakemberek között.

A nemzetközi rendezvények eddig nagyrészt az USA területén találtak házigazdára, az egyik konferencia kivétel, ami a 2018-ban Kanadában, Montreal városában megrendezett program volt. A Covid-világjárvány miatt viszont a 2020-as konferenciát el kellett halasztani, helyette két évvel később, 2022-ben lehetett megtartani az eseményt, az eredetileg tervezett helyszínen, az USA középnyugati régiójában, Minneapolis-ban.

Az ISPA alapszabálya meghatározza, hogy az elnököt kétévente váltják, viszont a következő elnököt már megválasztják a „President elect” posztra (megválasztott elnök), aki része a vezetésnek és együtt dolgozik az éppen aktuálisan a hivatalában lévő elnökkel. Ezáltal biztosítják a szervezetben a munkafolyamatok folytonosságát. A nemzetközi konferencián történik meg az elnök és az elnökség váltása, ilyenkor zajlik az átadás és az átvétel folyamata. 2022-ben a The Ohio State University professzora, John Fulton lett az elnök, ő a 2023-as PREGA konferenciára is ellátogatott előadóként. Azt már most tudni, hogy őt Dr. Steve Phillips, az African Plant Nutrition Institute vezető kutatója (Principal Scientist) követi az elnöki poszton, aki a következő, 2024-ben, a Kansas államban található Manhattanben szervezett eseményen veszi át az ISPA irányítását.

Fontos, hogy maga a konferencia általában tudományos jellegű, nem feltétlenül a gyakorló gazdálkodóknak szól, de természetesen sok hasznos információt lehet szerezni a használt technológiákról. Lényeges, hogy ezen a szinten a már működő rendszerek vizsgálata történik, a kollégák azt mérik, mit lehet kezdeni az adott megoldással, hogy a már a piacon lévő gép mennyivel tud többet, jobbat teljesíteni bizonyos feltételek és technológiai körülmények között. Az előadók között elég sok a hallgató, a doktorandusz diák. A vezető oktatók ugyanis amellett, hogy maguk is ismertetik az eredményeiket és a vizsgálataikat, a nemzetközi megjelenési lehetőségek megszerzése érdekében támogatják és küldik a fiatalokat, hogy az eredményeiket mutassák be a nemzetközi színtéren is.

A konferenciák előadásai 15 perc hosszúak, melyeket 5 perc kérdezési szakasz követ. A bemutatókon a szakemberek a tudományos eredményeiket ismertetik.

A tudományos jelleg miatt az igazi érdem és érték, ha statisztikával ellátott, kellő ismétléssel elvégzett kutatást tudnak bemutatni a kollégák. Mivel az adatalapú gazdálkodás eléggé innovatív tématerület, a kutatók sokszor nem teljesen kiforrott eredményekkel, hanem egy-egy új technológia tapasztalataival érkeznek. Legyen az új szenzorrendszer, egy egyedileg fejlesztett, a piacon még nem elérhető eszköz, korábban még nem látott metódus kipróbálása vagy egyéb újdonság, hasonló ötletek elő szoktak jönni a programokon.

Míg az európai program főként országspecifikus fejlesztésekkel jelentkezik és jellemző, hogy nagyon kevesen számolnak az inputanyagok árával, addig az ICPA-n nagy hangsúlyt kap, hogy hatékonyan, megtakarítással, környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve gazdálkodjanak az agrárdigitalizációs megoldásokkal. Ez USA-szerte nagyon fontos dolog, Európában pedig inkább az elmúlt időszakban kezdett felfutni ez a szemlélet. Persze ez köszönhető az eltérő mentalitásnak, illetve a mezőgazdaság sajátosságainak is.

Fontos, hogy az USA-ból sok kutatónak rendszeres „Extension service”, vagyis „külsős” feladatai is vannak, ténylegesen szaktanácsadóként is dolgoznak, itthon és Európában pedig nem feltétlenül ez a helyzet, az oktatók többnyire nem vállalnak ilyen gyakorlati szerepeket, ami magában hordozza azt a veszélyt, hogy a kutatómunka és a gyakorlat teljesen elválik egymástól.

Az európai konferencián eléggé fontos volt, hogy sokszor személyesen, a találkozásokból alakulnak ki például horizontos, EU-s pályázatok. Több olyan megbeszélésen is voltam, ahol partnereket keresnek az egyetemek. Itt megtaláljuk egymást a kereslet és a kínálat alapján, ha van hasonló érdeklődési kör, illetve a már meglévő projektek résztvevői is tudnak találkozni, több projektpartner szervezett éves találkozókat Bolognába. A rendezvény projektgenerálásra is nagyon jó alkalom.

Az, hogy az eddigi ECPA-eseményeket szervező kollégák összejönnek és tapasztalatokat cserélnek, mindig nagy élmény, ahogy az is, hogy a Conference committee megbeszélése meghatározza a szervezet és az események jövőjét. Ezen a bizottsági ülésen döntést hoztunk arról, hogy 2025-ben Spanyolország, Barcelona szervezi meg a 15. ECPA-t.

A konferenciák menete

A program minden esetben egy úgynevezett „welcome party”-val kezdődik, ezen az üdvözlő eseményen kötetlen beszélgetések és az egy vagy több évi kihagyást követően nagy egymásra találások történnek. Ez az esemény mindig különleges, személyes hangulatú. Aznap van idő megérkezni, akklimatizálódni, pihenni és rákészülni a másnap délelőtti plenáris részre, mely alatt egy pódiumra figyel minden résztvevő. Ezt követően legalább 3 vagy 4 szekcióra bomlik a konferencia közönsége, téma- és szakterületenként elosztva. Ez így megy az első két napon át, a harmadik nap pedig néhány előadást követően rendszerint délután gyakorlati bemutató program van. A terepen és a telepen ismertetik a helyi sajátosságokat, kifejtik, hogy mi és hogyan történik a házigazda precíziós gyakorlatában. Az egyetemek különböző kísérleti farmjai eltérő vizsgálatokkal, viszonylag nagy területeken dolgoznak, melyekre komoly kutatási hálózat épült rá.

Az Olaszországban meglátogatott 530 hektáros kísérleti gazdaság főleg kertészetre, szőlészetre és gyümölcstermesztésre szakosodott, mert Bologna és környéke főleg ezen kultúrák központja. A terepi túra 3-megállós volt. Az első, szőlőtermesztő területen különböző hűtési technológiákat alkalmaznak, mivel a növények számára a túlzott, 35 fok feletti hőmérséklet már gondot okoz, és túl sok ilyen időszak van a régióban. A kísérletek része többek között a levélfelületi index, a környezeti mutatók, valamint különböző fajtákra vonatkozó technológiai vizsgálatok mérése, ezek eredményeit és tapasztalatait ismertették.

A második állomáson egy modern gyomkezelési technológiát láttunk. Az elektromos áram célzott használatával vegyszermentesen, mechanikai alapon működő gyomszabályozó gép végezte a feladatokat.

A harmadik állomáson egy speciális almatermesztési rendszer volt, amiben sortávszűkítéssel, oszlopszerűen kialakított fákon vezetik felfelé az almát. Az ültetvények sorai így a hagyományoshoz képest keskenyebb területet foglalnak el, ezzel 25–30 százalékot növelnek a területteljesítményen.

Az olaszországi kollégák egy autonóm robotot is fejlesztettek, amely folyamatosan járja az ültetvényt, hogy gyomirtási feladatokat végezzen és felvételezze a terület adatait és a változásokat. Ezáltal sok digitális információ gyűlik össze a környékről, amivel nyomon követhető és szabályozható az almatermesztési technológia. Fontos, hogy a szélsőséges időjárás Észak-Olaszországban is komoly gondokat okoz, ezért jéghálóval kell védeni a növényeket.

Érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt években látottak alapján a nemzetközi programokon a kiállítási rész lényegesen erősebb volt, mint Európában. Előbbieknél volt kifejezetten szponzori szekció is, ahol külön előadásos megjelenési lehetőséget adtak a támogatóknak, akik itt ismertetni tudják a saját eredményeiket. Újdonságként ez most Bolognában is megjelent a programok között. A következő európai konferenciák szervezésénél várhatóan folytatni fogják ezt a kezdeményezést, hogy az ebből beérkező összeg segítse a működési költségek fedezését, illetve közelebb hozzák a gyakorlatot a tudományos élethez.

Miért éppen Minnesota?

Az Egyesült Államokban nagyjából ugyanez a szervezési felépítés volt 2022. június 26. és 30. között. A legutóbbi konferencia azért volt különösen izgalmas, mert azt szoktuk mondani, hogy Minnesota a precíziós gazdálkodás bölcsője. Annak idején, a 80-as és a 90-es években David Mulla és Pierre C. Robert professzor állította össze itt a legelső precíziós gazdálkodási koncepciót. Sajnos az utóbbi szakember már nincs közöttünk, motorbalesetben vesztette életét, emlékét az ISPA nagy tisztelettel ápolja. Az ő érdemeiről ide kattintva lehet bővebben olvasni.

A gyakorlati napon így mások mellett David Mulla professzor vezette körbe az ICPA-csapatot a technológiai rendszer bemutatásakor, amelyen egyrészt speciális dróntechnológiai fejlesztési labort láthattunk, valamint azt, hogy milyen szenzorokkal mérték többek között a szója, a gyapot és kukorica helyspecifikus adatait.

A farmbemutatón a szántóföldi növénytermesztés volt a fókuszban: a házigazda egyetem, a University of Minnesota a terepi gyakorlatban részletezte a kutatások folyamatát és eredményeit. Mi is ezt tettük még 2021-ben a magyarországi eseményen, azzal a különbséggel, hogy egyetemi kutatóhelyszínek helyett hazánk egyik legfejlettebb, precíziós gazdálkodást gyakorló vállalatához, a KEVE Zrt.-hez szerveztük meg a terepi napot.

A keynote-előadások Bolognában

A keynote-előadások az egész konferencia hangulatát meghatározzák. Tavaly Minneapolis-ban és idén Bolognában is Raj Khosla, a Kansas State University precíziós mezőgazdasággal foglalkozó professzora volt az egyik fő előadó. Ő egyébként Magyarországon is járt nemrég, 2017-ben adott elő Újpesten, a PREGA-n. Az ő kutatása általában vízió jellegű, azzal foglalkozik, hogy milyen lesz a precíziós gazdálkodás jövője, milyen alkalmazások érkeznek a technológiába, milyen újítások lesznek használhatóak. Alapelve, hogy a lehető legtöbb érzékelőt kell beszerelni a gazdálkodási rendszerekbe, a legutóbbi direkt kutatásaiból azt látni, hogy a munkatársaival már a biológiailag lebomló szenzorokkal is foglalkoznak. A csapat továbblépett az IoT- (Internet of Things – a dolgok internete) fejlesztések szintjéről, már a szenzorok internete, máshogy fogalmazva az „IoT a szántóföldön” megközelítéssel állnak a kutatásokhoz. Minél több adat érkezik be a területről, annál jobb lesz a döntéshozatali rendszer. Khosla professzor ebben a témában sokat szerepel, érdemes figyelni a kutatásaihoz kapcsolódó információkat. Fontos, hogy ő lesz a következő nemzetközi konferencia szervezője, ami 2024-ben az USA közép-nyugati területén, Kansas államban, Riley megyében, Manhattan városában lesz. Itt található a Kansas State University (KSU) Campusa, ahol Khosla professzor tanszékvezető.

Bolognába és 2023-ba visszaugorva elmondható, hogy az ECPA hatalmas fejlődést mutatott. Míg 2021-ben a Covid-korlátozások miatt mindössze 100 ember vállalta a beutazást Budapestre, Bolognában a 4 nap 40 szekcióján 400 résztvevője volt a programoknak. A részleteket ide kattintva lehet megnézni.

Lényeges, hogy a zárónap keynote előadása az állattartással foglalkozott, amivel kapcsolatban a vezetőség részéről az a koncepcionális kérdés merült fel, hogy a helyspecifikus szántóföldi növénytermesztés és a precíziós állattenyésztés két, elkülönülőnek látszódó vonala újra összeérjen-e vagy sem? Bolognában elkezdődött a gondolkodás egy közös eseményről, ami egyébként korábban már létezett. Az biztosan látszik, hogy a szenzorok és az eszközök ugyanúgy megtalálhatóak mindenhol, a „növényesek és az állatosok” is hasonló adatstruktúrában gondolkodnak, azzal az eltéréssel, hogy mindenki a saját szakterületére jellemző feltételekkel dolgozva teszi ezt meg.

A szekciók beosztását látva főként a kertészet volt hangsúlyos, emiatt is nagy volt az olasz és a dél-európai résztvevők létszáma. A szőlő-, a zöldség- és a gyümölcskultúrák forogtak jobban a prezentációkban. A kínálatból többekkel együtt hiányoltam a külön talajos szekciót, nálunk 23 előadás tartozott a témához, jóval erősebb volt a talaj- és a kapcsolódó szenzortechnológia megjelenése Budapesten.

Bolognában idén kevés volt a gépesítéssel foglalkozó előadás, a kint lévő és prezentáló kollégák elmondták, hogy a prototípusok helyett inkább azokat a technológiákat vizsgálják, amelyek már működnek. Annak, hogy a résztvevők keveset, vagy egyáltalán nem látnak új gépkoncepciót, egyik oka, hogy a fejlesztési fázisban lévő eszközöket az illetékesek nem szeretnék túl korán a piac elé tárni, így védve a későbbi üzleti előnyöket.

Érdemes megjegyezni, hogy a programokon a panelbeszélgetések helyett hosszabb közösségi eseményeket, egyeztetéseket tartanak, amelyeken közös ötletek és gondolatok születnek. Bolognában volt olyan szekció, ahol a precíziós gazdálkodási szervezetek és a kutatások jövőjéről tartottunk 1 órás megbeszélést. Ezen szinte az összes európai ország képviseltette magát, nagyjából 100-an egyeztettünk a kutatási irányokról, a szervezeti felépítés átalakításáról és arról, hogyan kapcsolódunk és kapcsolódjunk a jövőben a nemzetközi szervezethez, az ISPA-hoz.

Ehhez kapcsolódó megjegyzés, hogy az ISPA-nak különböző érdeklődési területei és csoportjai léteznek; így van „dél-amerikai”, van „nitrogén menedzsment”, van „on farm experiment” csapat, de érdekes módon Európa még nem alakított csoportot magának. Léteznek olyan nemzeti szervezetek, mint az MPGE, vannak országképviselők, de nem mindenhonnan. Továbbá nincs európai alszervezet, mert az az alapvetés, hogy a nemzetközi ernyőszervezetbe mindenki beletartozik.

Ki, mit hozott, milyen újdonságok láthatóak és várhatóak?

Az látszik, hogy az adatok felvételezése már rutinszerűen megy, a számítástechnikai beavatkozások elértek arra a szintre, hogy az „on the go”, vagyis a menet közbeni megoldások remekül működnek. Most már a döntéshozatalok támogatása és a nagy adatbázisok kezelése felé tartunk. Ezeken a területeken még nem feltétlenül érkeztünk meg oda, ahova kellene és lehetne, sok munka van még ezen a téren előttünk.

Rengeteg volt a rendezvényen a robotika témához tartozó bemutató, ezen belül a gyomok kezelése. Mindenhol fontos kérdés és sokszor előjön. Elsősorban az a cél, hogy azokat a munkaintenzív feladatokat, amik ráadásul rengeteg hibalehetőséggel jelentkeznek, kiváltsák és fejlesszék az automata, gépi rendszerekkel.

Ami egyre inkább előtérbe kerül és kérdéses, hogy a precíziós gazdálkodás oktatását hol és milyen szinten érdemes elkezdeni, mik azok a helyes metódusok, amelyek alapján a tudás átadható és bevihető a mindennapi életbe? Bolognában sokan foglalkoztak a kérdéssel, hogy milyen módszerekkel lehet eredményesen átadni azokat az adatokat és információkat, amelyek már precízióssá teszik a gazdálkodási gyakorlatot. Az egyik ilyen eszköz a gamifikáció, a játékosítás. Ez az emberek motiválása a játékok működési mechanizmusainak és elemeinek a felhasználásával valamilyen munkához, tanuláshoz, tehát nem kifejezetten a játékhoz kötődő cél elérése érdekében.

A Bolognában bemutatott szimulátorban gyakorlatilag egy modern gazdaság feladatait lehet végrehajtani a számítógépes program segítségével. Ennek lényege, hogy a technológiákat úgy mutassák és gyakoroltassák be, hogy a felhasználó nem tör-zúz a terepen, vagy nem rontja el például a kijuttatási térkép beolvasását. Ezzel a szimulátorral átmegy a precíziós gazdálkodás lényege: a gyakorlat, a rutin, a folyamatok, a kezelés, a menük, az összefüggések és a sorrendek ismerete alapkészséggé válik. Az élményszerű megoldás üzenete fontos, mert az egy dolog, hogy a tudomány rengeteget tud és sok mindenre képes, de ezt a hallgatói szintre is át kell vinni, hogy minél nagyobb legyen a hatástöbbszörözés és minél több a sikeresen precíziósan gazdálkodó üzem. Ezeket a szimulátorokat be kellene hozni a magyar agráregyetemek képzéseibe is, hogy a kutatói, a hallgatói, a gépkezelői, az adatfelhasználói és a döntéshozói oldalról is tét nélkül ki lehessen próbálni a technológiát és annak előnyeit. Megtanulható velük, hogy lehet feldolgozni a hozamtérkép adatait, hogyan alakítható ki a menedzsmentzóna és a kijuttatási térkép, hogyan illeszthetőek be ezek a valóságba.

A következő programok és a konferencia utóélete

Az ECPA-hoz kapcsolódóan megjelenik egy vaskos konferencia kötet, amely a tudományos értékű Scopus-rendszerben is nyilvántartott könyv.

A John V. Stafford szerkesztésében megjelent Precision agriculture '23 kiadvány részletei ide kattintva elérhetőek:

Az eseményt további publikációk követik, a részt vevő szakmai és tudományos folyóiratok közlik, feldolgozzák az elhangzottakat.

Mindenki igyekszik a többiek előadásából, esettanulmányaiból, stílusából, módszereiből tanulni, de mivel az előadások több szakaszban is három párhuzamos szekcióban (helyszínen, teremben) zajlanak, ez nem lehetséges. Ezért megjelölik, mit szeretnének továbbgondolni, figyelni, aztán a könyvvel a kézben folytatni lehet ezt az érdeklődésnek megfelelően. Rá lehet szervezni az érintett témákra, lekövethetőek a kísérletek, az ott kialakuló kapcsolatokat pedig ezekhez építi hozzá az ember, így válik működőképes kombinációvá a könyv, a személyes találkozások és az előadások rendszere. Ezt alkalmazva nagyon reméljük, hogy a MATE számára is tudunk projekteket behozni az ICPA és az ECPA résztvevőivel közösen.

A MATE és az ECPA

Az országban a MATE-n elsőként alakult meg a Precíziós Gazdálkodási és Agrárdigitalizációs Tanszék, amivel hitet tettünk amellett, hogy az agráradatokra alapozott technológia fontos, azt mindenképpen érdemes használni és alkalmazni. Több ilyen célú kutatás is folyamatban van az egyetemünk rendszerén belül, vizsgáljuk a lehetőségeket és a kísérletek tapasztalatait. Az idén az európai konferencián aktívan részt vettünk az egyeztetéseken, több olyan megbeszélésen vagyunk túl, amely együttműködéseket eredményezhet. A precíziós kutatások Bolognában frissen megismert eredményeit beültetjük a MATE oktatási anyagai közé, így nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi eredményeket is felhasználva dolgozunk az értelmezhető és elérhető tudás átadásában. Ez azért is különösen fontos, mert a MATE-n a nemzetközi oktatásban is részt vevő csoportjainknak szintén tartunk precíziós gazdálkodás témájú előadásokat, az angol nyelvű órákat ezekre az információkra is alapozzuk, hogy aktuális ismereteket taníthassunk.

Az ECPA rendezvényekre a hazai egyetemeknek érdemes (volna) nagyon odafigyelni, mert annak, aki a precíziós gazdálkodással, illetve az agrárdigitalizációval foglalkozik, rengeteg hasznot hoz a szakmai konferencia. A részt vevő kollégák sok értékes ismeretet és kapcsolatot tudnak összegyűjteni, a kétévente megjelenő aktuális tudásanyagot pedig jól be lehet illeszteni a képzésekbe.

Az MPGE és az ECPA

Fontos beszélni még a Magyar Precíziós Gazdálkodási Egyesület szerepéről is, amely felvállalta és megvalósította az előző, 13. európai konferenciát Budapesten és tagjai részt vesznek a nemzetközi szakmai életben is. Több olyan MPGE tag is van, aki érdeklődik aziránt, hogy mi történik a világban a precíziós gazdálkodási kutatásban, ezért hasznos, hogy a hírek és a tapasztalatok eljutnak hozzánk és hozzájuk. Többükkel is tartottuk a kapcsolatot a rendezvényen, küldtük és visszük haza az információkat, amik érdeklik, vagy érdekelhetik a tagságot. Számukra így könnyebben elérhető a tudásanyag, az új konferenciakönyvet elhoztuk Magyarországra, ha valaki szomjazik információra, meg tudjuk osztani vele az őt érdeklő tartalmat, össze tudjuk kötni az adott tématerület szakértőivel.

Az ECPA továbbá nagyon jó terület arra, hogy megnézzük és kiválasszuk az előadókat a PREGA konferenciára, mert élőben látjuk, kik érdemesek arra, hogy meghívjuk őket Magyarországra és eljöjjenek a hazai közönségnek bemutatni a kísérleteiket és az eredményeiket. Az MPGE társszervezőként szakmai támogatást és irányítást nyújt a kiválasztáshoz.

A DAA és az ECPA

A konferenciákhoz kapcsolódó kiemelten fontos magyar vonatkozású téma, hogy a Digitális Agrárakadémia számára is hasznosítható tudást szerzünk meg. Mivel a tudományos eredményeket előbb-utóbb az egyetemeknek és a gazdálkodóknak is alkalmazniuk kell, ehhez sok oktatási metódust és információátadási megoldás ötletét láthattuk Bolognában is. Ezeket pedig a DAA rendszerének fejlesztése során kiválóan fel tudjuk használni. Támogatható továbbá az agrárdigitalizáció szintjének növekedése azzal is, hogy az elhangzott előadásokat akár kivonatok formájában, akár információtartalmukkal beágyazzuk a Digitális Agrárakadémia tudásanyagába. A helyszíni képeket és rövid beszámolókat pedig még az adott napon feltöltöttük a DAA közösségi oldalára.

Összegzés

Az előadásokat látva kijelenthető, hogy a precíziós gazdálkodás ügye egyre inkább a kutatási központok, Hubok köré szerveződik. Így van ez Hollandiában, a Wageningen University and Research esetében; Spanyolországban, a Lleida Egyetem (Universitat de Lleida); az Egyesült Államokban a Kansas State University és az University of Minnesota; illetve Kanadában, a McGill University campusán is. Hasonló a működés Franciaországban a SupAgro és az INRAE intézetekben is, akik a 2019-es ECPA szervezésében is részt vettek. Ilyen központosítási törekvéseket láthatunk Magyarországon is például a Széchenyi István Egyetem részéről Mosonmagyaróváron a Smart Farm átadásával és a mintagazdasági hálózat működésével, valamint a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem duális képzésénél, illetve partnerkapcsolati megállapodásai esetében is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a hazai központok közül Debrecent, ahol szintén jelentős erők szerveződtek a precíziós gazdálkodás témaköre köré. De bizonyos szakterületeken a szegedi (hódmezővásárhelyi) illetve a székesfehérvári iskola is kiemelkedő eredményeket ér el, illetve az ELTE Informatikai Karán is elkezdődtek olyan kutatások, amelyek eredményeit be tudjuk építeni a további precíziós oktatási anyagokba.

A technológia fejlesztésére látunk jó gyakorlatokat, amelyeket megismerve akár új szemléletben és irányban gondolkodva léphetünk tovább a kutatásokban. A jó és használható innovációk bejönnek az ECPA-ra, aztán el is terjedhetnek Európa- és világszerte. Egy hasznos változtatás minden résztvevő fejében elindíthatja az ötletet, hogyan hozhatná be az ő országába is az adott kutatási koncepciót. A konferencia tudásanyaga hullámokat gerjeszt, ezáltal fejlődik a szakma és a kutatói közeg is. Mindenki kíváncsi a többiek eredményeire, hogy milyen technológiába és rendszerekbe integrálva tudta elérni a bemutatott eredményeket, hogy milyen eszközöket használ ehhez.

Mindkét tudományos konferencia adatokon alapszik, ám az ismertetett eredmények csak akkor fognak érni valamit, ha ezeket gyűjteni és rendszerezni is tudjuk. Nagyon sok esetben a „farm experiment”, tehát az üzemi kísérlet szállítja az igazi, használható adatot. Ezért is kiemelten fontos, hogy működő kapcsolatok és együttműködések szülessenek a gyakorló gazdaságok és az elméletet oktató egyetemek között. Természetesen nem minden vizsgálatnál alapoznak az egyetemi infrastruktúrákra, sokan úgy valósítanak meg kutatásokat, hogy egy adott gazdaság valós problémáját igyekeznek megoldani. Ehhez az egyetem szakemberei ismertetik az elméleti hátteret, arra a gazdával közösen beállítják a kísérletet, a gyakorlatban pedig megnézik, jó volt-e a gondolat, vagy sem. Így jöhetnek létre a jó eredmények, ezek tudják folyamatosan előre mozdítani a precíziós gazdálkodási fejlesztéseket és gyakorlatokat.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk következő, 31. részében Mosonmagyaróvár lesz a középpontban. A helyi precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésen az idén ősszel már a hetedik csoport készülhet elmélyülni az elméleti és a gyakorlati tudásanyagban. A Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karán Dr. Vona Viktória szakvezetővel beszéltünk a digitalizációról, a szakmai együttműködésekről, a talajról és a jövő lehetőségeiről.

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
• Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés
• Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
• Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra
  
• Ezért kincs az agráradat – 11. rész: Költséget és időt kímél az agráradatok felhasználása
• Ezért kincs az agráradat – 12. rész: Tőszámkísérletek a Szigetközben
• Ezért kincs az agráradat – 13. rész: Tesztelték a precíziós szolgáltatókat
• Ezért kincs az agráradat – 14. rész: A legokosabb informátor a növény, attól kérdezünk meg mindent: Adatalapon a gyümölcsösben és a lombtrágyában is
• Ezért kincs az agráradat – 15. rész: Az átállás első éve az adatalapú gazdálkodásra a Felvidéken
• Ezért kincs az agráradat – 16. rész: Kalászosok helyspecifikus növényvédelme és tápanyag-utánpótlása Alsódobszán
• Ezért kincs az agráradat – 17. rész: A téradatok szerepe és jelentősége az agráradatok rendszerében
• Ezért kincs az agráradat – 18. rész: Betakarítás és hozammérés egy adatalapon működő gazdaságban, Letenyén
• Ezért kincs az agráradat – 19. rész: Digitalizáció a tejtermelésben: adatalapon javítják a folyamatokat Jászárokszálláson
• Ezért kincs az agráradat – 20. rész: Informatikus és autószerelő testvérpár viszi a precíziós gazdálkodást Tóalmáson
• Ezért kincs az agráradat – 21. rész: Rendszerben gondolkodva gazdálkodnak és fejlesztenek Hajdúböszörményben
• Ezért kincs az agráradat – 22. rész: Újdonságok és fejlesztések Debrecenben: drónok, tartamkísérletek és adatalapú megoldások segítik a szakmérnöki képzést
• Ezért kincs az agráradat – 23. rész: Az agrárdigitalizáció nagykövetei: gépészet és fejlesztések
• Ezért kincs az agráradat – 24. rész: Egy a cél: növelni a magyar gazdák digitális fejlettségét
• Ezért kincs az agráradat – 25. rész: Beltéri kertekkel és adatalapú termesztéssel demokratizálják a mezőgazdaságot
• Ezért kincs az agráradat – 26. rész: Új lendületet kapott a magyar bogyós gyümölcs termesztése Nyugat-Nógrádban
• Ezért kincs az agráradat – 27. rész: Adatokra alapozott döntéstámogatás, öntözés és burgonya Komáromban
• Ezért kincs az agráradat – 28. rész: Gépész szemmel a precíziós fejlesztésekről: Kecskeméti Sándort kérdeztük
• Ezért kincs az agráradat – 29. rész: Megéri-e a digitális átállás a kisebb területen gazdálkodóknak?

A cikk szerzője: Csurja Zsolt