TÁMOGATÓK:

Az előszót Prof. Dr. Milics Gábor, a Magyar Agrár- és Élet-tudományi Egyetem Növény-termesztési-tudományok Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Precíziós Gazdálkodási Egyesület elnöke és a Digitális Agrárakadémia egyik szakmai vezetője fogalmazta meg.

Az agrárium digitalizációja – mint ahogy a digitalizáció, az informatikai eszközök használata az élet minden területén – elkerülhetetlen. Addig, amíg a hagyományos eszközök használatát a mindennapi gyakorlatban el lehetett sajátítani, nem volt feltétlenül szükség arra, hogy az ember hosszú éveken keresztül koptassa az iskolapadot.

Azonban, ha manapság valaki egy új erőgépet szeretne üzemeltetni, vagy egy telepirányítási szoftvert szeretne szakszerűen alkalmazni, szükség van a képzettség és a gyakorlat együttes megszerzésére. Egy olyan hagyományokkal rendelkező intézmény, mint a mosonmagyaróvári „Akadémia”, ugyanakkor nem teheti meg, hogy hagyománytiszteletből ne a legfrissebb tudást adja át a képzésein. A hazai felsőoktatásban nevet szerzett professzorok „átigazolásával” más intézmények munkakultúrája is integrálódik az óvári hagyományok és szokások közé, amely így színesebbé teszi az oktatásban és kutatásban megjelenő lehetőségeket.

Az óvári kar a Széchenyi István Egyetem részeként nemcsak keresi azokat a lehetőségeket, amelyek karaktert adhatnak neki, hanem határozott elképzeléssel rendelkezik az agrárképzés megújítása terén. Dr. Tóth Tamás – aki a Magyar Precíziós Gazdálkodási Egyesület (MPGE) elnökségének is tagja – neve nem ismeretlen a hazai agráriumban. Cikksorozatunkban az ő, valamint Dr. Zsédely Eszter dékánhelyettes szemszögéből vizsgáljuk meg, hogy a hazai agrárfelsőoktatásban nagy hagyományokkal rendelkező intézmény hogyan értékeli az agráriumban keletkező kincset: az adatot. Jó olvasást kívánunk!

Fejlesztésekkel, beruházásokkal és piacképes szakmai képzésekkel válaszolnak a modern mezőgazdaság kihívásaira Moson-magyaróváron. A folyamatokat új megbízott dékán, Dr. Tóth Tamás irányításával végzik a Széchenyi István Egyetem Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Karán. A hazai precíziós állattenyésztés egyik legismertebb szakembere többek között a digitalizációról, az újításokról és az élelmiszerláncokról is beszélt. Az interjún részt vett Dr. Zsédely Eszter dékánhelyettes asszony, egyetemi docens is, aki az oktatási és a szervezeti témákat részletezte.

Hogyan kerültél kapcsolatba először a mezőgazdasággal és mit szeretsz benne a legjobban?

Dr. Tóth Tamás: – A szakmához családi kötődésem van, a nagyszüleim gazdálkodtak, majd a középiskolában varázsolt el teljesen az agrárvilág, főleg az állattenyésztés és a takarmányozás érdekelt. A mai Veres Péter Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium elődjébe jelentkeztem Győrbe, majd az érettségi bizonyítvány megszerzése után jöttem Mosonmagyaróvárra, ahol 1996-ban végeztem a Pannon Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Karán. Ekkor jelentkeztem a Bábolnai Állami Gazdaságba, hogy a gyakorlatban dolgozhassak, majd 2001-ben hívott vissza Óvárra Schmidt János akadémikus. 2001 és 2005 között tanszéki mérnök, illetve PhD-hallgató voltam, azután tovább haladtam az egyetemi ranglétrán. 2010-ben vettem át a Takarmányozástani Tanszék vezetését, ami remek kihívás volt. Egy 4 éves kaposvári kitérőt követően 2019-ben Filep Bálint, a Széchenyi István Egyetem elnöke és Szalka Éva akkori dékán hívására érkeztem vissza. Akkor alakultak meg az intézményünk kompetenciaközpontjai, először az Agrár- és Élelmiszeripari Kutató Központ elnökének kértek fel, majd központvezető voltam egészen 2023. július végéig. Idén ősztől pedig megbízott dékánként dolgozom a karon.

A legjobban a komplexebb témákat szeretem, például annak vizsgálatát, hogy egy takarmányalapanyag, vagy egy élelmiszer-ipari melléktermék, a teljesítményre gyakorolt hatása mellett, hogyan hat az adott élelmiszer-alapanyag minőségére, hogyan befolyásolja annak paramétereit, eltarthatóságát, érzékszervi tulajdonságait, például az illatát. Főleg az összefüggések keresését tartom izgalmasnak, amikor egy témán belül nemcsak arra összpontosítanak, hogy a takarmányozásnál mennyi az adott fajta és genotípus táplálóanyag igénye, valamint hogyan lehet azt jobbá tenni, hanem túlmutatnak az alap kérdéskörökön. Nagyon érdekelnek azok az összetettebb megoldások, amelyek hatnak az állat- és a környezetvédelemre, a fenntarthatóságra és a digitalizációra.

Milyen érzés volt visszatérni Óvárra?

Az itt töltött 15 év után mindenképp szerettem volna máshol is kipróbálni magam, azzal a feltétellel, hogy még vissza fogok térni Mosonmagyaróvárra. Ahogy megérkezett a felkérés a Kaposvári Egyetem részéről, 4-5 évre terveztem az ottani időszakomat. Amikor aztán 2019-ben visszajöttem, kellemes meglepetések értek. Azok a tényezők, amelyek a Nyugat-magyarországi Egyetem utolsó időszakában egy picit zavaróak voltak, megváltoztak, azt láttam, hogy lendületben van a Széchenyi István Egyetem Óváron. Építkezések, fejlesztések, új tématerületek és lelkes kollégák fogadtak. Ez engem is arra sarkallt, hogy minél intenzívebben bekapcsolódjak a munkába. Nagyon jó érzés volt visszajönni.

Milyen célokat határoztál meg a visszatéréskor?

Az Agrár- és Élelmiszeripari Kutató Központ elnöke, majd vezetője lettem a 2019 és 2023 közötti időszakban. Ez főleg arról szólt, hogyan lehet az egyetemi tudást a gyakorlati kapcsolatrendszerbe átvinni, hogyan lehet cégekkel, társintézményekkel, külföldi egyetemekkel közösen dolgozni egy adott témán. Az elméleti és a gyakorlati tudás összekapcsolása, az EU-s pályázatok, valamint az egyetem nemzetközi szerepének fejlesztése fontos célok voltak ebben. Továbbra is feladat a termeléstől a fogyasztásig a teljes élelmiszerláncba tartozó szereplőkkel a minél aktívabb kapcsolat működtetése, konkrétan meghatározott feltételekkel, vállalásokkal és szolgáltatásokkal. Ez volt a fő fókuszterületünk a központ csapatával, olyan kutatási és fejlesztési folyamatokat szerettünk volna generálni, amik az eredményekben is látszanak. Ezt sikerült teljesíteni, és a lendület azóta is tart.

Milyen lehetőségeket nyitott meg a 2023. április 21-én átadott Smart Farm beruházás?

A Pozsonyi út mellett található Smart Farm tangazdaság létrehozásakor hármas célt tűztünk ki. Az első, hogy az oktatás és a gyakorlat fontos része legyen; a hallgatók az ott használt eszközökről gyűjtött adatokat, információkat megkapják, így átfogó képet látnak. Ez a fontos alap segíti az oktatást, a tanulást. A tangazdaság továbbá hetesi és nyári gyakorlatok helyszíne és akár a diplomamunkához is hozzásegíti őket. A második cél a kutatási adatok hasznosítása. A precíziós gazdálkodás során gyűjtjük és rendszerezzük az információkat, ezek egy egységes rendszerben kezelhetőek és hozzáférhetőek. Hallgatói részről ez a mester- (MSc) és a doktori (PhD) képzés résztvevőit érinti, leginkább pedig az oktató és kutató kollégák számára lényeges előny. A szakmai cikkeknél, a vállalatokkal történő kapcsolattartásban, valamint a nemzetközi együttműködéseknél is használhatóak az itteni adatok és jó gyakorlatok.

A harmadik cél az 500 hektáros tangazdaság kiszolgálása, melyet az egyetem 100 százalékos tulajdonában lévő Uni-Agro-Food Kft. üzemeltet. Ebben minden, amiről eddig beszéltünk, jelentkezik eredményességben is. A precíziós, digitális alapú gazdálkodásban a műtrágyafelhasználás, a növényvédelem, a betegségfelismerés és több további szakterület tudását transzformáljuk termelési eredménnyé. A tangazdaság pedig – ennek köszönhetően is – évek óta nyereségesen termel.

Itt meg tudjuk mutatni a gazdálkodóknak, hogy milyen előnyökkel jár ez a modern működési gyakorlat. Mivel egyre kevesebb a mezőgazdaságban a megfelelő munkaerő és egyre szigorúbbak a szabályozások, felértékelődnek az automatizálás folyamatai is. A végső cél, hogy ezeket 5 éven belül minél inkább megvalósítsuk a tangazdaságban, továbbá elérjük azt, hogy az itt megtermelt alapanyagokból élelmiszereket állítsunk elő. Többek között ezért is vettük át a Tejkutató Intézet, vagyis régi nevén a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. épületét, hogy ott valósulhasson meg ez a folyamatrész. A tervezett fejlesztés középpontjában pedig az élelmiszer-ipari digitalizációs kihívásoknak megfelelő tejfeldolgozó mintaüzem és egy hiánypótló képzéseket nyújtó tejipari szakképzési központ létrehozása áll. Hasonló példa még Győrben a Széchenyi István Egyetem és a Szent Mór Bencés Perjelség égisze alatt működő Apátúr Sörházban készített egyetemi sör is. Az egyetemi brandeket, a saját márkánkat szeretnénk jó példaként és kiváló minőségben bemutatni a piacnak.

Milyen tapasztalatok és tervek vannak az oktatás terén?

Dr. Zsédely Eszter: – Az egyik irány, hogy szeretnénk kibővíteni a duális képzéseket, ennek a lépéseit már megkezdtük. Látjuk, hogy a cégek részéről is van erre igény. A másik vonal a nemzetköziesítés, hogy egyre több külföldi hallgató megismerhesse az itteni jó gyakorlatokat. Az oktatásfejlesztésben a kollégák számára az egyetem sok módszertani képzést biztosít, igyekszünk alkalmazkodni a mostani generációk megváltozott igényeihez a tudásátadásban is. Fontos és örömteli, hogy egyre jobban megvalósul a karok közötti együttműködés az oktatás terén is. A Gépészmérnöki, Informatikai és Villamosmérnöki Karral, valamint a Kautz Gyula Gazdaságtudományi Karral már vannak közös képzéseink, ezeket szeretnénk még tovább bővíteni.

T.T.: – A tervek között szerepel egy rövidebb MSc-képzés kialakítása is Óváron. Ennek a feltételrendszerét most vizsgáljuk meg. Meg kell határoznunk, hogy mi az a terület, ahol időt lehet rövidíteni a mesterképzés során, továbbá célkitűzés, hogy speciálisabb tudást szerezzenek a résztvevők. Ennek a hajtóereje, hogy növelni szeretnénk a PhD-hallgatók számát. Egyelőre ugyanis a diákjaink a minimum 3 + 2 éves képzési időt, az 5 évet hosszúnak érzik. Ezért ezen változtatni szeretnénk. További feladatunk, hogy a gazdaságtudományi képzéseknél jobban ki kell használni a távoktatásban rejlő tartalékokat.

A pandémiás helyzet megmutatta, hogy online könnyedén be lehet kapcsolni a képzésre a hazai és külföldi szakembereket. Ezt a lehetőséget használjuk és tovább bővítjük. Szintén más tudományterületeken bevett gyakorlat, hogy egy tantárgyat vagy szakvizsgát projektmunka megvalósításával lehet teljesíteni. Olyannal, aminek gyakorlati relevanciája is van. Olyan cég szakemberével, oktatóval vagy kutatóval közösen dolgozva, amivel a gyakorlathoz tartozó munkákat végezhetnek a diákok. Fontos elismernünk és támogatnunk a szakma számára hasznos, közösségben történő munkavégzést a hallgatók között. Ez a precíziós mezőgazdasági szakmérnök képzésnél már megvalósult és bevált: önálló szakvizsga helyett két hallgató dolgozik együtt, egymást kiegészítve és erősítve a projektmunkákon. Ezzel gyakorlatiasabb, nagyobb szakmai tartalmú dolgozatok készülnek, amelyeknek van hasznuk és értelmük.

ZS. E.: – Az egyetemen léteznek olyan, különböző tudományterületről érkező és egy valós problémán dolgozó hallgatói innovációs projektek és csapatmunka lehetőségek, amelyekbe eddig az itteni hallgatók kevésbé kapcsolódtak be, ezen is változtatni szeretnénk. Továbbá a gyakorlati szakemberek számára igyekszünk frissen tartani a szakirányú továbbképzéseket és újabbakkal megjelenni a felvetődő igényekre válaszként. Ezért indítjuk el a precíziós állattenyésztő és takarmányozási szakmérnök képzést februártól.

T.T.: – Azt látjuk, hogy sok cég piaci igénye, hogy a kereskedelmi és értékesítési területekre tudjanak agrár végzettségű, speciális tudással rendelkező kollégát helyezni. Ezért tervezzük az agrobusiness-sales specialista képzés felvételét a tanrendbe.

Mit érdemes tudni a precíziós állattenyésztési és takarmányozási szakmérnök képzésről?

ZS. E.: – A 2024 februárjában Magyarországon első alkalommal induló képzésen az a szándékunk, hogy minden, hazánkban jelentős haszonállattal foglalkozzunk, ehhez kapcsolódva pedig a legfrissebb tenyésztési, takarmányozási, és technológiai ismereteket adjuk át a beiratkozóknak. Azt tervezzük, hogy haszonállatfajtánként kiemelünk egy-egy területet, amire nagyobb fókuszt helyezünk, például a keltetésre vagy az automatizált takarmányozásra. Ugyanakkor meghagytuk a rugalmasságot a tantervben, hogy az érintett témákat a beérkező hallgatók igényeihez lehessen igazítani, és a számukra hangsúlyosabb ismeretekkel bővítsük a tudásukat. Igyekszünk különlegesebbet, többet adni, mint egy általánosabb tanrendben.

T. T.: – Bemutatjuk a precíziós állattenyésztés komplex vállalatirányítási rendszereit és megoldásait, az állategészségügyi problémák előrejelzését segítő technológiákat, illetve a termelési eredmények nyomon követését szolgáló rendszereket is. Ezek kezelésével felügyelhetőek és átláthatóak a telepirányítási folyamatok. Igyekszünk gyártótól függetlenül sok rendszert megismertetni velük. Foglalkozunk a fontos környezetvédelmi és fenntarthatósági kérdésekkel, hogy az állatjólét a korábbiaknál hangsúlyosabban megjelenjen a telepeken. Az automata rendszerek, például a robotfejés és a takarmánykiosztás folyamatai is nagy hangsúllyal szerepelnek a képzésen.

Milyenek most az Óvári gazdászok?

ZS. E.: – Szerencsére sok motivált hallgatónk van, közülük sokan érkeznek saját gazdaságból, akik tevékenyen részt vesznek a gyakorlatban is. Ez jó hatással van a többi diákra is.

T. T.: – Nem szabad és nem szerencsés generációkat összehasonlítani, nekünk most egy felgyorsult, digitalizált világ kihívásaira kell jó válaszokat adnunk. Óvárra mindig jellemző volt a hagyományok szeretete, tisztelete és megélése, eközben pedig törekedtünk arra, hogy gyakorlatközeli folyamatokat valósítsunk meg. Én is azt látom, hogy a most itt lévő hallgatók nagyon nyitottak arra, hogy minél több gyakorlati ismeretanyagot sajátítsanak el. Ezt elősegítik azok a nagyszerű kollégáink, akik szoros kapcsolatban vannak a gyakorlattal, továbbá magas színvonalon oktatják, kutatják, fejlesztik és végzik ezeket a tevékenységeket.

ZS. E.: – Az utóbbi évek tapasztalata, hogy a hallgatókban van nyitottság és szándék arra, hogy bekapcsolódjanak a karon folyó projektekbe, nagyon jól lehet velük együtt dolgozni. Örömteli az is, hogy egymásnak adják tovább az információt, így folyamatosan bővül a résztvevők köre.

T. T.: – Be tudnak kapcsolódni például a dróncsoport fejlesztéseibe, a Smart Farm gyakorlatába, a talaj, a növény, az állat és az élelmiszer témakörökben is. A technológiai laboratóriumokban a tejtermékek gyártása és a gyümölcsfeldolgozás területén szerezhetnek fontos tapasztalatokat. A hallgatók szeretik a kapcsolódó projektmunkákat, ezért is szeretnénk tovább erősíteni ezeket a területeket.

Milyen a fiatalok, a jövő agrárgenerációjának jövője tudás, képességek, technológia és képzettség szempontjából?

T. T.: – A fiatalok sokkal magasabb szinten fogják használni a digitalizált, automatizált eszközöket a teljes élelmiszerláncban, tehát a növénytermesztés, az állattenyésztés és az élelmiszer-feldolgozás területén is. Sokkal jobban képesek lesznek a modern eszközök működtetésére, az adatok értelmezésére, valamint a rengeteg információból történő egyszerűsítésekre, kimutatásokra és megjelenítésekre. Például az ellés előrejelzését mobil applikáción követik, egy adott növény vagy takarmány kémiai összetételét kézi NIR gyorsvizsgáló eszközzel mérik meg, ezekből azonnal összefüggéseket láthatnak meg, majd döntéseket tudnak hozni. A digitalizáció terjedése magával hozza a növénytermesztési és állatvédelmi szempontból is jobb, fenntarthatóbb, kevésbé környezetterhelő megoldásokat. A jövő agrárgenerációja erre várhatóan érzékenyebb is lesz, mert a fogyasztók is ebbe az irányba tartanak.

ZS. E.: – A fiatalok ma már másként akarnak tanulni, az interaktív, a figyelmet fenntartó oktatást részesítik előnyben. Mivel az egyetemen már eleve nemzetközi közegben tanulnak, ez megmaradhat a munkájukban is, ezáltal nagyobb nyitottságuk lesz a nemzetközi projektekben való részvételre, a technológiák használatára és a külföldi megoldások megismerésére. Bátrabban körül tudnak nézni a világban, ahol ilyen hozzáállással nagyobb sikereket érhetnek el.

T. T.: – Ezért van nagy jelentősége a projektmunkáknak és a csapatban történő együttműködéseknek. Ezeket a képességeket a jövő agrármérnöke használni is fogja. A szakembereknek az alapismeretek mellett pontosan kell látnia, hogyan tudják az adatokat összerakni, azokból következtetéseket levonni, majd döntéseket hozni.

ZS. E.: – A nemzetköziesedést támogatja a szaknyelv kötelező elsajátítása is. Ezen kívül a hallgatók sokkal inkább látják, hogy rá lesznek utalva az élethosszig tartó tanulásra. Ha ugyanis a fejlődés és a változás ilyen ütemű marad, az ismeretek bővítése hiányában a tudásuk hamar elavulhat. Ezzel nekik is lépést kell tartaniuk, ebben nyújtanak fontos segítséget a szakirányú, rövidebb időtartamú képzések a már végzett szakemberek számára.

Az elmúlt időszakban Palkovics László Amand, Tossenberger János, Tőzsér János professzorok, valamint Dr. Húth Balázs egyetemi docens érkezésével jelentősen erősödött Mosonmagyaróvár agrárképzése. Miket terveztek megvalósítani?

Az Állattudományi Tanszék fiatal, jó csapatát bővítettük ki az állattenyésztés és a takarmányozástan területén tapasztalt, sokat látott professzorokkal. Olyan vezető oktatók érkeztek hozzánk, akik a képzés, a kutatás és a vállalati együttműködések terén is komoly erősítést jelentenek. További jó hír, hogy a Növénytudományi Tanszék munkájában vesz részt Palkovics László Amand és Kontschán Jenő professzor is. Így az állattenyésztési és a növénytermesztési vonal is fejlődött, minden érkező jelentős gyakorlatot és kutatási tapasztalatot szerzett már, sokat nyert velük a kar.

A fő feladatunk, hogy összehangoljuk a Széchenyi István Egyetemen lévő tudáscsoportokat, ami az ő érkezésükkel azt jelenti, hogy az állattenyésztés, a takarmányozás, a környezetvédelem, a vízgazdálkodás, a vidékfejlesztés és a növénytermesztés szakterületein összekapcsolják a kutatóközpontok tudását az agrárképzéssel. A jövőben szeretnénk az informatikai, a járműipari és a digi­talizációs részterületekre nagyobb hangsúlyt helyezni, továbbá az állattenyésztés modern vizsgálati felületeit intenzíven fejleszteni. A tervünk, hogy a sertés, a baromfi és a kérődző esetében is olyan kutatóhelyünk legyen, ahol tesztelhetőek a precíziós gazdálkodási eszközök. A kollégák érkezésének további előnye, hogy általuk be tudjuk kapcsolni a hazai és a nemzetközi cégeket is az egyetemi tudásáramlásba, közös pályázatokat, projekteket és szolgáltatásokat valósíthatunk meg velük.

Milyen, a digitalizációhoz kapcsolódó pályázatok és projektek vannak folyamatban?

Minden, ami a meglévő adatok minél jobb hasznosíthatóságát, a gyakorlat számára könnyebb átadását segíti, fókuszterület. Ezért is nagyon örülünk, hogy a karunk az Európai Unió 7 éves tudományos kutatási kezdeményezése, a „Horizon Europe” projektjei közül ötben is aktívan részt vesz Dr. Vér András tudományos főmunkatárs közreműködésével és szervezésében. Ezek a Climate Smart Advisor, a Trans4num, a Climate Farm Demo, a Codecs és az I2Connect nevű projektek. Az Agrár- és Élelmiszeripari Kutató Központ is sikeres pályázatot adott be, a kollégák ezen a téren is aktívak.

Milyen élelmiszer-feldolgozási fejlesztések várhatóak?

A kiindulási alapunk, hogy a kar több élelmiszer-feldolgozó technológiai laborral is rendelkezik. Ezek az oktatásnál és a kutatásnál is jól használhatóak. Az óvári képzés és a kutatás főleg a tejtermék vonatkozásában erős, ezt szeretnénk megtartani. A következő szint az üzemméret növelése, a félüzemi szinten történő élelmiszer-előállítás, amivel az egyetem akár önállóan, akár ipari partnerként meg tud jelenni a piacon saját élelmiszermárkával. Ez nem egy új öltet, az európai agráregyetemek döntő többségében majdnem minden tangazdaságnak van egy kiemelt területe, amire büszkék, ahol elkészítik a termékeket. Az óvári helyzet annyiban más és lehet különlegesebb, hogy mi egy szélesebb élelmiszerkört, bővebb portfóliót céloztunk meg. A tejtermékek és a sörök gyártásán túl például egészségvédő hatással rendelkező speciális élelmiszer alapanyagok előállításán is dolgozunk, ipari partnerekkel közösen pedig kényelmi élelmiszerek gyártását is tervezzük. Olyan élelmiszerekről van szó, amelyek többletértéket jelentenek a fogyasztók számára is.

Milyen formában jelenik meg a digitalizáció az óvári képzésben, az oktatásban, a hallgatók gyakorlataiban?

Véleményem szerint a precíziós-agrárdigitalizációs ismereteket az alapképzés (BSc) részévé kell tenni. A mezőgazdasági mérnöki, az állattenyésztő mérnöki és az élelmiszermérnöki BSc képzésnek is tartalmaznia kell a legmodernebb ismeretanyagokat. Az ezekre épülő speciális tudást pedig a precíziós mezőgazdasági szakmérnöki, valamint induló precíziós állattenyésztési és takarmányozási szakmérnök képzéseken sajátíthatják el a szakemberek.

ZS. E.: – Általánosan szükséges az informatikai ismeretek fejlesztése, ebben komoly lépéseket tettünk az elmúlt időszakban. Az IT-területre készülő szakembereknek agrár alapismereteket adunk át, ez nagyon népszerű az egyetemen belül. Szeretnénk fordítva is megvalósítani ezt, hogy az óvári gazdászok kiemelkedően tudják használni az agrárdigitalizációs rendszereket.

Hogyan tanulják és tapasztalják a hallgatók a precíziós állattartás gyakorlatát?

T. T.: – A kapcsolódó ismeretanyagokat a meglévő, több mint 60 tagú mintagazdasági hálózaton keresztül tudjuk átadni. Az utóbbi években nagyon sok, az állattenyésztésben meghatározó céggel kötöttünk együttműködési megállapodást. Ezáltal a hallgatóknak lehetőségük van az adott precíziós technológia működés közben történő megismerésére, valamint gyakorlati helyet is választhatnak a mintagazdaságok közül. A vállalkozásoknál minden állatfaj vonatkozásában élő, jó hazai példákat tudunk bemutatni a hallgatóknak.

Hogyan kapcsolódhatnak hozzátok a helyi és a környékbeli agrár- és élelmiszer-ipari vállalkozások?

A mintagazdasági hálózat tagjainak többsége környékbeli, a vármegyei régiós határon belül helyezkedik el, mert a megállapodásoknál szempont volt, hogy gyakorlati és bemutatóhelyként közel legyenek az oktatás helyszínéhez. Hazai vagy EU-s pályázatok kiírásakor pedig adott esetben közösen indulunk a környékbeli gazdálkodókkal és vállalkozásokkal. A sok futó projektünk közül érdemes kiemelni az Agrár EDIH, vagyis Európai Digitális Innovációs Hubok kialakítását célzó kezdeményezést, valamint a Digitális Agrárakadémiát, amelynél azon dolgozunk, hogy a képzések, az oktatás és a tanfolyamok rendszerében a lehető legjobban átadjuk az agrárdigitalizációs ismereteket. A Smart Farm tangazdaságunk pedig jó példát mutat a helyspecifikus termeléssel az érdeklődő és hasonló nagyságrendben gazdálkodó szakemberek számára.

ZS. E.: – A Területi Tudományi és Vidékfejlesztési Tanszék munkatársai is sokat tesznek azért, hogy környékbeli települések aktívak legyenek a vidékfejlesztés gyakorlatában is, illetve képezzék az ezen a területen dolgozókat.

Milyen együttműködések, közös fejlesztések és lehetőségek vannak az SZE Győrben található intézeteivel, központjaival, innovációs csapataival és az ottani kollégákkal?

A Széchenyi István Egyetem 9 kara elsősorban oktatási és kutatási fókusszal bír, ezek mellett jöttek létre kompetencia- és kutatóközpontok, melyeknél az egyik fő feladat, hogy a vállalati szférával, a külföldi partnerekkel, vagy karokkal különböző tudományterületeket összekapcsolva dolgozzunk. Az óvári Agrár- és Élelmiszeripari Kutatóközpont részéről a legerősebb kapcsolódási pontok a Járműipari Kutatóközponttal, a Digitális Fejlesztési Központtal és a Menedzsment Campus Kompetencia Központtal vannak. Velük több közös téma, hazai és nemzetközi pályázat, valamint vállalati együttműködés köt össze minket. A kompetenciaközpontok létrehozása megkönnyítette az átjárhatóságot a tudományterületek között, ami kiválóan ösztönzi a fejlesztéseket és a komplex gondolkodást. Például a Gépészmérnöki, Informatikai és Villamosmérnöki Karon foglalkoznak a kutyák mozgásának elemzésével, a kutatás pedig azt hozta magával, hogy a tudást a gazdasági haszonállatokra is át lehet ültetni. A folyamatok sok irányban és nagyon aktívan zajlanak a központok részvételével. Jó példa erre a Széchenyi Egyetemi Csoporthoz tartozó ZalaZONE Járműipari tesztpálya, ahol nemcsak drónok és automatizált eszközök tesztelését végzik, hanem a rendszer része lesz egy precíziós bemutató mintakert is, ahol az agrár- és kertészeti tudás, valamint az adatalapú gazdálkodás is megjelenik. Szerencsére sok területen van összekapcsolódás az egyetemen, a legtöbb téma így valósul meg.
A vizsgálatokra nemcsak agráros, hanem széchenyis témaként tekintünk, amit a lehetőségeket kihasználva több kar és kompetenciaközpont szakembereivel közösen viszünk a célok felé.

ZS. E.: – Az Alkalmazott Fenntarthatóság Tanszékünkön keresztül több helyen kapcsolódunk a műszaki területekhez, például az energiagazdálkodás terén, továbbá dolgozunk azon, hogy a Gépész-mérnöki, Informatikai és Villamosmérnöki Karral közösen oktassuk a hallgatókat.

T. T.: – A rendszer ráadásul átjárhatóságot is biztosít, az oktató, kutató kollégák több egyetemi kompetenciaközpont munkájába is bekapcsolódhatnak külsős, vagy tudományos munkatársként.

ZS. E.: – Egyre inkább jellemző, hogy más karokról is jönnek a hallgatók Óvárra, vagy innen mennek Győrbe, például MSc-képzésre. Szabadon választhatnak, miközben a karok egymás tevékenységét erősítik az intézményrendszeren belül.

Milyen intézkedéseket és döntéseket érdemes meghoznia egy digitalizáció nélkül gazdálkodó állattartónak, és mit javasolsz a középszinten, illetve haladó szinten tartó telepek döntéshozóinak?

Azokat a precíziós eszközrendszereket, amik átmennek egy szakmai szűrőn, nagyobb részarányban kellene használni. Azon viszont el kell gondolkodni, hogy nyilvánvalóan nem mindegyik technológiai megoldás megfelelő. A gyártók el akarják adni a termékeiket a piacon, és ezek között vannak olyanok is, amelyek nem állják ki az idő és a gyakorlat próbáját. Jó néhány telep működik már agrárdigitalizációs rendszerekkel, érdemes ezeket felkeresni és megnézni, valamint megkérdezni a tapasztalatokat a helyszínen, majd ezután megkezdeni az alkalmazásukat. Jó lenne, ha többen nyitnának az automatizált megoldások megvalósítása felé. Kiemelt jelentőségű és hasznú a gyors vizsgálati eszközök használata (pl. NIRS – funkcionális közeli infravörös spektroszkópia), rendszerbe építése és az így kinyert adatok alkalmazása. Ahol már működnek a precíziós rendszerek, ott a gyűjtött adatok elemzése, értelmezése és azok okszerű, értelmes felhasználása döntő fontosságú. Az adatok kiértékelésében vannak még hiányosságok, ebben az MI, vagyis a mesterséges intelligencia, valamint az IT, tehát az informatika megoldásai segítenek, hogy a végfelhasználónak minden magyarázat nélkül, egyértelműen megjelenjen, hogy például az adott beltartalmi érték megfelelő-e.

Milyen a hazai precíziós állattartás helyzete, milyen kihívások és lehetőségek jellemzik ma az ágazatot?

ZS. E.: – A legnagyobb kihívás az elegendő és jól felkészített szakember kinevelése, ennek eléréséért sokat tehetünk az egyetemen.

T. T.: – Nagyban segítené a hazai állattenyésztők fejlesztési terveit egy újabb, a „Mezőgazdaság digitális átállásához kapcsolódó precíziós fejlesztések támogatása” című pályázathoz hasonló kiírás, kifejezetten az állattenyésztő ágazatra szabva. Ennek ugyanúgy fontos része lehetne a szaktanácsadás is, ami nélkülözhetetlen a helyes gyakorlatok megvalósításához és fenntartásához. Egyre több hazai telepen látni nagyon jó precíziós példákat. A Digitális Agrárakadémia tananyagának összeállításánál nem volt nehéz összegyűjteni a hazai jó gyakorlatokat. A modern technológia terjedőben van, ezen belül az adatok és azok egyszerű, közérthető megjelenítését, valamint az automatizált riasztási és beavatkozási rendszerek kiépítését tartom kiemelten fontosnak, melyeknél távolról, emberi jelenlét nélkül lehet kontrollálni az eseményeket.

Ha egy istállóban növekszik az ammóniagáz koncentrációja, automatikusan kapcsoljon be a ventilátor, a takarmánykiosztást gép végezze, az ellés időpontját pedig real-time (valós idejű) adatokra alapozva lehessen megjósolni. A szellőzéssel, a ventillációval, a riasztásokkal kapcsolatos folyamatok mind automatizálhatóak, ahogy a takarmányfelvételhez, a fejéshez és az állategészségügyi státuszhoz kapcsolódó folyamatok is. Országszerte komoly lehetőségeket és nagyon jó megoldásokat látok, a hazai vállalatok egy része nagyon aktív a fejlesztésekben. A többieknek is érdemes volna előrelépniük a digitalizációs rendszerek kiépítésében.

Lényeges, hogy abban az esetben, ha ilyen technológiai környezetből származik az élelmiszer, sokkal nagyobb a hozzáadott értéke, amit ma még nem hangsúlyozunk eléggé. Remek példa erre a biogazdálkodásból vagy a szabadtartású termelésből származó élelmiszerek magasabb ára és jobb megítélése. A precíziós alapok szerint működő telepeken jobb a takarmányhasznosulás, kevesebb a pazarlás, mérséklődik a környezeti kibocsátás és szigorú állatjóléti elvek mellett gazdálkodnak. Mindezek eredménye, hogy az így előállított élelmiszer magasabb hozzáadott értékkel rendelkezik. Ezeket az előnyöket pedig meg kell jeleníteni a kommunikációban, a kereskedelemben és a médiában is. A fogyasztóknak tudniuk kell, hogy az általuk a termelőktől elvárt, 21. századi állattartási követelmények a precíziós állattartás gyakorlatával teljesülnek.

ZS. E.: – Ráadásul az állatok egészségi állapota is javul, kevesebb gyógyszert és kezelést igényelnek, amivel rengeteget meg lehet spórolni. A kevesebb stressz és betegség pedig növeli az élelmiszer biztonságosságát és a minőségét is.

Ezekkel a témákkal érkezünk a következő részben

Az Ezért kincs az agráradat sorozatunk következő, évzáró, 34. részében is újdonságokkal készülünk. A következő, 2024-es évben ugyanis a hölgyeké lesz a főszerep, egész éven át a mezőgazdaságot meghatározó nőkkel beszélgetünk az agrárdigitalizációs témákról. Erről mond majd el részleteket az Agro Napló tulajdonosa és a sorozat ötletgazdája Zsigmond Ágnes. A cikk másik részében pedig Prof. Dr. Milics Gábor beszél az adatalapú gazdálkodás legfontosabb szakmai kérdéseiről. Érdemes lesz velünk tartani!

Sorozatunkban korábban:

• Ezért kincs az agráradat – 1. rész: Adatgyűjtés és adatvagyon
• Ezért kincs az agráradat – 2. rész: Növényvédelem és kijuttatástechnológia
• Ezért kincs az agráradat – 3. rész: Középpontban a vetés: technológiai javaslatok a legpontosabb kijuttatáshoz
• Ezért kincs az agráradat – 4. rész: Gyomirtás és növényvédelem okszerűen
• Ezért kincs az agráradat – 5. rész: Távérzékelés, növénymonitoring, drónok
• Ezért kincs az agráradat – 6. rész: A távérzékelésben egy kicsit mindenki úttörő lehet
• Ezért kincs az agráradat – 7. rész: A hozammérés és a betakarítás adatgyűjtése
• Ezért kincs az agráradat – 8. rész: Forgatással és forgatás nélkül is cél a vízmegőrzés
• Ezért kincs az agráradat – 9. rész: Hozammérés és adatalapú gazdálkodás támogatja a jó kukorica- és napraforgótermést
• Ezért kincs az agráradat – 10. rész: A helyspecifikus gazdálkodás alapja: hallgatni kell a talajokra
  
• Ezért kincs az agráradat – 11. rész: Költséget és időt kímél az agráradatok felhasználása
• Ezért kincs az agráradat – 12. rész: Tőszámkísérletek a Szigetközben
• Ezért kincs az agráradat – 13. rész: Tesztelték a precíziós szolgáltatókat
• Ezért kincs az agráradat – 14. rész: A legokosabb informátor a növény, attól kérdezünk meg mindent: Adatalapon a gyümölcsösben és a lombtrágyában is
• Ezért kincs az agráradat – 15. rész: Az átállás első éve az adatalapú gazdálkodásra a Felvidéken
• Ezért kincs az agráradat – 16. rész: Kalászosok helyspecifikus növényvédelme és tápanyag-utánpótlása Alsódobszán
• Ezért kincs az agráradat – 17. rész: A téradatok szerepe és jelentősége az agráradatok rendszerében
• Ezért kincs az agráradat – 18. rész: Betakarítás és hozammérés egy adatalapon működő gazdaságban, Letenyén
• Ezért kincs az agráradat – 19. rész: Digitalizáció a tejtermelésben: adatalapon javítják a folyamatokat Jászárokszálláson
• Ezért kincs az agráradat – 20. rész: Informatikus és autószerelő testvérpár viszi a precíziós gazdálkodást Tóalmáson
• Ezért kincs az agráradat – 21. rész: Rendszerben gondolkodva gazdálkodnak és fejlesztenek Hajdúböszörményben
• Ezért kincs az agráradat – 22. rész: Újdonságok és fejlesztések Debrecenben: drónok, tartamkísérletek és adatalapú megoldások segítik a szakmérnöki képzést
• Ezért kincs az agráradat – 23. rész: Az agrárdigitalizáció nagykövetei: gépészet és fejlesztések
• Ezért kincs az agráradat – 24. rész: Egy a cél: növelni a magyar gazdák digitális fejlettségét
• Ezért kincs az agráradat – 25. rész: Beltéri kertekkel és adatalapú termesztéssel demokratizálják a mezőgazdaságot
• Ezért kincs az agráradat – 26. rész: Új lendületet kapott a magyar bogyós gyümölcs termesztése Nyugat-Nógrádban
• Ezért kincs az agráradat – 27. rész: Adatokra alapozott döntéstámogatás, öntözés és burgonya Komáromban
• Ezért kincs az agráradat – 28. rész: Gépész szemmel a precíziós fejlesztésekről: Kecskeméti Sándort kérdeztük
• Ezért kincs az agráradat – 29. rész: Megéri-e a digitális átállás a kisebb területen gazdálkodóknak?
• Ezért kincs az agráradat - 30. rész: Precíziós konferenciák Minneapolisban és Bolognában
• Ezért kincs az agráradat - 31. rész: A talajról, a tudásszerzésről és a digitalizációról is gondoskodni kell
• Ezért kincs az agráradat - 32. rész: A génszerkesztésnél, a nemesítésnél és a drónoknál is alap a jó adat