Lombtrágyákkal elsősorban mikroelemeket (Cu, Zn, B, Mn, Mo, Fe) pótolunk, de alkalmasak átmeneti makroelem-felvételi problémák megoldására is. Például tenyészidőben fellépő makroelemhiány esetén az áttelelés segítésére, a gyengén áttelelt állomány megerősítésére stb. (Genezis Pétisol PK-dús, Genezis Pétisol P + B). Mikroelemek tekintetében akár a növény teljes szükséglete is kielégíthető levélen keresztül, azonban a makroelemek (N, P, K, Ca, Mg, S) tekintetében ez már nem lehetséges. Hogy miért? A válasz egyszerű. Míg mikroelemekből a növény 10 g és 3 kg közötti mennyiséget vesz fel hektáronként, addig makroelemekből 20–300 kg-ot. Ezt a makroelem-mennyiséget a növény nem képes a levelén keresztül felvenni, ugyanis a levélen keresztüli tápelemfelvétel meglehetősen korlátozott. Ugyanakkor jó kiegészítője lehet hiánytünet vagy növényvizsgálaton alapuló makroelemhiány esetén a talajon keresztüli trágyázásnak, még úgy is, hogy az nem helyettesítheti a szakszerű NPK- alap-, starter- és fejtrágyázást.
A levélen keresztüli növénytáplálás (levéltrágyázás, lombtrágyázás) létjogosultságát jól mutatja, hogy a legtöbb tápelemet a növény jóval hatékonyabban veszi fel levélen keresztül, mint a talajból. Az 1. táblázatban szereplő adatok szerint például a mikroelemek közül a cinket tizenkétszer, a mangánt húszszor-huszonötször, a bórt harmincszor hatékonyabban tudjuk pótolni levélen keresztül, mint a talajtrágyákkal.
Természetesen ez igaz a makroelemekre is; ott ötször–negyvenszer hatékonyabb a levélen keresztüli felvétel.
A levélen keresztüli növénytáplálás nagy előnye, hogy az így kijuttatott tápanyagok felvehetőségét nem befolyásolják olyan tényezők, mint a talaj nedvességtartalma, pH-ja, tömődöttsége stb. Ráadásul a levéltrágyázás serkenti a növény gyökéren keresztüli tápanyagfelvételét. Mivel a talajon keresztüli tápanyagfelvételt leginkább korlátozó tényező – az alacsony felvehető tápanyagtartalmon kívül – a talaj alacsony nedvességtartalma (hiszen a növények vízben oldott ionos formában vesznek fel tápelemeket a talajból), a legnagyobb lombtrágyahatást (lombtrágyázás okozta termésnövekedést) száraz évjáratokban, aszályos években, alacsony talajnedvességi állapotban érhetjük el.
Akár makro-, akár mikroelem levélen keresztüli pótlásáról beszélünk, mind a dózist, mind annak hatóanyag-tartalmát, a kijuttatott hatóanyag-mennyiséget és a kijuttatás időpontját célszerű növényvizsgálatra alapozni. Ez nem egy „újabb pénzkidobás”, hanem az okszerű, hatékony és költségtakarékos lombtrágyázás alapja. A lombtrágya helyes megválasztása a siker első lépése.
A megfelelő időzítésnek nincs naptári időpontja. Ezt mindig a növény fejlettségi foka, a tápelem, illetve az időközben megjelent hiánytünet dönti el. Ha látjuk a hiánytünetet, akkor már késő, azonban az azonnali lombtrágyázással a további terméscsökkenés megelőzhető! A növények többsége a legtöbb mikroelemet az intenzív vegetatív növekedés kezdetétől igényli, ezért célszerű úgy megválasztani a kijuttatási időpontot, hogy például a búza esetében a bokrosodás végére, kukorica, napraforgó esetében a 6–8 leveles állapotra essen. Ekkor már elég nagy a felvevőfelület, és a permet jól befedi a levelet, alig megy a talajra.
Nagyobb hiány esetén természetesen egy későbbi időpontban is célszerű elvégezni a lombtrágyázást, mert egyetlen alkalommal tetszőleges mennyiségű hatóanyag nem juttatható ki. Ugyanakkor olyan tápelemek esetén, mint a bór, mely amúgy is nehezen vándorol a növényben, az optimális kijuttatási időpont (hacsak korábban nem jelent meg hiánytünete) a közvetlenül virágzás előtti állapot (kalászolás, címerhányás, csillagbimbós állapot). Az adott napon belüli legmegfelelőbb napszak kiválasztása ugyancsak fontos. Ha lehet, akkor a levegő hőmérséklete ne legyen 25 Celsius foknál magasabb, és a relatív páratartalma lehetőleg 60% felett legyen. Ekkor érhetjük el a legnagyobb hatékonyságot.
A termékmegválasztás szintén fontos kérdés. Ez sem egyszerű, hiszen sok termék van a piacon. Az általános álláspont szerint a kelatizált (kelátos) lombtrágyák felvétele hatékonyabb, illetve az időjárás viszontagságainak kevésbé kitett, mint az egyszerű sóoldatoké. Az egyszerű sóoldatok a levél felületéről nehezebben, kisebb mértékben jutnak be a növény szervezetébe, mint a kelatizált termékek, ezért felszívódásuk, hasznosulásuk is gyengébb.
Ha a lombtrágyázást helyesen végezzük, akkor még az országos átlagnál magasabb búza- és kukoricahozam esetén is legalább 10% termésnövekedést lehet elérni, nem is beszélve a minőség javulásáról (nyersfehérje, sikér, sütőipari érték, olajtartalom). Ez az esetek többségében 0,5–1 t/ha közötti hozamnövekedést, de extrém esetben ennek akár kétszeresét is eredményezi!
Ha csak 50 000 Ft/t felvásárlási árral számolunk, ez akkor is 25 000–50 000 Ft/ha többlet árbevétel, melyből levonva a lombtrágya 5 000–10 000 Ft/ha költségét 15 000–45 000 Ft/ha többlet jövedelmet biztosít! Így ez a leghatékonyabb hozamnövelő beavatkozás!
(x)
