A finneknél nagy hagyománya van a direktvetőgépek használatának, ugyanis az ottani időjárási viszonyok igen rövid vetési időszakot hagynak a gazdáknak, és ezen vetőgépekkel csökkenthető a területre való kivonulások száma.
A szántóföldi növénytermesztés igen fontos kérdése a talaj és a növény kapcsolatának olyan irányba történõ befolyásolása, hogy a talaj termékenységét, valamint a növényben rejlõ potenciális termõképességet a lehetõ legkedvezõbb összhangba tudja hozni.
A tavaszi magágykészítéseket a márciusi „tél” megviccelte. A természet később ébredt, így a földek kevésbé melegedtek fel, és az őszi kalászosok is mintha még „téli álmot aludnának”. Azonban amint eljött a naptári idő elkezdődtek a kapásnövények vetései. A legtöbb hazai termelő valamilyen magágyat készít, azonban van egy maréknyi gazda, akiknél a mag direktvetés útján kerül a talajba. Sokan hangoztatják, hogy a földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön, de ezért nem sokat tesznek.
A nagyon nagy szárazság és erős szelek óriási termőföldvesztést okoznak. Szó szerint elszáll a talpunk alól a termőföld. Az igen intenzív talajművelés eredménye ez. A borítatlan felszínt elviszi a szél. Nagyon sok helyen találkoztunk ilyennel. Egy másik formája a termőföldvesztésnek az eldiffundálás. Az intenzív művelet folyamán elég a föld és szén-dioxid formájában távozik a légkörbe.
A kukoricaaratás még messze van, a napokban nőtte ki magát a kapálásból, így még a termésről nem sok mindent lehet mondani. A napokban olvasható, előre jelzett rekordtermés akár meg is lehet, de el is maradhat. Az ország azon részén, ahol eddig is nagy szárazság volt, nem valószínű a rekordtermés, ott viszont, ahol eddig „rendszeresen” megkapták a csapadékot, … majd a kombájn megmondja.
Vadkár-ügyekkel foglalkozó céget alapít a NAK
