Az idén 11. évfolyamába lépett Nufarmer Magazin friss, 28. száma minden eddiginél gazdagabb tartalommal jelentkezik: januártól egészen a betakarítási munkák utánig mutatja be a növényvédelmi feladatokat, valamint a Nufarm által forgalmazott növényvédő szereket.
Őszi vetésű termesztett növények esetében nagy kérdés, milyen állapotban találjuk az állományt tavasszal. Így van ez az őszi káposztarepce esetén is, bár tavaly már ősszel akadtak gondok a keléssel éppúgy, mint a túlfejlett állományokkal. Emellett a kártevők is intenzíven támadták a fiatal növényeket.
Az egészséges repcéért vetéstől a betakarításig meg kell dolgoznunk. A rovar- és gombaölő szeres növényvédelem mellett komoly feladat a gyomirtás, az árvakelés kipusztítása, a lombtrágyák segítségével a különböző mikro- és makroelemek pótlása is. Így már ősszel akár négyszer-ötször is rá kell menni a területre.
2018 tavaszán a gombafertőzések és a rovarkártevők egyaránt nagy feladatok elé állították a növényvédősöket és a gazdákat. Az előrejelzések alapján a repcevetést követően hamarosan újabb és újabb kártevő-gradáció elé nézünk. Egyszerűen szólva „bogaras őszre” számíthatunk.
Véget ért a burgonya összes zárlati kórokozójára kiterjesztett, fokozott ellenőrzés. A laboratóriumi analízis a megvizsgált 148 minta közül 5-nél mutatott ki zárlati fonálféreg fertőzést, a többi szállítmány egészségesnek bizonyult – közölte a Nébih.
A különböző kórokozók minőségi és mennyiségi károkat is okozhatnak a napraforgóban. A minőségi károkozás a ki nem telt, meg nem érett szemek formájában jelentkezik, melyek olajtartalma lényegesen alacsonyabb a normálisnál. Összességében az olajtartalomban 30%-os veszteség is előfordulhat.
A FAO eszközgyűjteménye egyértelművé teszi, hogyan menthet életeket a prevenció, az időbeli figyelmeztetés és a felkészültség
Nehéz szezonjuk van idén a hazai szőlőtermesztőknek. Az enyhe telet követően szőlőbetegségek sora jelent meg, tavasszal fagyok, nyáron pedig jégverések keserítették meg az ország több területén a gazdálkodók életét. A Syngenta szakmai rendezvényén elhangzott: a szüretig hátralévő időben nagyon kell figyelni a szőlőbetegségek megelőzésére és kezelésére, különösen a szürkerothadásra, amely hatalmas károkat okozhat a fejlődés utolsó szakaszában.
Az elmúlt tíz év legnehezebb növényvédelmi feladata várt idén a szőlőtermelőkre Magyarországon. Az enyhe tél és korai tavaszodás miatt ugyanis rendkívüli mértékben elszaporodtak a szőlőre súlyos csapást jelentő kórokozók és kártevők.
A rugalmas időzítés és a tökéletes megoldás harmóniája az őszi kalászosokban Az áttelelő kalászosok növényvédelme sokrétű; ezért okszerű, szakmai megközelítése – a helyi tapasztalatok alapján – is igen összetett mechanizmus. Vannak gazdaságok és tájegységek, ahol a rutint fejlesztették tökéletesre és vannak egységek és régiók, ahol mindent a szigorú célzottság fémjelez a tervezésben és kivitelezésben.
„Áprilisi árpa, maradjon a zsákban” – tartja a régi gazdászmondás. A tavaszi kalászosok (árpa, zab, esetleg tavaszi búza) vetésének ideje február, március. Azokon a területeken, ahol még több munkamenetnyi talaj- és magágy-előkészítési munkálatok vannak hátra, komoly fejtörést okozhat, az időbeni, megfelelő magágy elkészítése, biztosítva a növényeknek megfelelő vegetációs időt. Lesz-e elegendő időnk a minőségi magágy elkészítésére?
Minden vállalkozás alapvetõ célja – bármilyen szektorról essen is szó – a lehetõ legnagyobb nyereség realizálása. Sajnos az eredményességet befolyásoló tényezõk közül kiemelten kell foglalkozni az állományok egészségét veszélyeztetõ megbetegedések elleni védekezéssel. Vezetõ szerep hárul a kompromisszumok nélküli telepi higiéniára. Jelen cikkben megpróbálunk rávilágítani ezen munkálatok jelentõségére, kiemelve a kellõ körültekintéssel végzett fertõtlenítést.
Sorozatunk elérkezett következõ állomásához, ahol cikkíróink az Atonik meggy kultúrában való felhasználásának tapasztalatairól számolnak be. A korábbiakban az ATONIK repcében való alkalmazását tárgyaltuk, ahol fõként a készítmény stressz oldó hatásának eredményeit láthattuk. Ez ahatás elsõsorban a növény életfolyamatainak „felpörgetésén” keresztül valósul meg.
A gyakorlatban alkalmazott fertõtlenítéssel kapcsolatban szinte minden esetben elvárásokat fogalmazunk meg. Alapkövetelmény, hogy a kitûzött cél a lehetõ legjobban teljesüljön.
A hatékony sertéshús-termeléshez egészséges emésztõrendszerrel rendelkezõ állatok szükségesek. A hibás takarmányozás vagy fertõzések okozta emésztési problémák azonnal negatív irányban befolyásolják a sertések egészségét és a vállalkozás nyereségességét is.
Az õszi búza biztonságos termesztésének alapfeltétele a különbözõ betegségekkel szembeni ellenállóság. Rezisztens fajtákat termesztve csökkenthetõ a kijuttatott növényvédõ szerek mennyisége, így a környezetet kevésbé szennyezve, kisebb költséggel állítható elõ kevesebb vegyszert tartalmazó termény.
A tõgygyulladás megfelelõ diagnosztizálásának feltételei vannak.
Magyarország a napraforgó termésátlagok és a mag olajtartalma tekintetében világviszonylatban az elsõk között szerepel.
A gyümölcsfák és a szõlõ földfeletti részeinek betegségeit könnyû észrevenni, és a mechanikai és kémiai védekezés módszerei is jól ismertek. A gyökereket ugyanúgy megtámadhatják a kórokozók, de a megbetegedés sokáig rejtve marad.
Az Intervet Hungária Kft. 2004. május 11-ére „Az Intervet a szarvasmarha-egészségügyben” címû szakmaikonferenciára hívta meg a szarvasmarhatartásban dolgozó hazai állatorvosokat. A rendezvényre Budapesten, a CEU Konferenciaközpont Prága termében került sor.
Az agrobiocönózisok jellemzõ sajátossága, hogy növény és állatfajokban szegényebbek a természetes biocönózisoknál. Ebbõl is következik, hogy kevésbé stabilak. Az instabilitás alapvetõ oka, hogy az agrobiocönózisok elsõdleges energiaforrása a termesztett növény évenként változik a vetésváltás törvényszerû alkalmazásának következményeként.
A WHO (1982) meghatározása szerint az olyan betegségeket és fertõzéseket, amelyek természetes úton átterjednek gerinces állatról az emberre, zoonózisnak nevezzük.
A sertéseket veszélyeztetõ kórokozók közül az alábbiakban áttekintjük azokat, melyek elsõsorban a légzõ szervrendszert támadják meg.
A napraforgó termőterülete az utóbbi években megnövekedett, a KSH adatai alapján 2015-ben már 625 000 ha-on termesztették. Termőterületet tekintve a harmadik legfontosabb növényünké vált az őszi búza és a kukorica után. A terület növekedésével a termésmennyisége is nőtt, azonban a termés volumenét és minőségét nagyban befolyásolhatják a kórokozók és az ellenük való védekezés.
Nincs veszélyben a húsvéti tojásellátás, mert a termelők felkészültek
