A kórtani esemény érdekessége, hogy az azonosított kórokozó általánosan elterjedt és a keresztesvirágú (Brassicaceae) növények családjába tartozó növényeket betegíti meg (főként káposztafélék, innét származik a betegség eredeti elnevezése), ennek ellenére hazai viszonyok között őszi káposztarepcén történő fertőzésének ilyen mértékű megjelenésére eddig nem volt példa. A repce vitathatatlanul jelentős szerepet tölt be a vetésforgóban, ezért jelen szakcikk célja, hogy felhívja a repcetermesztők figyelmét erre a betegségre, választ adva azokra a kérdésekre, amelyek ilyen esetben felmerülnek és megfogalmazódnak a repcetermesztőben.

Milyen kórokozó okozza ezt a betegséget?

A repce gyökérgolyvás betegségét a Plasmodiophora brassicae gombafaj okozza. A betegség első tényszerű közlése az 1780-as évektől ismert, elsőként káposztán okozott súlyos kártételéről vált nevezetessé a betegség (káposzta gyökérgolyva). Ma már köztudott, hogy számos keresztesvirágú növény fertőzésére képes, ezért a repcetermesztés esetében a betegség fenntartásban nagy szerepe van az ide tartozó gyomnövényeknek (pl. pásztortáska, repcsényretek) és a zöldítési programban vetett keresztesvirágú fajoknak (pl. fehér mustár, olajretek). A kórokozó tipikus élősködő nyálkagomba, amelynek szaporítóképletei évekig életképesek maradnak a talajban, majd az említett kedvező feltételek esetén az élő növény gyökerét megfertőzik és sejtburjánzásokat okoznak rajta.

Milyen tünetei vannak a betegségnek?

A fertőzött növények alsó levelei elsárgulnak, tipikus tápanyaghiányos tüneteket produkálnak. A felső levelek a napi hőmérséklet emelkedésével lankadnak, pegyhüdtté válnak, színük felé kanalasan csavarodnak (1. kép).

1. kép: a gyökérgolyvás növények alsó levelei sárgulnak, a felső levelek színük felé kanalasan csavarodnak (Fotó: Varga Zs., Rádiháza, 2017. 10. 20.)

Ez a tünettípus főként napközben figyelhető meg, mivel az esti és éjszakai hőmérséklet-csökkenéssel és az emelkedő páratartalommal ezek a levelek visszanyerik turgorukat. Későbbi fenológiai fázisban (fejlettebb növényeken) bekövetkezett fertőzéskor több esetben a föld feletti részeken a tünetek nehezen, vagy egyáltalán nem észrevehetőek. Ebben az esetben  a növények kifejlődött gyökérén találkozhatunk tumorok kialakulásával. A tüneteket mutató növényeket kiásva következtethetünk a betegség jelenlétére. A fertőzés következményeként a gyökereken eltérő nagyságú daganatok (golyvák) figyelhetők meg. A csíranövény fertőzésekor a teljes gyökérzet daganattá alakulhat (2. kép). Az ilyen növényeknek hiányos a víz- és táp­anyagellátása, ezért figyelhető meg a föld feletti részeken a tápanyaghiányra utaló tünetek.

2. kép: a Plasmodiophora brassicae fertőzését követően a gyökerén eltérő nagyságú daganatok alakulnak ki (Fotó: Varga Zs., Und, 2017. 10. 20.)

A gyökerek helyén kialakult daganatok hossz- és keresztirányú metszetei homogének, fehér színűek (3. kép). A fertőzési ciklus előrehaladásával a golyvák elbarnulnak, ráncosodnak és a kórfolyamat végén rothadva szétesnek. Ennek folyamataként kerülnek a kitartó spórák a talajba, ahol több éven keresztül megőrzik fertőzőképességüket.

3. kép: a repce gyökerén kialakult golyvák belseje homogén, fehér színű (Fotó: Varga Zs., 2017. 10. 23.)

Számíthatunk-e idén a betegség megjelenésére?

Igen, akkor, ha a fertőzött területeken ismételten rendelkezésre állnak a fertőzéshez optimális körülmények. A repce gyökérgolyvás betegségének súlyosabb mértékű megjelenéséhez a következő tényezők és paraméterek egyidejű és együttes jelenléte szükséges:

• a terület talajának a kórokozó fertőzőképes szaporítóképleteivel történő fertőzöttsége (potenciális fertőzőanyag);
• kimondottan savanyú talajok (pH < 6,5);
• talajok túlzott, 50 % feletti víztelítettsége;
• hosszabb idejű meleg, 20 °C körüli hőmérséklet (megjegyzés: ez a feltétel ritkán párosul a betegség kialakulásához szükséges őszi csapadékdús időszakkal);
• fertőzésre fogékony hibrid.

Fontos megjegyeznünk, ha a fertőzéshez szükséges paraméterek közül csak egy tényező hiányzik, akkor a fertőzés nem, vagy gyengébb mértékben jelentkezik. Ezen túlmenően a fertőzés súlyosságát meghatározza a növények fertőzéskori fenológiai állapota, ugyanis a korai fertőzés esetén (2–4 leveles növények) a teljes gyökérrendszer golyvává alakul, ezzel ellentétben ha a körülmények későbbi fejlettségi állapotban (6–8 leveles) kedveznek a fertőzéshez, a fertőződött növények a vizuálisan érzékelhető jellegzetes tüneteket nem mutatják, bár a tumorok a gyökéren itt is kialakulnak, az erőteljesebb gyökérzet miatt a növényeknek nagyobb az esélye a túlélésre.

Hogyan védekezhetünk a betegség ellen?

Védekezéstani szempontból elsődlegesen fontos feladat lenne a kórokozó őszi káposztarepce vonatkozásában történő további részletes vizsgálata. Jelenleg számos nyitott kérdéssel találkozhatunk: Mi okozhatta és mi vezetett a talajok fertőzöttségéhez? Milyen az érintett területek talajainak a jelenlegi fertőzési szintje? Valóban regionális jellegű probléma a betegség megjelenése, vagy kiterjedt területeken kell számítanunk a fellépésére? Hazai körülmények között mennyi ideig maradnak fertőzőképesek a kitartóspórák, illetve milyen fiziológiai rasszok megjelenése a jellemző?

A repce gyökérgolyvás betegsége eddig nem tapasztalt növényvédelmi problémaként jelentkezett és egyértelmű indikátora lehet a rohamosan változó időjárási és termesztéstechnológiai tényezőknek. A betegség fellépése véleményünk szerint kapcsolatba hozható a gabona-repce bikultúra vetésváltással és a forgatás nélküli talajművelési rendszerek terjedésével. A betegség elleni hatékony védekezést nehezíti, hogy eredményes kémiai beavatkozás jelenleg nem ismert. Mindezeket a szempontokat figyelembe véve fontossági sorrendben szükséges megemlíteni azokat az integrált elemeket, amelyeknek meghatározó szerepe van a betegség kialakulásának csökkentésében:

1. Genetikai védelem – alapvető elem a betegség elleni védekezésben. Nyugat-Európában a betegség meghatározó, ezért kiemelt figyelem övezi a Plasmodiophora brassicae-vel szemben rezisztens hibrideket. A tavaly őszi tapasztalatokat követően hazai szinten is megindultak a nemesítőházak vizsgálatai arra vonatkozóan, hogy adott viszonyok mellett milyen rezisztens hibridek adaptálhatók. Azokon a területeken, ahol számítani lehet a betegség fellépésére, megelőző jelleggel érdemes rezisztens hibridet választani (pl. Mentor (Rapool), DK Platinium (Dekalb), Archimedes (Limagrain). A hibridek tulajdonságaikról a nemesítőházaknál fontos érdeklődni;

2. Agrotechnikai védelem – a savanyú területek meszezése gátolja a kórokozó szaporodásbiológiáját és segítséget nyújt a spórák csírázásának gátlásában. Ezen túlmenően fontos tényező a területek megfelelő vízháztartásának biztosítása és a területek legalább kétévenkénti szántásos forgatása;

3. Elővetemény és optimális növényi sorrend – ahol a betegség megjelent fontos lenne az 5 éves vetésváltás szigorú betartása. A korábban említett, növényi sorrendben meghatározó bikultúrás termesztési gyakorlat és kötelező zöldítési programokban termesztett keresztesvirágú növények ezt felülírják, ugyanakkor ne felejtsük el, hogy a kórokozó több éven keresztül megőrzi élet- és fertőzőképességét;

4. Kémiai védekezés – nincs lehetőségünk hatékony kémiai védelemre. A fertőzést követően fungicides kezelés nem biztosít megoldást. A munkaeszközök fertőtlenítő lemosása kerülhet szóba, de ez a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlen.

A cikk szerzője: Dr. Varga Zsolt