A mezőgazdaság nemzetgazdasági jelentősége
Magyarországon a mezőgazdaság hagyományosan fontos, gazdasági súlyát messze meghaladó szerepet játszik hazánkban, hiszen több mint 6 millió hektáron gondoskodik természeti környezetünk állapotáról, vagyis életterünk minőségéről. Arról nem is beszélve, hogy ugyan már 25-30 százalékos az import súlya, de alapvető szerepet játszik a lakosság egészséges és bőséges élelmiszerrel történő ellátásában. Az is igaz természetesen, ha csak a szűk közgazdasági megközelítést vesszük alapul, akkor a nemzetgazdaságon belüli részaránya - a nemzetközi tendenciáknak megfelelően - mérséklődik. Az utóbbi években 3,5-4 százalék között mozog a GDP-ből való részesedés, attól függően, hogy a növénytermesztési és kertészeti ágazat éppen miként teljesít. Az állattenyésztés ugyanis folyamatosan rontja az eredményt, az állatállomány évről évre történő mérséklődése és a stagnáló felvásárlási árak okán.
Itt kell szólni arról, hogy első látásra hatalmas azok aránya, akiknek köze van a mezőgazdasághoz: az agrártárca adatai szerint csaknem 1,3 millió mezőgazdasági termelő volt 2008-ban az országban - az idei általános mezőgazdasági összeírás adatai még nem hozzáférhetőek -, de ebből 645 ezren csak a házkörüli, nem üzemszerű termelésben vesznek részt, 638 ezer az egyéni gazdaságok, és csupán 14 ezerre tehető a társasvállalkozások száma. Évek óta tartó folyamat az őstermelők számának esése is. 10 éve még csaknem egymilliónyit jegyeztek a hivatalok, mára alig 500 ezer a nyilvántartásba vett őstermelő, s alig fele a ténylegesen őstermeléssel foglalkozó ember.
A mezőgazdasági alapanyag-előállítás ugyanakkor szorosan összekapcsolódik az inputokat előállító ipari háttérrel, valamint a feldolgozó és kereskedelmi tevékenységekkel. Ezek összességében már igen jelentős nemzetgazdasági súlyt képviselnek: az agrobiznisznek nevezett komplexum - ide értve az élelmiszeripar egy részét is - hozzájárulása a nemzetgazdaság összteljesítményéhez 14-15%-ra tehető.
Tavaly és 2008-ban is a mezőgazdaság részaránya egyaránt 4-5% körül alakult a foglalkoztatásban, a bruttó hozzáadott érték előállításában és a beruházásokban is. 2008-ban 174 ezer foglalkoztatott tevékenykedett a mezőgazdaságban, 4,8%-kal kevesebb, mint 2007-ben. Tavaly az előzetes adatok szerint ez az adat tovább csökkent körülbelül 10-15 ezer fővel. Az összes munkaerő-felhasználás - amely tartalmazza az egyéni gazdaságokban a családtagok által végzett munkát is - viszont közel 434 ezer munkaerőegységet (teljes munkaidős statisztikai átlaglétszámot) tett ki. És akkor még nem beszéltünk arról a több százezernyi alkalmi és idénymunkásról - napszámosról - akik 30-90 napokat dolgoznak az ágazatban ideiglenesen év közben.
A mezőgazdaság teljes bruttó kibocsátása 2009-ben 1621 milliárd Ft volt, ebből a növényi termékek 871 milliárd Ft, az állatok és állati termékek 597 milliárd Ft, a mezőgazdasági szolgáltatások és másodlagos tevékenységek 153 milliárd Ft értékkel részesedtek. A növénytermesztésen belül a gabonafélék kibocsátása a legjelentősebb, az állattenyésztésen belül pedig a baromfié, ami - a tojással együtt - már számottevően magasabb, mint a sertésé vagy a szarvasmarháé.
A mezőgazdasági munkaerő ráfordítás 4 év alatt 16%-kal csökkent, ezen belül a nem fizetett munkaerő jelentősen, 19%-kal, a fizetett munkaerő 3%-kal lett kevesebb 2005-höz képest.
Külön kell szólni az ágazat külkereskedelmi teljesítményéről, ugyanis az élelmiszer-gazdaság számottevő mértékben járul hozzá az ország külkereskedelmi mérlegének egyensúlyához. Az EU-hoz történt csatlakozásunkat követő években az agrár-, és élelmiszertermékek kivitele, illetve behozatala euróban számolva évről-évre emelkedett. A 2004. évi 3,1 milliárd eurós kivitel 2008-ra 5,7 milliárd, míg a behozatal ugyanezen időszak alatt 2 milliárdról 3,8 milliárd euróra bővült. Az egyenleg is 74%-kal emelkedett négy év alatt, 2008-ban kiugróan magas, 1,9 milliárd eurós exporttöbbletet értünk el. Tavaly hasonlóan alakult ez az eredmény.
Felvásárlási árak alakulása
A termelőiár-színvonal 2009-ben 9,5%-kal esett vissza. A termelőiár-színvonal - elsősorban a gabonafélék 2006-2007. évi drágulásának eredményeként - 2009-ben is jelentősen meghaladta az évtized első felében jellemzőt, annak ellenére, hogy a főbb szántóföldi árunövények és a tej ára 2009-ben jelentősen csökkent. Az előző évhez viszonyítva 2009-ben a búzáért 25, a kukoricáért 4%-kal kaptak kevesebbet a termelők, ám ez utóbbi ára 2008-ban visszaesett a kétharmadára. A napraforgót 19, a repcét (előző évi kiugró ára után) 32%-kal kevesebbért tudták értékesíteni a gazdálkodók.
Ez a folyamat 2010-ben - főként áprilistól - számottevően megfordult, s aratásra ismét a 2008. évi magas árak alakultak ki a gabona és olajosnövény piacon, de ez jellemzi a zöldség- és gyümölcságazatot. Ennek oka az emlékezetes időjárási anomália, mely igazából májusban és júniusban a szokatlanul sok csapadék, jégesők és viharok okozta terméscsökkenés miatt következett be. Gabonából például 2 millió tonnával kevesebb termett, mint 2009-ben, mikor nem beszélhettünk rekordról. Búzából például 3,7-3,8 milliós a termés. Ugyanakkor kukoricából az agrártárca már 7,5 millió össztermést prognosztizált a nyár végi jelentésében. Vagyis a tengeri hozamaival nincs olyan nagy baj. Az olajos növények közül a repcével volt baj, a napraforgó hozamában nincs akkora visszaesés. Ennek megfelelően a repce magas ára magával húzta a napraforgóét is.
Az élő állatok ára a 2008. évi magas bázis szintjén maradt 2009-ben. A vágómarha és a vágójuh ára 8-9, a vágósertésé 4%-kal emelkedett, a vágóbaromfi é 6%-kal csökkent. Az állati termékek közül a tejért 22%-kal kevesebbet, a tojásért 5%-kal többet fizettek a felvásárlók, mint az előző évben.
2010 márciusában a gabonafélék termelői ára 8,4%-kal mérséklődött az előző év azonos időszakához mérten. A kukorica felvásárlási ára az elmúlt három hónapban megközelítőleg azonos (29,6 Ft/kg körül) volt, 2010 márciusában 3,9%-kal haladta meg a 2009. harmadik havit.
2010-ben ezek az árak maradtak, kivéve az akkor ésszerűtlenül leesett tej árát, mely kissé magához térve közelíti ismét a nullszaldós gazdálkodáshoz szükséges szintet - de ebben az évben még alig érheti el.
2010 márciusában az előző év azonos időszakához képest az állati termékek árai 5,5%-kal növekedtek, ezen belül mind az étkezési tyúktojás (7,7%), mind a tej ára (5,4%) nőtt. A tej felvásárlási ára 2009. július óta folyamatosan emelkedik, az akkorinál (56,4 Ft/liter) idén márciusban már 21%-kal volt magasabb (68,5 Ft/liter). 2010. január-márciusban a gabonafélék termelői átlagára 2,3%-kal nőtt, az ipari növények ára 1,7%-kal csökkent az előző év első három hónapjához viszonyítva. A zöldségfélék ára 9,4%-kal emelkedett, a gyümölcsféléké 1,5%-kal esett vissza 2009 azonos időszakához képest. A vágóállatok termelői ára 3,9%-kal volt alacsonyabb, ugyanakkor az állati termékek árai kismértékben (1,7%-kal) növekedtek.
Jellemző, hogy a termelői árak többéves periódust vizsgálva kevésbé nőnek, mint a ráfordítási árak. A termelői árak (2007-2008. évi gyors növekedést követő) esése, ugyanakkor a ráfordítások fokozódó drágulása nyomán 2008 ban jelentős, 15,4, 2009-ben pedig további 3,9%-os árveszteséget szenvedett el az agrárolló nyílásával mérve.
Földterület, földhasználat
A hazai mezőgazdaság igen jó alapokkal rendelkezik, ami a földek mennyiségét és minőségét illeti. Kevés hasonló adottságokkal rendelkező országot találni Európában. A mai helyzetet alapvetően az elmúlt húsz évben a privatizáció és a kárpótlás határozta meg, ezt követően alapvetően a piaci folyamatok alakították, jobban, mint az egyes kormányok földbirtokpolitikája.
A földhasználatot tekintve is a magántermelők kerültek előtérbe 50 százalék körüli részesedésükkel. Az általuk művelt átlagos terület azonban nem teszi lehetővé a hatékony szántóföldi növénytermesztést, gazdálkodást (az 1 hektár alatti szántóterülettel rendelkező egyéni gazdaságok számaránya 60 százalék!). Más kérdés, hogy az intenzív, kertészeti termelés e kisebb birtokon is számottevő bevételt hozhat.
Ennek fényében nem véletlen, hogy az üzemek jelentős részben bérelt területen gazdálkodnak. A kisebb tulajdonosok inkább bérbe adják birtokaikat, mint gazdaságtalanul művelnék. A tesztüzemi rendszer adatai szerint a bérelt terület aránya (a 2 EUME fölötti mérető gazdaságokban) 67,6% (az egyéni gazdaságoknál 37%, a társas vállalkozásoknál közel 99%). A birtokszerkezet javítása céljából működteti a kormány a Nemzeti Földalapot - melyet az aktuális kabinet újraszabályozott és új feladatokkal ruházott fel), amelyhez közel 2 millió hektár termőföldvagyon tartozik. A célt a termőföldért életjáradékot programmal, egyösszegű vásárlásokkal és értékesítésekkel, valamint nyilvános haszonbérleti pályázatokkal valósították meg 2010-ig. (A termőfölddel kapcsolatos részletesebb adatokat, jogszabályi hátteret külön fejezetben részletezzük.)
Támogatások, uniós szabályozás
Le kell szögeznünk, hogy támogatások nélkül a mezőgazdaság alapvetően veszteséges ágazat lenne. 2009-ben 680 milliárd forintnyi különféle szubvenciót kapott az ágazat, ugyanakkor alig 70-80 milliárd adózás utáni nyereséget ért el. Vagyis nagyjából 600 milliárdnyi a veszteség, mely a válság és a tavaly is sújtó negatív időjárás, a nyomott árak, az egyre növekvő földbérleti díjak, adminisztrációs terhek, növekvő input-költségek miatt keletkezett. 2008-ban a magas növénytermesztési felvásárlási árak miatt a nyereség 140 milliárd forintot ért el, de csupán 400 milliárdos nagyságrendű volt a támogatás összege. Az idei helyzet még nem számszerűsíthető pontosan, de azt már tudjuk, hogy a tavaszi, nyár elejei időjárás 150 milliárd forintnyi kárt - bevételkiesést, meg nem térülő befektetést - okozott. Ennek kompenzálása a mai gazdasági helyzetben lehetetlen. Alig 5 milliárd forintnyi a Kárenyhítési Alap, s az is csak tagjainak juttat - a kárhoz mérten - minimális kármérséklést.
Ezek ellenére az ágazat a támogatások egy döntő hányadát beruházásokra költi - e célra lehet csak felhasználni a pénzeket! Az évről évre növekvő támogatások hatására élénkültek a mezőgazdasági beruházások, így nemzetgazdaságon belüli részarányuk is számottevően emelkedett. Ennek hatására évente - de vannak évek, mikor nem írják ki - a gépberuházás értéke eléri, illetve meghaladja a 100-150 milliárd forintot. Tavaly végre megindult az állattenyésztő telepek korszerűsítése és környezetvédelmi felzárkóztatása (trágyatelepek modernizálása).
A támogatások döntően két nagyobb részre bonthatók fel: egy viszonylag állandó - de 2007 óta csökkenő mértékű - magyar költségvetési keretre - ezek mintegy kiegészítik a meghatározó uniós forrásokat.
A támogatásokat egy hét éves, Brüsszel által jóváhagyott terv szerint osztják ki, pontosabban írják ki rájuk a pályázatokat, illetve egy meghatározott résznél, úgymond normatív jelleggel igényelhetők a földalapú támogatások. A források jellegét tekintve szintén két nagy csoport különböztethető meg, ezek a mezőgazdasághoz kötődő közvetlen támogatások, míg egyre nő a vidékfejlesztési keret, melynek igaz, egy jó hányada kapcsolódik a mezőgazdaság és egy kicsit az élelmiszeripar fejlesztéséhez. (Az előbbiekben említett állattenyésztői telepek fejlesztése például az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programból finanszírozódnak, de a géptámogatási ügyek is.)
Itt kell, és minden képen kell szólni a 2014-től élő új uniós Közös Agrárpolitikáról. Habár még semmi nem biztos, a tagországok egy része nagy reformot, csökkentett és nagyon átalakított finanszírozást szorgalmaz, míg mások - köztük hazánk is - ragaszkodik egy hosszabb átmenettel megvalósuló átalakításhoz. Hogy mi lesz a vége a dolognak, azt még nem tudni, de a 2011 első felében, mikor Magyarország adja az unió soros elnökségét már sok minden tisztázódhat. Lényegét tekintve az dőlhet el, hogy az uniós és tagországai képesek lesznek e felvenni a versenyt az afrikai, amerikai, keleti és a volt szovjet köztársaságok területén lendületesen fejlődő élelmiszer-gazdaságokkal, vagy sem.