Peter Erik Ywema, a Fenntartható Mezőgazdasági Kezdeményezés (Sustainable Agriculture Initiative, SAI) nevű szervezet egyik vezetője az EurActivnak adott interjújában számolt be a SAI céljairól, és jelenlegi tevékenységeiről.

A SAI-t 2002-ben hozták létre, azzal a céllal, hogy a mezőgazdaság fenntartható fejlődését elősegítése, az ehhez szükséges alapelvek, gyakorlati intézkedések meghatározásával, elterjesztésével a világ országaiban.

Elsősorban a szántóföldi növénytermesztésre és a zöldségtermesztésre fókuszál. Világszerte számos élelmiszeripari multicég - például Nestlé, Coca-Cola, Cappy, Unilever - a tagja, amelyek az egészséges élelmiszerek előállításában érdekeltek.

A szervezet tagjai tulajdonképpen arra buzdítják a termesztőket, hogy valamilyen formában javítsák a környezeti és társadalmi-gazdasági feltételeket tevékenységük során, amihez a társadalmi felelősségvállalásuk kifelé történő kommunikációján túl nyilvánvaló anyagi érdekük is fűződik, hiszen ezzel biztosítják azt, hogy a jövőben is kellő mennyiségű élelmiszer alapanyaghoz jussanak.

A kutatások jelenleg arról folynak a tagok körében, hogy olyan indikátorokat, illetve jelzőszámokat határozzanak meg, melyekkel bizonyíthatóvá válik a növénytermesztés fenntarthatósága. Ehhez első körben azt vizsgálják, hogy adott gazdaságban előző évhez, illetve a közeli más gazdaságokhoz képest mennyit javult, vagy romlott a vízhasználat. A folyamatok megfigyelése ugyanis az első lépés a fejlődés felé - állítja Ywema.

Az öntözőrendszerek használatával kapcsolatban is végeznek kutatásokat a tagok, akik az ezekből levont következtetéseket aztán megosztják a SAI többi tagjával, egyfajta közös tudástárat létrehozva.

A szakértő szerint a platform annyival működik hatékonyabban más, főként állami, vagy államok feletti szervezetekhez képest, hogy itt az ellátási lánc egy-egy tagja fogja össze a kutatásokat, akik közelebb állnak a gazdákhoz, mint a politikusok.
Ezen kívül az olyan eszközöket, mint amit a SAI is alkalmaz, vagyis gazdák figyelmének felhívása a hatékonyabb vízhasználat előnyeire, és fontosságára, jóval hatékonyabbnak tartja az árpolitikánál, ahol közös ipari konszenzusra jutni egyébként sem könnyű.