Harangozó Gábor úgy vélekedett, hogy az elmúlt év tapasztalatait figyelembe kell venni, és ezeken a területeken is lépni kellene valamit. Abban viszont egyetértés született, hogy a jogi szabályozásnak hatékonyabbá kell tennie az állami beavatkozásokat.
A problémák csak abból adódtak, hogy Bányai Gábor képviselő önálló indítványként terjesztette elő a törvénymódosítást, így kerülve meg a társadalmi egyeztetéseket. Pontosan arról sincsen adat, hogy az új ártéri szabályozás mekkora mezőgazdasági területet, illetve mennyi ingatlant érint, továbbá mennyien fognak kártérítést igényelni, és arra miből lesz keret.
Az Új Széchenyi Terv keretein belül épülő új víztározók megépítésével viszont 100 milliárd forintokat tehet félre az állam, hiszen ezeknek hála nem kell majd évente gyakran védekezni az árvizek ellen, valamint az ezek okozta károk után milliárdos kártérítéseket kifizetni.
Bányai Gábor elmondta, hogy véleménye szerint így sokkal olcsóbban jönnek ki még akkor is, ha figyelembe veszik a nagyvízi árterekben épült ingatlanok kártérítését is. A másik tábor szerint azonban ez ellehetetleníti az embereket, mivel sok olyan építési engedéllyel épült ingatlanról van szó, melyek tulajdonosai nem ismerték az ezzel járó kockázatokat.
Erre a válasz az volt, hogy mivel ezek az területek nagyon drágák, nem a szegények építkeznek ilyen területeken, ezt statisztikák is igazolják, ettől függetlenül a jövőben nem lesz lehetőség az árterekben való építkezésekre, mert a kormány azt nem engedélyezi.