Az Európai Unió 1999-ben elfogadott irányelve szerint a hagyományos ketreceket olyan módosított tojóketrecekre kell lecserélniük, melyek nagyobb mozgásteret, karomkoptató felületet, tojófészket, ülőrúdat és porfürdőzési lehetőség biztosítanak az állatok számára. A régi tartásformák korszerűsítését legkésőbb 2012. január 1-ig a gazdáknak meg kell valósítaniuk. Hazánkban egyelőre csak a nagyobb, tőkésebb üzemek tudtak alkalmazkodni az előírásokhoz - olvasható az Mfor.hu elemzésében.

A magyar tyúktartás háromnegyede háztáji és mindössze egynegyede ketreces, viszont az üzletekben kapható tojás 95 százaléka származik ketrecekben tartott tyúkoktól. Minél természetesebb módon nevelkednek az állatok, annál nagyobb az egységnyi termékre jutó önköltség: a felújított ketreces mód 8 százalékkal, a mélyalmos tartás 21 százalékkal, a szabad tartás 50 százalékkal, a biotartás pedig 100 százalékkal növeli az önköltséget.

Egy tojás önköltsége jelenleg 20 forintra jön ki, a felvásárlási ár viszont jobb esetben 1-2 forinttal több ennél. A drága átalakítás pedig még inkább növelni fogja a termelés költségeit. A megvalósításhoz a termelőknek összesen 40 milliárd forintos többletforrásra lenne szüksége. Abban az esetben viszont, ha a gazdák ezt nem tudják előteremteni, egy év múlva a tojótyúk-állomány negyede kieshet a termelésből, ráadásul a hagyományos ketreces tartásból származó tojás január 1-től eladhatatlan lesz.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a jelenlegi hazai termelés 2,5 millió darab, ami alig több mint a fele a hazai szükségleteknek, így már most is importra szorulunk. A szabályozás életbe lépésével az Unióban 29 százalékos hiány keletkezhet.
A hiány közvetlen következménye az importmennyiség növekedése lesz, ami mindenképpen árnövelő hatással bír - így akár a tojás árának megkétszereződésére is számíthatunk.