Egyes - eredetileg nem őshonos - fajoknak, például a paradicsomnak és a burgonyának a múltban végbement meghonosodása semmiféle problémát nem idézett elő. Nagy számban léteznek azonban olyan fajok is - például a kanadai lúd, az amerikai kecskebéka, a japánkeserűfű és a Caulerpa nemzetséghez tartozó moszatok -, amelyek napjainkban egyre nagyobb teret hódítanak környezetünkben és veszélyeztetik a helyi állat- és növényvilág fennmaradását, jelentős károkat okozva az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség vonatkozásában.
Emellett az ilyen "invazív idegen fajok" veszélyt jelenthetnek a közegészségre, károkat okozhatnak a növénytermesztésben és az állattenyésztésben, és elterjedésük súlyos gazdasági következményekkel járhat. Az Európai Bizottság jelenleg vizsgálja azokat a módozatokat, amelyek által e problémát orvosolni lehetne, ideértve egy új, kifejezetten ezt a célt szolgáló jogalkotási eszköz kidolgozását is; ezenkívül online konzultációt indít arról, hogy hogyan lehet a lehető leghatékonyabban kezelni ezt a kérdést. A konzultáció eredményei beépülnek majd az e tárgyban az idei év későbbi szakaszában közzéteendő javaslatba.
Janez Potoènik környezetvédelmi biztos így nyilatkozott: "Az invazív fajok által természeti tőkénk tekintetében okozott károk éves összege a becslések szerint akár 12 milliárd eurót is kitehet. Eljött az idő, hogy hatékony szakpolitikát dolgozzunk ki ennek az egyre nagyobb mértéket öltő veszélynek a leküzdésére."
Ez idáig több mint 11 000 idegen faj jelent meg az Európai Unióban, amelyeknek 10-15%-a vált invazívvá. Az uniós területen való megjelenésük és elterjedésük megakadályozására irányuló meglévő intézkedések szétaprózottak és nem elegendőek a kockázatok számottevő mértékű csökkentéséhez. A Bizottság ezért e hiányosságok orvoslására törekszik, és ennek érdekében olyan módszert kíván alkalmazni, amely a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezményben javasolt megközelítés szerinti három pilléren alapul: mindenekelőtt a megelőzésen; azután a korai észlelésen és a gyors reagáláson; illetve - végső megoldásként - az invazív fajok kiirtásán vagy negatív hatásaik minimalizálására irányuló kezelésén.
A Bizottság az online konzultáció keretében arra vonatkozóan várja a véleményeket, hogy e megközelítést hogyan lehetne leginkább a helyi realitásokhoz igazítani; a konzultáció olyan kérdésekre terjed ki, mint a lehetséges kereskedelmi korlátozások, a címkézési rendszerek, a felügyeleti mechanizmusok, a kiirtásra irányuló intézkedések és a károsodott ökoszisztémák helyreállítása. A konzultációban való részvételre meghívott érdekelt felek - ideértve a magánszemélyeket, az iparágak és a fogyasztói szervezetek képviselőit, az érdekcsoportokat, a nem kormányzati szervezeteket és a tagállami hatóságokat is - 2012. április 12-ig nyilváníthatnak véleményt.
Előzmények
Az idegen fajok betelepítése szándékos és nem szándékos emberi tevékenység eredménye egyaránt lehet. Míg számos faj betelepítése jelentős előnyökkel jár a társadalom és a gazdaság szempontjából, más fajok felborítják az ökoszisztémák egyensúlyát és elszaporodásuk által súlyos károkat okoznak. A dengue-lázat terjesztő ázsiai tigrisszúnyogok például gumiabroncsokon, nyugalmi állapotban lévő peték formájában jutnak el területünkre, a tengeri környezetre káros vízi szervezetek pedig általában a hajókról kieresztett ballasztvízből kerülnek az uniós vizekbe. Tekintve, hogy a kereskedelem volumene nő, és egyre többet utazunk, az idegen fajok beáramlása várhatóan egyre nagyobb méreteket fog ölteni.
Ez a probléma a biológiai sokféleséget fenyegető veszélyek között az élőhelyek eltűnése után a második legfontosabbnak minősül. A világ biológiai sokfélesége napjainkban jelentős kihívásnak van kitéve, amelynek hátterében gyakran emberi tevékenységből eredő és az éghajlatváltozás által tovább súlyosbított fenyegetések állnak. A biológiai sokféleség meghatározó az ökoszisztéma-javak és -szolgáltatások (az élelmiszerek, a tüzelőanyagok, a rostanyagok, a levegőminőség, a vízhozam és -minőség, a talaj termőképessége, valamint a tápanyagok körforgása) szempontjából, és alapvető szerepet játszik az emberi jólét biztosításában is. A világ ökoszisztéma-szolgáltatásainak mintegy kétharmada ennek ellenére hanyatló tendenciát mutat. Az Európai Unióban ez a hanyatlás a halállományok drasztikus csökkenésében, a talajminőség széles körben tapasztalható romlásában, a jelentős anyagi károkat okozó árvizekben és a vadon élő állatok és növények eltűnésében nyilvánul meg.
(Európai Bizottság - Sajtóközlemény)
