Azt írta nem rég, hogy a magyar mezőgazdaság teljesítménydeficitje 2012 májusi árakon nagyjából 1000 milliárd forint. Mik ezek a meg nem termelt mennyiségek, honnan jön össze ekkora deficit
Körülbelül 1,5 millió tonna gabona évente, amit mi nagyon könnyen meg tudnánk termelni, és a 80-as években meg is termeltük. Most viszont azért nem termeljük meg, mert a földek egyre nagyobb hányadát olyan egyéni termelők művelik, akik kevés műtrágyát és más hozamfokozó inputanyagot használnak, és nem igazán értenek a termeléshez sem . Nem csoda, hogy szégyenletesen alacsonyak a termésátlagok manapság. Búzából 3,7t/ha az idei átlag, míg a szomszédos Ausztriában 6 tonna körül, a keletnémet tartományokban 7 tonna körüli átlagokat értek el a gazdák.
A másik tétel az állattenyésztés, ahol hatalmas a deficit. Az állattenyésztés évente több mint 600 milliárd forinttal kevesebb termelési értéket állít elő a nyolcvanas évek végihez képest. Ez érthető miután az 1980-as években vágósertésből 8-10 millió volt Magyarországon, ma kevesebb mint 3 millió van. A szarvasmarha-állomány négyszer akkora volt, mint a jelenlegi. Ezek óriási kiesések. 2007 óta olyan robbanásszerű az élelmiszer iránti kereslet a világpiacon, hogy ha most a 11-12 millió tonna gabona helyett 18 millió tonnát termelnénk, azt is simán el lehetne adni. 5 millió tonna gabona több mint 1,1 milliárd eurót ér jelenleg, ami mai árfolyamon közelíti a 300 milliárd forintot.
És persze nagyon nagy a deficit a kertészeti ágazatokban, legalább 1 milliárd forint. Mindez azért, mert nincs befektetés. Magyarországon az egyéni gazdák és sajnos a társaságok is egyre kevésbé fektetnek a mezőgazdaságba. A nagyüzemek azért, mert félnek, hogy politikai irányultságú szabályozással ellehetetlenítik a működésüket. Sokan vagyunk úgy, hogy miért tegyünk most pénzt a vállalkozásba, ha ennyire bizonytalan a gazdasági és ennyire ellenséges a politikai környezet. Nagy kár, mert piaci oldalról nézve abszolút megéri most az agráriumba fektetni.
Hogy lehetne akkor a mezőgazdaság kitörési pont a magyar gazdaság számára, ahogy azt korábban már többször hangsúlyozta?
A magyar mezőgazdaság termelési volumene 1984-ben volt a történelmi csúcson. Ha azt 100-nak veszem, akkor most a kibocsátás annak a 60 százaléka. A visszaesés drámai. Az adottságaink megvolnának, itt a föld, megvan a tőke. Pusztán annyi kellene, hogy legyen egy ésszerű agrárpolitika, ami nem a múltba fordulást és a nosztalgiázást választja. Az agrárkormányzat múltba révedését jól illusztrálja V. Németh Zsolt államtitkár legutóbbi nyilatkozata, miszerint a sertéságazat támogatását fajtákhoz kötik. Aki mangalicát, vagy nagy magyar fehér hússertést tenyészt, az kap támogatást, a többiek, akik külföldi fajtákkal dolgoznak, azok a tervek szerint nem. Nem zavar, ha a mangalica megkülönböztetett segítségben részesül, de nem árt tudni, hogy a magyar sertésállománynak ez az őshonosnak vélt fajta alig 1%-át teszi ki. Kapjanak, de mi lesz az igazi árutermelőkkel? Ezek a fajták hatékonyság-teljesítmény-mutatójukkal nem tudják felvenni a versenyt a dán, holland, vagy a belga hibridekkel. Ha mi erre adunk pénzt, az ugyan nagyrészt pénzkidobás, de nagyon jól hangzik egy, a nemzeti érzéseket az utóbbi időkben kissé túlértékelő társadalom tagjai számára.
De van egy csomó uniós forrás az állattenyésztés támogatására. A múlt hét óta például 40 milliárd forintra lehet pályázni állattartó telepek korszerűsítésére.
Csak éppen azok nem jelentkeznek rá, akik tudnának versenyképesen termelni. Mert miért is fektessenek egy olyan ágazatba, ami számos ok miatt veszteséges. Ezeket az uniós forrásokat egyébként hatékonyan felhasználni csak korszerű technológiájú, nagyüzemi termeléssel lehet. Az állattenyésztésben a sertésállomány 73 százaléka a nagyüzemeknél van. A tejtermelésnél ez az arány 82-83 százalék, míg a baromfinál 55 százalék. Tehát a két legfontosabb ágazat állatállományának a nagy része éppen olyan agrárgazdasági társaságoknál van, amelyek a mostani kormány szemében "persona non grata" -nak számítanak. Most tőlük várják, hogy jelentkezzenek ilyen pályázatokra?
Ha ön lenne a földművelésügyi miniszter, mi lenne az első 3 intézkedése annak érdekében, hogy a magyar mezőgazdaság a magyar gazdaság kitörési pontja legyen?
Először is egy komplex, integrált termelési, feldolgozási és értékesítési rendszer kiépítését szorgalmaznám, ami ismert Hollandiában, vagy éppen Dániában. Az egyéni termelőt mint fogaskereket beilleszteném ebbe a rendszerbe, mert így biztosan hasznosulna a munkája és lenne stabil megélhetése. Persze a legfontosabb az agrártermelés depolitizálása lenne, ami tudom, hogy egyelőre naív álmodozás. A magyar termelők között az eddiginél élesebb versenyt teremtenék a földhasználatban, mert meggyőződésem, hogy a nemzet javára válik, ha a magyar földet azok használják, akik a leghatékonyabban tudják hasznosítani. Ez válna a nemzet és a falun élők igazi előnyére. Az művelje a földet, aki azt a környezetvédelmi előírások betartásával a leghatékonyabban műveli, aki nem elégszik meg a 3 tonnás búzaterméssel, mert 6-8-ra törekszik, aki nem fogadja el, hogy csak 7-8-at fial a kocája, mert lehetne 12-13-at is és folytathatnám tovább. Nem szégyen, hogy a magyar gazdák ezrei megelégszenek az uniós földalapú támogatással, ahelyett, hogy valós teljesítmények elérésére sarkallnák magukat? Egy holland gazda egy hektárra vetítve 8-szor nagyobb termelési értéket állít elő, mint a magyar, de az osztrák is legalább a háromszorosát, pedig földjeik minősége meg sem közelíti a miénket. Győzelmi jelentések helyett inkább magunkba kéne nézni, sírni és szégyenkezni. Ez a mezőgazdasági valóság ma Magyarországon.
Az interjú első részét itt olvashatja
