Először egy másik pályázati szakértőt kérdeztem, hogy mondja el a véleményét az EMVA-pályázatokról, miután az ÁSZ legfrissebb jelentésében elég komoly kritikát fogalmaz meg az uniós mezőgazdasági pénzek kiosztásával kapcsolatban. Erre ő annyit felelt, hogy "az aztán mindennek az alja." Tényleg ennyire szörnyű a helyzet ezen a területen?

Nem gondolom, hogy ennyire szörnyű lenne, sőt, egyáltalán nem szörnyűbb más operatív programoknál, amelyek a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséghez tartoznak. (Ez az egyetlen olyan uniós program, ami szaktárcához tartozik, tehát nincs központosítva a többi uniós fejlesztési forrástól eltérően. Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap- EMVA - volt a program eredeti neve, majd ez előző kormány alatt Új Magyarország Vidékfejlesztési Programmá nevezték át, jelenleg pedig Darányi Ignác Vidékfejlesztési Program néven fut).

Előny, vagy hátrány, hogy a mezőgazdasági szaktárcánál van ez a program?

Előnynek kellene lenni, de sajnos nem az. Ebben sok logika lenne, hiszen az agrárstratégia része elvileg a vidékfejlesztési program is, így ez egy nagyon hatékony eszköz lehetne a szaktárca kezében a stratégia végrehajtásához.

Vagy Magyarországon agrárstratégia?

Nincs.

Miért nincs?

A rendszerváltás óta próbálkoztak a kormányok agrárstratégiával, de még egyiknek sem sikerült. Egyrészt, mert ez is egy túlpolitizált ágazat. Tehát nem lehet konszenzust létrehozni sem az éppen kormányzó pártok, sem a kormányzó és az ellenzéki pártok között ebben a kérdésben. A másik ok, hogy Magyarországon hiányzik a stratégia-alkotás kultúrája. Én nem tudok róla, hogy lenne mondjuk építőipari vagy közlekedésfejlesztési stratégia. Pedig még a szocializmusban is volt stratégia-alkotás. Ugyan kényszeredett és felülről vezérelt volt, de legalább volt. A mai stratégiaalkotási hiány a rendszerváltás után kialakult nem eléggé fejlett, nem eléggé konszenzusos politikai kultúra következménye. A politikusok csak választási ciklusokban képesek gondolkodni, és sajnos a politikai kultúra része az is, hogy nincs kialakult rendszere a szakértők döntéshozatalba való bevonásának sem. Egyik ügyben néha megkérdezik, a másik ügyben meg elég okosnak érzik magukat ahhoz, hogy egyáltalán ne kérdezzenek meg senkit. A harmadik ok, hogy Magyarországon nem léteznek hatásvizsgálatok. Ez egy fejlettebb országban, de akár egy vállalatnál is elképzelhetetlen lenne. Illetve még olyan is előfordul, hogy a törvényhozáskor nem egy ágazat érdekeit szem előtt tartva, mondjuk egy nagyobb koncepcióba illesztve, hozzák meg a döntést, hanem az ületi szférából odaszól valaki, hogy neki milyen törvény lenne előnyös. Tehát lobbi csoportok befolyásolnak, jól megalapozott ágazati stratégiák helyett. Pedig a fejlesztéspolitikának és az ágazati stratégiáknak hosszú távúaknak kellene lenniük. Ráadásul vannak az unió által kidolgozott kitűnő módszerek erre, de még a már kidolgozott módszereket sem mindig hajlandóak alkalmazni.

Akkor az általános magyar patológián túl mik a konkrét problémák a mezőgazdasági pályázatokkal?

Eleve rosszul osztották el a forrásokat már a programozáskor. Ezt a programot a jelenlegi kormány az előzőtől örökölte, mivel ennek a programnak a programozása 2005-2006-ban indult, és 2007-ben fogadták el. Az agrár-és vidékfejlesztési programoknál az Unió kiad egy keretrendeletet. Ebben az EMVA programban az unió meghatározott négy pillért, és megszabott bizonyos költségvetési minimumokat és maximumokat, azokon belül pedig megvolt a nemzeti mozgástér. A magyar fél pedig a teljes uniós forrásnak - amit erre kapott - a 84 százalékát az 1-es és 2-es tengelyre csoportosította, vagyis a beruházás-fejlesztésre, illetve az agrár- környezetvédelmi beruházásokra. Tehát ez az elsődleges oka annak, hogy nem történt vidékfejlesztés, mivel a vidékfejlesztést és a helyi közösségek fejlesztését érintő harmadik és negyedik pillérre az uniós forrásoknak mindössze a 16 százalékát költötték, illetve ezekben a hónapokban is költik. Ez a programozó felelőssége.

Tóth Péter, az Agrár Európa Kft. ügyvezetője

De ha a megfelelő beruházásokra mennek el az összegek, akkor teremthettek volna munkahelyet ezek a beruházások, nem?

Nem, mert az agráriumban olyan technológiai fejlesztések mennek végbe, amik pont, hogy csökkentik a vállalatok munkaerőigényét. Tehát a foglalkoztatás növekedését a 3-as és a 4-es tengelytől kellene, lehetett volna várni mindenképpen. De valóban, a vidék gazdaság ma nem egyenlő a mezőgazdasággal. És nem is lehet elvárni, hogy a teljes vidéki foglalkoztatás a mezőgazdaságban történjen. Ezért bármilyen más ipari tevékenységet nagyobb arányban ösztönöznie kellett volna a programnak, de például a mikro-vállalkozások finanszírozása is a 3. és a 4. pillérben van.

Mi volt az indokuk az akkori döntéshozóknak arra, hogy ilyen módon osszák el a forrásokat?

Akkor azt mondták, hogy lemaradásban vagyunk az állattenyésztésben és a növénytermesztésben, hogy oda kell koncentrálni minden forrást. A cégünk összehasonlította ezeket az arányokat más országokéval, és minél fejlettebb volt egy ország, annál magasabb támogatáshányad ment a 3-ik és 4-ik pillérre. Nem mondom, hogy ez kidobott pénz volt nálunk, de a vidékfejlesztést valóban nem szolgálják.

Az Agrár Európa Kft-t anno bevonták ebbe a programozásba 2005-2006-ban?

Igen. És többször el is mondtuk, hogy nem jó a forráselosztás, de nem vették figyelembe ezt a megjegyzésünket.

És mik az ügyfeleik tapasztalatai a konkrét pályázatokkal kapcsolatban?

2007 óta, amióta ez a program elindult, nagyjából 100 pályázatot kezelünk, és elsősorban nagyüzemek az ügyfeleink. Sokan vannak az élelmiszeriparból, itt a legfőbb tapasztalat, hogy kevés a forrás. De a 60-as évek vége óta, amióta egyesítették az agrár- és az élelmiszeripari minisztériumot, az élelmiszeripar egy mostohagyerek, gyenge lobbi erővel rendelkezik, éppen ezért a tárcánál nem kezelik ezt az ágazatot a súlyának megfelelően. Pedig élelmiszeripar nélkül nem lehet sikeres mezőgazdasági szektorunk.

Magával a pályázati kiírásokkal kapcsolatban nem tudok megfogalmazni kritikát. Szakszerűen voltak kiírva. A baj inkább az, hogy nagyon gyakran módosították őket a kiírás után, amikor már elkezdődött a 30 napos beadási határidő. A másik probléma a kiírásokkal, hogy nagyon későn jelennek meg, általában a beadás előtt egy hónappal. Legalább 2-3 hónappal előbb meg kellene jelenniük. Gyakran a miniszteri rendelet és az MVH-közlemény sincs teljes összhangban. Van, hogy az ügyfelet 3-szor kellett tájékoztatni, mert nem teljesen volt a rendelet, és a közlemény összhangban.

A pályázati kiírások még most is, az új kormány alatt is későn jelennek meg? Font Sándor azt nyilatkozta az ÁSZ-tanulmány megjelenés után, hogy már kiküszöbölték ezeket a problémákat.

Igen, ebben sajnos egyelőre nincs jelentős változás.

Mi a helyzet az elbírálásokkal és a kifizetésekkel?

A törvényben meghatározott 30-90 helyett akár 300 nap is lehet az elbírálás. Ez hatalmas kárt is okozhat a pályázónak, mivel több hónap alatt úgy megváltoznak a piaci körülmények, hogy amit a pályázó meg akart valósítani 3 hónappal ezelőtt, már esetleg érvényét veszti. Az egyik ügyfelünk például azt mondja, hogy ő azért nem pályázik, mert nem teheti ki a cégét ilyen bizonytalanságnak.

A kifizetések is elhúzódnak, de ott legalább látunk javulást az elmúlt 2 évben. De még így is túl hosszúra nyúlik ez az időszak, miközben előleg nincs, tehát a cégeknek saját forrásból, vagy banki hitelből kell beruházniuk, amíg meg nem kapják a pénzt. Így minél tovább húzódik a kifizetés, annál költségesebb átvészelnie egy cégnek ezt az időszakot.

Az ügyfeleink az egyes esetekben általában mindig elégedettek voltak a bírálatokkal olyan szempontból, hogy azok tényleg tartották magukat az előzetesen megjelentetett pontozási melléklethez. Mi persze azt a pontozási rendszert gyakran vitatjuk, mert nagyon erősen tendenciózusak lehetnek, így ha előre látjuk, hogy nem tudna elég pontot összegyűjteni az ügyfél, akkor megmondjuk neki, hogy fölösleges beadnia a pályázatot.

Akkor összességében véve az ÁSZ-jelentés jól látja a helyzetet?

Igen, meglepően korrekt, teljesen jól tárta fel a helyzetet. És ráadásul teljesen jó az időzítése is, két okból. Egyrészt, mert sokat foglakozik a mutatórendszerrel, ami valóban nem jó. Ha ezek alapján a mutatók alapján fognak elszámolni a programmal 2013 végén, akkor a programból nagyon kevés fog megvalósulni. Tehát ráirányítja a figyelmet, hogy a mutatók teljesítésével súlyos gondok lesznek, aminek a következményei is súlyosak lehetnek. Másrészt, most kezdődött el a 2014-2020 közé eső időszak programozása, ebből a jelentésből a Fidesz most levonhatja a konzekvenciákat, és végre megmutathatja, hogyan kell vidéket fejleszteni, mert most ők fognak tervezni.

Le lehet hívni a bent ragadt pénzeket?

Ebben a programban nem fog sok pénz beragadni. Százszázalékos lehívás a legfejlettebb uniós tagállamokban sincs, de a helyzet nálunk, az EMVA-ban nem tragikus. Még van másfél év a kiírásokra, és 2015 végéig le lehet hívni ezeket a pénzeket, ha jó pályázatokat írnak ki.

Önöket bevonják a 2014-2020-as időszak közé eső tervezésbe?

Nem. Ez is abba a témakörbe tartozik, hogy nem elég fejlett a politikai kultúra ahhoz, hogy bevonjuk a szellemi tőkével és tapasztalattal rendelkező tanácsadókat és szakértőket a tervezésbe, amelyek egyébként politikailag függetlenek.