Ha valaki, akkor Dr. Balogh László tényleg tudja, miről beszél. A hazai energetikai terület valóságos veteránja 1998 és 2003 között a Magyar Energia Hivatal munkatársaként vett részt a villamos energia piacnyitásban: így feladatokat vállalt a Villamos Energia Kereskedelmi Szabályzatának kialakításában , részt vett a Villamos Energia Törvény (2001 évi CX. törvény) és annak végrehajtási rendelete számos elemének kidolgozásában is, majd oroszlánrészt vállalt az első tíz villamos energia kereskedő engedélyezésében és a MAVIR-ra vonatkozó új működési szabályok kidolgozásában. 2008-ban Brüsszelben a megújuló energiához kapcsolódó direktíva kidolgozásában is tevékenyen részt vett, a Magyar Megújuló Energia Szövetség elnöki posztját 2006 óta tölti be. A leköszönő elnököt távozásának okairól kérdeztük.

Agrárszektor: Feltételezem nem hirtelen felindulásból mondott le.

Dr. Balogh László: Valóban régóta érlelődött bennem az elhatározás. Erős túlzás lenne kijelenteni, hogy Magyarországon a megújuló energiák valaha is kivételezett helyzetben lettek volna, nem volt ez másképp az előző kormányok idején sem. Ugyanakkor szinte az utolsó pillanatban felcsillant a remény, hogy végre valóban megérdemelt helyén tudjuk kezelni az ügyet, úgy tűnt minden összeállt, ami a sikerhez szükséges. 2008-ban kollegáimmal együtt ott bábáskodtunk a megújuló energiákkal foglalkozó uniós direktíva születésénél, úgy alakítva azt, hogy az a hazai érdekeket is messzemenően szolgálni tudja. Ezt követően az illetékes minisztériummal is valódi együttműködés alakult ki olyan közigazgatási vezetőknek köszönhetően, mint például Bencsik János vagy Olajos Péter. Megvolt a kellő szakmai színvonal és a politikai hajlandóság is, elkészült a nemzeti cselekvési terv és úgy tűnt végre valóban elindulnak a szakterületen Magyarország érdekeit szolgáló folyamatok

Agrárszektor: Mi változott ehhez képest?

Dr. Balogh László: 2011 vége felé egymás után kerültek el a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumból a megújuló energiákért addig oly sokat tévő emberek, a folyamat pedig majdhogynem teljesen megtorpant. Gyakorlatilag mára csak a kommunikáció szintjén létezik és ott is egyre csökkenő súllyal, hiszen nincs valós eredmény, amit fel lehetne mutatni, amivel alá lehetne támasztani a szakterület fejlődését.

Agrárszektor: Ezzel kapcsolatosan az elmúlt időszakban egyre vadabb összeesküvés elméletekről hallani szakmai berkekben. Ön hogy látja, tényleg a rivális területek lobbi tevékenységének esik áldozatául a megújuló energia szektor?

Dr. Balogh László: Nézze, én csak azt tudom elmondani, amit tapasztalok. Ha nem is feltételezek szándékosságot sokak szerint a jelenlegi minisztériumi és a háttérapparátusokban működő szakértők idevonatkozó szakmai felkészültsége úgy tűnik nem éri el azt a ma az ország fejlődéséhez szükséges összetett tudást, képességeket, szakmai színvonalat, az ország egészének -benne a magyar vidék és agrárium- fejlődése iránti elkötelezettséget, amit talán a korábbi szakemberek közül néhányan intenzívebben képviseltek. Csökkent az ide szükséges szakmai kompetencia mértéke , miközben már nem csupán Európa nyugatabbi része, de a környező országok is egyre gyorsuló ütemben fejlődnek és maguk mögött hagynak minket a kiélezett nemzetközi versenyben ezen a területen is. Eközben nem állítom azt, hogy pl. az egyébként hagyományosan magas színvonalú magyar atomipar vagy a fosszilis energia hordozókon alapuló hagyományos energetika kompetenciái , pozíciói nem fejlődtek, hiszen itt határozott erősödést lehetett megfigyelni.

Agrárszektor: Mivel jár mindez a nyilvánvaló hátrányokon túlmenően?

Dr. Balogh László: A megújuló energiákkal foglalkozó uniós direktíva olyan esélyt kínált Magyarország számára, amihez hasonló csak ritkán akad. A nagy képet vizsgálva ennek elsődlegesen deklarált célja a kontinens környezetkárosító fosszilis energiahordozóktól, ezáltal az exportenergiáktól való függőségének visszaszorítása, mely probléma Magyarországon is fokozottan jelen van. A háttérben -kevésbé nyilvánosan - a térségben meglévő és kevésbé kihasznált ipari és részben mezőgazdasági kapacitások piacainak bővítése is jelentős szerepet játszott. Hiszen közismert, hogy a hidegháború befejeződésével az addigi állami megrendelések csökkenése helyett kellett valamilyen új, bővülő szakterületet találni. Ezt világszerte és Európában is a megújulók jelentették. Így tevékenyen tudtunk volna mi is részt vállalni egy új európai energetikai rendszer kialakításához szükséges eszközrendszer fejlesztéséhez majd gyártásához, ha sikeresen meg tudtunk volna alapozni egy megújuló energiaforrásokra épülő belső piacot. Erőteljes lökést adhatott volna a szétzilált magyar energetikai és még a mezőgépgépgyártás feléledéséhez is. A szükséges részben új fejlesztésű eszközök iránti hazai igények által jelentkező kereslet, a belső piac eredményei ráadásul olyan referenciákkal szolgálhatnának az ezzel foglalkozó cégek számára, mellyel sikerrel érvényesülhetnének a folyamatosan bővülő nemzetközi piacokon is. Ez azonban nem történt, meg, nem alakult ki a szükséges belső piac, ennélfogva az ezt kiszolgálni képes gyártókapacitás sem, nem lett energianövények termelésébe bevonva a mai napig parlagon heverő mintegy 500 000 hektárnyi földterület sem, megtorpant az uniós források lehívása, sorolhatnám még a példákat napestig. Azt lehet mondani, hogy nagy erőfeszítésekkel és áldozatokkal, jelentős forrásokat felhasználva egyre bővülő mértékben termeljük újra a fokozódó lemaradásunkat. Rossz úton járunk a szakterületen.

Agrárszektor: Mi volt az utolsó csepp a pohárban, ami végül a lemondásához vezetett?

Dr. Balogh László: Fogalmazzunk úgy, hogy a civil szervezetek működésére vonatkozó szabályozás megváltozása az imént leírt környezetben igen rosszul érintett minket is. Olyan problémákkal vagyunk kénytelenek szembenézni, amiket csak nagyon nehezen tudunk megoldani. Mélységesen elszomorít az egész történet, hiszen a kezdetektől fogva keményen dolgoztunk, igyekeztünk az ország javát szolgálni. Ehhez képest ma azt látom, hogy most is újabb óriási lehetőséget szalasztunk el. A világ és ezen belül Európa ismét elmegy mellettünk, a direktíva még azon részeit sem valósítjuk meg, amelyek kifejezetten Magyarország nemzetgazdasági érdekeit szolgálnák, s melyekért annyit küzdöttünk annak idején. Egyre gyorsuló negatív spirálba kerültünk, a magyar megújuló energia szegmens gyakorlatilag az ellehetetlenülés szélére került. Úgy látom sajnos, hogy ismét csak az elmulasztott lehetőségek történetének újabb fejezetét írjuk, amint az elmúlt 20 évben oly gyakran tettük. Ismétlődnek a közelmúlt katasztrófái. Lássuk uram, mire megyünk ketten.