Egy gazdag mezőgazdasági kultúrával rendelkező régióban - ilyenből jó néhány akad az ország minden tájegységén - nem lenne lehetetlenség fellelni a kiváló minőséget előállító termelőket, de Magyarországon valamiért erre sem igény, sem szándék nem látszik. A határtól néhány kilométerre - ahol még a telefon is magyar szolgáltató hálózatát találja meg előbb, mint az adott országét - viszont olyan képet mutat egy falusi piac is, amilyenről itthon csak álmodni lehet. Az idényjellegű zöldségekből és gyümölcsökből teljes a választék - természetesen helyi, vagy környékbeli termelőtől származik mindegyik -, a minőség kérdése pedig fel sem merülhet. Lehet, de különösebben nem kell válogatni, mert minden szem sárga- és őszibarack, paradicsom, paprika, cukkini és uborka, de a sort lehetne még sokáig folytatni, hibátlan, sérülés és rohadásmentes darab, az eladók pedig nem felháborodnak, hanem kifejezetten bíztatják a nézelődőket, hogy igenis kóstolják meg, amit a szemük megkíván, ellentétben a hazai gyakorlattal, amikor az "őstermelőnek" álcázott piaci árus, azaz gyorstermelő - hajnalban gyorsan bevásárolja a nagybanin a legolcsóbb, legvacakabb árut, hogy napközben nagy haszonnal, nyugtaadás nélkül rásózza a piacra kilátogató vásárlókra - rákiabál a vevőre, ha az meg mer kóstolni egy szem epret.
Nem kell tehát messzire menni ahhoz, hogy piaci kultúrát lásson, tanuljon az ember, ahol igaz, hogy 3 Eur/kg a sárgabarack ára, de abból egyetlen szemet sem kell eldobni, míg az itthon 500 Ft/kg áron kapható "valaminek" jó esetben a 30-40, rosszabb esetben az 50-60%-a a szemétben végzi, mert otthon kiderül róla, hogy ehetetlen. Melyik is a drágább?