Az Egyesült Államok keleti részén az őshonos kőrisfajok erdőségeit fokozatosan, mindmáig megállíthatatlanul pusztítja az alig több mint tíz éve Ázsiából behurcolt díszbogárfaj, a kőrisrontó karcsú díszbogár (Agrilus planipennis). Óriási tudományos figyelem irányult a kártevő biológiájának, azon belül a tájékozódásának és a fajtársak egymással való kommunikációjának a megértésére - magyarázta a magyar kutató. Az Amerikában élő faj jelenthet ugyan veszélyt a magyar fákra is, ám ennek valószínűsége kisebb - mondta el Imrei Zoltán, hozzáfűzve, hogy a magyar kísérleteket egy helyi, őshonos fajjal, a kétpettyes karcsú díszbogárral (Agrilus biguttatus) végezték.

A más rovarcsoportoknál jellemzően domináló, szagláson alapuló tájékozódással szemben a kőrisrontó karcsú díszbogárnál a vizuális tájékozódás kulcsingerei ígérkeztek döntőnek, hasonlóan a hazánkban tanulmányozott európai díszbogárfajokhoz. Nem elég az illat, ennek a nagyon fürgén repülő, alig fél centiméteres nagyságú rovarnak arra is szüksége van, hogy észrevegye a levélen üldögélő fajtársat.

A csali létrehozásában az volt a különleges, hogy a karcsú díszbogár hímjei a nőstényt idéző sziluettet megközelítik ugyan, de a műbogárra való leszálláshoz a nőstény külső kitinvázának anyagszerkezeti sajátosságaiból fakadó fénytörésre is szükség volt, ezért egy nanométeres pontosságú modellt kellett elkészíteni. A nemzetközi kutatócsoportnak azt is sikerült bebizonyítania, hogy e különleges anyag tulajdonságainak szerepe van a rovar tájékozódásában, a fajtársak egymásra találásában - mondta a kutató.

A megfelelő csalétek fejlesztéséhez, vagyis a "műbogarak" nagy tételben való gyártásához több tudományterület: a fénytan, az anyagtudomány, az ökológia új kutatási eredményeire is szükség lesz, ezért leghamarabb öt-tíz év alatt képzelhető el az ismeretek hasznosítása - vélte a kutató.

A felfedezéshez az amerikai Pennsylvaniai Állami Egyetem több kutatócsoportja, valamint az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézete és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ Erdészeti Tudományos Intézete kutatóinak munkája vezetett. A munkát Michael Domingue erdészeti entomológus koordinálta, míg a magyar résztvevők Imrei Zoltán növényvédelmi entomológus és Janik Gergely erdészmérnök voltak.