Portfolio: Hogyan fogadták a cégnél a bejelentést, hogy a közel 2700 benyújtott és mindössze 155 nyertes pályázat közé az önöké is bekerült az Európai Bizottság teljesen új, Horizont 2020 kkv-eszköz nevű programjában?

Kenyeres István: Nagy örömmel fogadtuk, bár számítottunk is rá. Ez akár nagyképűen is hangozhat, hiszen ez egy nagyon új, mindössze kétéves cégcsoport a magyar piacon. Az alapítók - beleértve engem is - azonban több évtizedes vállalkozói, kutatói, fejlesztői múlttal rendelkeznek. Személy szerint az elmúlt bő 20 évben több sikeres vállalkozást indítottam el, amelyek nagyra nőttek, és a Biopolus egy következő lépcső. Az előző évek tapasztalataiból és azzal a technológiával, amellyel indultunk, számítottunk arra, hogy ezen a pályázaton jó eséllyel nyerni tudunk.

P.: Miről szól ez a nyertes technológia?

K. I.: Egy rendkívül speciális növénytermesztési technológiával pályáztunk, amely kifejezetten városi környezetben, úgynevezett aeropóniás növénytermesztést jelent. Nagyon jó minőségű, nagyon kis helyen előállítható, növénytermesztésre alkalmas rendszer, amely fontos élelmezési, illetve városi fenntarthatósági kérdésekre nyújt áttörő megoldást. Érdemesnek tartom megjegyezni, hogy ez a technológia a Biopolus szerteágazó tevékenységében csak egy terület, amelyre most adódott lehetőség, hogy pályázzunk.

A tevékenységünk központjában az úgynevezett integrált városi struktúrák állnak. Ez azt jelenti, hogy azzal foglalkozunk, hogy hogyan lehet városon belül megvalósítani víz-, anyag-, energiafolyamatok,- körforgások bezárását, hogyan lehet városban keletkező szennyvízből, szerves anyagokból, hulladékokból víztermékeket, energiatermékeket, biotermékeket előállítani. Ennek egy fontos részét képezi a városi környezetben előállítható élelmiszerek témaköre.

P.: Maga a pozitív pályázati döntés a városi növénytermesztési technológiának szól, vagy ezzel azt ismerte el Brüsszel, hogy ez egy jóval szélesebb körű, integrált rendszerbe illeszkedő megoldás?

K. I.: A pályázati lehetőségnél most csak a városi élelmiszertermelés technológiai fejlesztésére kaptunk pénzt, pontosabban a megvalósíthatósági tanulmány elkészítésére. Látunk azonban más ilyen fejlesztési forrásokat is, amelyekkel kifejezetten intelligens városok (ún. Smart City - a szerk.) programokban akarunk pályázni. A cél az, hogy a végén az egyes elemek, technológiai blokkok, megoldások egy intelligens városi infrastruktúrává álljanak össze.

P.: Kifejtené kicsit bővebben annak a technológiának a hátterét, amellyel most nyertek?

K. I.: Az űrkutatásban már régóta foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy például a Mars-expedíció során hogyan lehet majd növényeket előállítani nagyon kis helyen, nagyon kevés vízzel, a súlytalanság körülményei között. Az űrhajóra ugyanis nem lehet talajt felvinni. A ma már hagyományosnak tekinthető hidropóniás növénytermesztési megoldás sem működik gravitáció hiányában, mert a növény gyökerei nem maradnak benne a vízben.

Az aeropóniás növénytermesztési technológiát először 1999-ben, egy NASA-fejlesztés keretében próbálták ki és azt vizsgálták a kutatók, hogy mi lenne, ha a növények gyökere ködjellegű felhőbe lógna. Ez azt jelenti, hogy a tápoldatot nem folyadék formában, hanem mint a felhőben a vízcseppek lebegnek, 50-70 mikrométeres vízcseppek formájában juttatjuk be egy ködkamrába, ahol a ködben lévő vizet, illetve tápanyagokat a növények fel tudják szívni.

Kiderült, hogy a növények jelentős része váratlanul reagál erre a helyzetre: sokkal gyorsabban nőnek, sokkal kevesebb vizet használnak a növekedéséhez, lényegesen kevesebb energiára van szükségük a fejlődés során. Mindezek mellett ráadásként még sokkal jobb ízűek is például a zöldségek. Ez a technika került át viszonylag gyorsan először a polgári életbe. Az első lépcsőben a marihuánatermesztők fedezték fel ezt a technológiát, de néhány évvel ezelőtt megjelent a zöldség-gyümölcsök, illetve a csíranövények területén is.

P.: Ez az űrkutatásból eredő technológia hogyan vezetett végül ahhoz, hogy a Biopolus nyert az Európai Bizottság említett pályázatán?

K. I.: A Biopolus először megvizsgálta azokat a megoldásokat, amelyek ma a piacon vannak és egyrészt azt találtuk, hogy még nagyon kevés piacérett megoldás létezik, másrészt azok is inkább otthoni játékszernek mondhatók, nem pedig olyan megoldásoknak, amelyek beépíthetők ipari, standardizált gyártási rendszerekbe. Mivel a mi profilunk az említett intelligens városi infrastruktúrák fejlesztése, így a városi körülmények között megvalósítható, városrészek, lakóparkok, lakótelepek számára nyújtható élelmiszertermelési megoldás nagyon beleillett ebbe.

Másfél évvel ezelőtt kezdtünk el foglalkozni a technológiával és ebből mára összeállt egy annyira komoly know-how, hogy a piacon elérhető technológiákat ismerve kijelenthetem: világszinten is egyedülálló technológiánk van. Ez áttörést tud hozni számos élelmiszeripari, termelési kihívásra és lényegében két dolgot ötvöztünk benne. A meglévő, de újnak számító technológiai megoldásokat összehoztuk a más területeken - víztechnológiában, biotechnológiában, mesterséges ökoszisztémák építésében - szerzett tapasztalatainkkal és ezekből raktunk össze egy speciális gyártórendszert.

Mivel a Horizont 2020-as pályázatok célja éppen ilyen áttörés jellegű megoldások támogatása, így került a látókörünkbe a kkv-eszköz pályázati lehetőség. A pozitív döntés megnyitotta az utat a megvalósítási tanulmány kidolgozásához, azaz ahhoz, hogy hogy ezt a megoldást hogyan lehet eljuttatni üzleti, gyakorlati, kereskedelmi alkalmazássá. Ebben a folyamatban segít az is, hogy a kkv-eszköz második fázisára is tervezünk majd pályázatot beadni. Annak keretében fél üzemi, illetve demonstrációs rendszert tervezünk majd megvalósítani a megcélzott 2-2,5 millió eurós támogatás mellett. Összességében nagyon fontosnak tartom, hogy többlépcsős, egymásra épülő támogatási rendszer jelent meg a Horizont 2020-as keretprogramban.

P.: Az üzleti tervük milyen kereteket tartalmaz, mely területeken látják a fő piacaikat?

K. I.: Bár még fejlesztjük a technológiánkat, de már most látjuk, hogy nagyon komoly lehetőségek nyíltak meg a városi élelmiszertermelésben is. Ez az intenzív és vegyszermentes növénytermesztési technológia nemcsak élelmiszertermelésre alkalmas, bár ez a pályázat most kifejezetten erre adott támogatást, hanem például gyógynövények, fűszernövények, kozmetikai alapanyagok, gyógyszeralapanyagok termesztésére is.

Érdemes tudni, hogy ma a gyógyszeriparban a hatóanyagok majdnem fele növényekből származik és az, hogy ezeknek a növényeknek hogyan történik a termesztése, begyűjtése, mennyire megbízható a minősége, mennyire biztonságos a folyamatos ellátás, ez rendkívül fontos. Ha tehát a piaci lehetőségeket vizsgáljuk, azt mondhatom, hogy a mi technológiánk alkalmas mind gyógynövények, mind zöldségek, mind gyümölcsök városi körülmények közötti, nagyon kis helyen való termesztéséhez, ráadásul kiváló minőségben.

P.: Mindezekre tekintettel az a jövő, hogy a modern lakóparkokban élő családok február közepén leszaladnak a saját közös kertjükbe, pontosabban termelő egységükbe egy kosár friss paradicsomért?

K. I.: Igen, efelé haladunk, hiszen ezzel a technológiai megoldással nagyon élvezetes növényeket állíthatunk elő kis területen és az erőforrások nagyon hatékony felhasználásával. Fontos, hogy mi nem foglalkozunk génmódosítási technológiákkal.

P.: Mondana konkrét példákat a hatékony erőforrás felhasználásra az előbb említett paradicsomos felvetés kapcsán?

K. I.: A szántóföldi paradicsomtermesztésnél általában azzal számolnak, hogy 1 kg termés előállításához a növénynek 200-250 liter vízre van szüksége. Ezt a földből fel kell szívni, ehhez a napenergiából cukrot állít elő a növény, azt elégeti, így tudja felszivattyúzni a vizet. Ugyanez a növény hidropóniás termelésben 100 liter vizet igényel 1 kg termés előállításához. A ködkamrában ehhez 10-12 liter víz kell. Bele lehet gondolni, hogy ez növekedésben, minőségben is mekkora különbségeket jelent.

Az egymással összeérő városok, azaz eltűnő termőterületek miatt egy másik, szintén fontos jelzőszám az egységnyi szántóföldön előállítható paradicsom mennyisége. Szántóföldi termesztésnél 1 négyzetméteren egy év alatt 5-7 kg paradicsomot lehet előállítani. Vízkultúrában ez 50-60 kg, az aeropóniás rendszerben pedig minden további nélkül 130-150 kg lehet úgy, hogy közben a növényvédelem is lényegesen jobban kézben tartható.

Ennek a rendszernek az is a piaci lehetősége, hogy ahogy a helyben sütött termékekkel elterjedtek a látványpékségek a városokban, ugyanúgy lehet majd a helyben termesztett, kiváló minőségű paradicsomért, salátáért is elszaladni a bevásárlóközpont hátuljába. Nem kell szállítani, ami szintén drága és környezetszennyező, illetve vitamin- és tápanyagveszteséggel is jár.

P.: Mi az a méret, ami mellett egy ilyen technológiára épülő növénytermesztési egység gazdaságosan tud működni?

K. I.: A megvalósíthatósági tanulmánynak is éppen az az egyik része, hogy megnézzük az optimális üzemméreteket. Azt azonban már elmondhatom, hogy a következő fázisban egy 350 négyzetméteres növénytermesztő csarnok típusú mintagazdaságot tervezünk létrehozni, amelyhez mintegy 150 négyzetméter kiegészítő létesítmény kell. Egy ekkora mintagazdaságban mintegy 100 tonna paradicsomot lehet előállítani évente, ami a magyar átlagfogyasztással kalkulálva mintegy 8300 ember ellátását fedezi. Ez egy kisüzem, de ebben a méretben már gazdaságos lehet.

P.: Visszatérve a Horizont 2020-as pályázati lehetőségre, honnan hallottak erről?

K. I.: Folyamatosan kerestük, figyeltük, hogy milyen lehetőségek vannak. Amikor kiderült, hogy ebben a pályázati rendszerben van olyan lehetőség, amelyik kifejezetten az innovatív termelési rendszerekre fókuszál, akkor rájöttünk, hogy azzal tudunk pályázni, amit egyébként is elkezdtünk már. Lényegében tehát egy nagyon szisztematikus, tudatos rendszerbe került bele ez a szóban forgó pályázati lehetőség.

P.: Önállóan indultak a pályázaton, vagy igénybe vették külső tanácsadó segítségét?

K. I.: Évek óta élünk ezekkel a lehetőségekkel, és meg vagyok győződve arról, hogy ez egy szakma, azaz a pályázatírás és a projektek menedzselése. Amikor 150-180 fős céget vezettem, akkor is volt egy belső stáb, amelyik ezt végezte, de akkor is mindig igénybe vettük külső pályázati tanácsadó cég segítségét is. Most is a régi jó tapasztalat alapján egy konkrét partnerrel dolgoztunk. Fontos azonban hangsúlyoznom, hogy ez a pályázat nagyon jól illusztrálja az európai versenyt. Ott nem arról van szó, hogy vannak-e jó kapcsolataid, hanem tisztán arról szól, hogy mennyire vagy profi. Ha egy olyan témát tudsz választani, amelyik tényleg érdekes, fontos és izgalmas, olyan módon tudod ennek a szakmai részét összerakni, ami megfelelő minőséget jelent, és ezt olyan pályázatírói keretekkel tudod összerakni, akkor van esély arra, hogy nyerhess.

Az utolsó percben is megnéztük, hogy stilisztikailag ugyanúgy rendben van-e, a számok rendben vannak-e, ezt nem lehet másképp csinálni. Olyan minőséget próbáltunk belőni, amire azt lehet mondani, hogy teljesen mindegy, hogy a világ melyik részén készül, és hová adják be.

P.: Hogyan tovább? Most volt a beadási határideje a kkv-eszköz pályázat második fázisának. Ezen is indultak már?

K. I.: Nem, csak a jövő március eleji beadási határidőt céloztuk meg a második fázisban. Egyrészt mert ennek vannak technikai okai. Most nyertünk, amit vállaltunk, az egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítése november végéig. Ez önmagában is elég feszes munkát jelent. De ahhoz, hogy a következő lépésre tudjunk pályázni, az kell, hogy ez le legyen zárva, elfogadják. Ilyen dolgokban, pláne ha egy olyan technológiáról van szó, amelyik a nemzetközi piacon jelenthet nagyon komoly áttörést és piaci lehetőséget, nem néhány hónapon kell, hogy múljon.

Mi úgy készülünk, hogy ebben a megvalósíthatósági tanulmányban valóban végigmenjünk azokon a kérdéseken, amelyekre szeretnénk választ kapni. Ha eljutunk egy pontra, és azt látjuk, hogy ez alapján megvannak a feltételei a következő lépésnek, akkor össze tudjunk rakni kellő átgondoltsággal, alapossággal azt a pályázatot, ami már sokkal nagyobb támogatásról szól.

P.: Okoz-e gondot, hogy az ilyen több millió eurós keretösszegű pályázatoknál már az önerő is akár több százmillió forintot tehet ki?

K. I.: Amennyire lehet, szeretnénk megnézni, hogy mennyire tudunk végig menni az értéktermelési láncon, meddig tudjuk ezt saját erőből finanszírozni, és mikor kell bevonni partnereket. Eddig saját tőkével finanszíroztuk a Biopolust, tervezünk és készítünk elő tőkebevonást, mert olyan technológiákkal akarunk megjelenni a piacon, amelyekhez kell a megfelelő tőkeerő, kell a kritikus tömeg, amit egy idő után nem tudunk saját erőből finanszírozni.

Az elmúlt 15 évben 7-8 kockázatitőke-bevonást csináltam végig, külföldi, állami, magántőkét, esetenként több tízmillió dolláros méretben. Ebben tehát vannak tapasztalataim, így meg tudjuk tenni a szükséges lépéseket. Szeretnénk - részben tanulva a korábbi tapasztalatokból - ezt egy magyar vállalkozásként továbbvinni. Keressük a hazai kockázatitőke-bevonási lehetőségeket is, de ebben a növekedésben nem a tőke a probléma. Ha van egy jó technológia, egy jó csapat, akkor állítom, hogy lesz forrás. Amikor voltak magyarországi pályázati lehetőségek, ezeket is használtuk, az elmúlt időszakban ez egy kicsit hiányzott. De remélem, hogy ez lassan újra beindul, de ez inkább a ciklus második felére várható.