Tavaly októberben vette át az elnök-vezérigazgatói posztot a Cargill Magyarország Zrt-nél. Hol dolgozott korábban és hogyan értékeli az elmúlt egy évét a cég élén?
Életem első munkahelye a Cargill, már több mint 15 éve dolgozom a vállalatnál. A takarmány üzletágban töltöttem 14 évet, onnan váltottam a gabona üzletágba. Könnyen sikerült a váltás, hiszen termelői családból származom, ráadásul a Cargillnál rendkívül jó képességű emberek dolgoznak, és jó csapattal könnyű dolgozni. Az első időszak persze komoly kihívást jelentett, a gabonaüzletben sokkal gyorsabban történnek a dolgok, mint a takarmánypiacon, és ez szokatlan volt. A gabonapiac rendkívül változékony, itt mindennap új szabályok érvényesek. Az első itt töltött évemben szabadságot sem vettem ki, nehogy kimaradjak valamiből.
Milyen üzletágakban aktív a Cargill Magyarországon és milyen a piaci részesedése az egyes üzletágaknak?
A Cargill ebben az évben ünnepli fennállásának 150 éves évfordulóját, tehát nem számít fiatal cégnek. Magyarországon 20 éve van jelen két nagy üzletággal, az egyik az állati takarmányozási üzletág, a másik a gabona és olajos mag ellátási lánc üzletág. Több takarmánygyárunk is van - Karcagon, Pápán és Kaposváron, - ahol állateledeleket gyártunk, elsősorban sertés és szarvasmarha, illetve baromfi számára. Karcagon van egy állateledel gyárunk, ahol zömében bérgyártás folyik, illetve van egy premix gyárunk is, amelyben alapanyagokat állítunk elő. A takarmányozási vonalon a Cargill a három legnagyobb hazai forgalmazó között szerepel, mind árbevétel, mind értékesített volumen alapján.
A Cargill Gabona és Olajos Mag Ellátási Lánchoz tartozó kereskedelmi üzletágunk árbevétele természetesen magasabb, hiszen sokkal nagyobb volument mozgatunk meg. Silóink és kikötőink vannak, ahonnan elsősorban exportra szállítunk, de természetesen a hazai üzemekkel is kapcsolatban vagyunk. Sőt, a belföldi felhasználás bővülésével egyre hangsúlyosabb a hazai üzlet, hiszen a volument és az árbevételt tekintve is vezető helyen állunk a magyar terménypiacon, aminek megtartásához elengedhetetlen a stabil belföldi kapcsolatok megléte.
A gabonakereskedelmi üzletághoz kapcsolódik az input üzletág, vetőmagot, műtrágyát, illetve növényvédő szert is kínálunk a gazdáknak. Nem egy klasszikus integrációról van szó, mert a gazda eladhatja másnak is a terményét, ha úgy dönt. Magyarországon 6 éve kezdtünk el inputtal foglalkozni, ez egyelőre egy fejlődő üzletág. Műtrágyában és vetőmagban szép eredményeket értünk el, növényvédő szerben még sokat kell fejlődnünk, de biztatóak a kilátásaink.
Hogy látja az idei szezont a legfontosabb szántóföldi kultúrák tekintetében?
Tavaly, amikor elkezdtem dolgozni az új pozíciómban, rekordtermés volt, és ez nagyon jó egy olyan kereskedő cégnek, mint a Cargill, amelynek vannak gyárai Nyugat-Európában is, hiszen ki tudjuk válogatni a legjobb minőségű alapanyagot. Könnyű volt értékesíteni és felvásárolni is, a magyar gabona versenyképes áron jelent meg a világpiacon. Ez az év viszont más: nyáron nem volt eső, nagyon meleg volt, a szántóföldi növénytermesztésre rájárt a rúd, a kukoricában például számottevő károk keletkeztek. A tavalyi termés elérte a 9,2 millió tonnát, most pedig a szakmai szervezetekkel együtt úgy becsüljük, hogy megközelítőleg 6,3-6,5 millió tonna körül alakul majd a termés. Ez a kiesés hiányozni fog az export piacról, és ezzel a kereskedő cégek lehetőségei is beszűkülnek. A jó hír viszont az, hogy míg tavaly gyengébb minőségűek voltak a búzák - rengeteg takarmánybúza volt és kevesebb étkezési - idén jó lett a termésátlag és a minőség is.
Egyre több termelőtől hallani, hogy az aszály miatt a kukoricatermesztés egyre kiszámíthatatlanabb Magyarországon. Hogyan látja, létezik-e olyan alternatív takarmány, amellyel ki lehet váltani a kukoricát?
Minden állattartónak kulcsfontosságú alapanyaga a kukorica, nem gondolom, hogy ki kellene váltani Magyarországon, hiszen van rá piac. Azon kellene elgondolkozni, hogy hogyan lehetne csökkenteni az óriási mozgásokat, amelyek évről évre jelentkeznek. Az egyik lehet az öntözés, amivel az óriási aszálykárokat csökkenteni lehetne, illetve nagyobb termésátlagot tudnánk elérni. Az öntözés mellett ugyanakkor fontos a megfelelő technológia, a megfelelő minőségű alapanyagok, a gépesítés, illetve a szaktudás.
Ugyanakkor Magyarország alkalmas arra is, hogy szóját is termesszen. Jelenleg a szójadara nagy részét külföldről hozzuk, mert ott hatékonyabban tudják a szóját termeszteni, Magyarország viszont elmozdult a GMO-mentesség irányába, tehát egyre inkább előtérbe kerül a hazai termesztésű szója. A kérdés csak az, hogy valóban vannak-e jó területeink a szója termesztéséhez. Egy jó kukoricatermesztő területen szójával valószínűleg nem tudjuk megverni a kukorica jövedelmezőségét, viszont vannak területek, ahol megérné azt termeszteni. A zöldítési kritériumok miatt rengetegen vetettek szóját az idei szezonban, ami egy jó tapasztalat volt, mind termesztési mind értékesítési oldalról.
Sokan tartanak attól, hogy 2020 után jelentősen csökkenhetnek az uniós források. Ön hogy látja, fel van erre készülve a hazai mezőgazdaság?
A terület alapú támogatási rendszerben valószínűleg lesznek változások, de még nem ismerjük a részleteket. Egy biztos, Magyarországon a technológiai szint még nem éri el a nyugat-európai színvonalat. Egy német, francia, osztrák gazda teljesen másképp gazdálkodik, mint egy magyar, hiszen ő az elmúlt években is kapta a támogatásokat, teljesen más alapokról indult, mint a fiatal magyar mezőgazdaság. Sokan mondják azt, hogy a támogatásoktól elkényelmesedik a termelő, ezzel viszont nem értek egyet. A hazai mezőgazdaságnak kell a tőkeinjekció, hogy a magyar gazda jó gépeket vásároljon, beruházzon, oktatásra költsön, hiszen ezzel tudunk egy olyan szintre fejlődni, amivel már megállunk a saját lábunkon.
Ha már a versenyt említi: készülőben van a szabadkereskedelmi megállapodás az Európai Unió és az Egyesült Államok között. A megállapodással kapcsolatban nagyon kevés hivatalos információ kerül nyilvánosságra, alig ismerhetők meg a részletek, de sokan vélekednek úgy, hogy a transzatlanti megállapodás nagy vesztese a mezőgazdaság lehet. Önöknek mint amerikai tulajdonú cégnek van-e nagyobb rálátása erre?
Mivel a megállapodás részletei még nem kristályosodtak ki, én sem tudok állást foglalni abban a kérdésben, hogy milyen hatása lehet a magyar mezőgazdaságra. Egy biztos: ha globálisan értékeljük ennek a megállapodásnak az értékét, akkor mindenképpen jó az irány, hiszen az az érdekünk, hogy Európa gazdasági nagyhatalom maradjon. Látjuk, hogy Kína kialakította a maga üzleti körét, az oroszok létrehozzák az eurázsiai gazdasági uniót, az Egyesült Államoknak Dél-Amerikában van komoly érdekszférája, az arab országok pedig Afrika felé terjeszkednek. Európának is lépnie kell, hogy megőrizze versenyképességét. Hogy a megállapodás milyen lesz, az az európai politikusokon múlik. Ugyanakkor nem gondolom, hogy Európa annyira rugalmas lenne, hogy teljesen alávetné magát az amerikai elképzeléseknek.
Ez hosszú tárgyalás lesz, amelyben mindkét félnek engednie kell. Az viszont örvendetes, hogy tudtommal az amerikai kereskedelmi kamara és a kormány is számít a cégek véleményére, tehát ha lesz konkrétum, amelyet véleményezni kell, szerencsére ki fogják kérni a nagyobb vállalatok és érdekképviseleti szövetségek véleményét. Rengeteg előnye van a megállapodásnak, és sok iparágban jelentős változást hoz, de a hazai mezőgazdaságra nem biztos, hogy nagy hatással lesz. A magyarországi feldolgozó nem vesz más országból kukoricát, hiszen ott van körülötte a földeken.
Nekünk mindenképpen a helyi termelőknek kell eladnunk az inputanyagot, a helyi termelőktől kell felvásárolnunk, és utána a helyi nagy felhasználóknak kell értékesítenünk. Valójában a munkánk ettől nem változik meg, más kérdés, hogy a körülmények mennyire változnak. Sok kérdést kell tisztázni, így például a GMO-mentesség témaköre kulcsfontosságú. Mindenképpen látnunk kell a részleteket is, hogy olyan javaslatokat tudjunk kidolgozni, amelyek megvédik a hazai érdekeket.
Az interjú teljes szövege az "Agrárszektor 2015 - Az 50 legbefolyásosabb személy a magyar agráriumban" című kiadványban olvasható.
