"Az elmúlt hatvan évben nem volt ilyen szörnyű sáskajárás" - idézte a New York Times Diego Quirogát, az argentin kormány egyik növényvédelmi szakértőjét, aki szerint ilyen tömegű sáskát már lehetetlen elpusztítani. "A pestis már kitört, és csak annyit tehetünk, hogy megpróbáljuk csökkenteni a veszteségeket" - tette hozzá.

Egyelőre 700 ezer hektárnyi legelő valamint mezőgazdasági terület érintett, ahol napraforgót és gyapotot termesztenek. De ha a sáskaraj tovább vándorol, akár több millió hektáros veszteség sem kizárt - írta a La Nacion című helyi újság.

Tavaly júniusban, a déli félteke telén enyhe és csapadékos volt az időjárás Észak-Argentínában, ami kedvező feltételeket teremtett a sáskák szaporodásához. Amikor az év vége felé farmerek hét kilométer hosszú és három kilométeres sáskafelhőt jelentettek a hatóságoknak, a mentesítés már kilátástalannak látszott.

A fertőtlenítést végzők új erőfeszítéseket tettek január végén a még repülni nem tudó fiatal sáskák permetezésével, de így is fertőzött az északi tartomány 66 nagyobb területe. Az áthatolhatatlan erdőkben pedig nem lehet követni a sáskák mozgását.

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, a FAO ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy a klímaváltozás Afrikában szintén komoly sáska gondokat okozhat. A szervezet szerint azonban december közepére vesztett intenzitásából a Mauritániai sáskajárás, de észak felé terjedt. A sivatagi sáska ugyanis a legszélsőségesebb időjárási viszonyok közt is szaporodásra képes, így összesen 60 afrikai és közel-keleti ország 29 millió négyzetkilométeres területét kell ellenőrizni, mert széllel utazva hatalmas távolságokat tehetnek meg a sáskafelhők.

A FAO jelentése szerint egyelőre nincs nagy vész sem Nigerben, sem a Vörös tenger mentén. Ugyanakkor a sáskák szaporodására nézve kedvezőek a feltételek Szudán északkeleti részén és Szomáliában, ahol tavasszal kisebb mennyiségű sáska várható.

Széchenyi Zsigmond Ugandában, a Viktória tó-parti Entebbében a következő sáska-élményt jegyezte a naplójába 1934 februárjában. "Mielőtt Afrikában jártam, bezzeg nem sokat tudtam a sáskáról. Bevallom, nem is érdekelt különösen. Míg csak, öt évvel ezelőtt meg nem ismerkedtem vele.

Mint tiszta égből a villám, a tengernyi vándorsáska sűrű tömegben ereszkedik a völgyre, a bennszülöttek féltve őrzött kukorica- meg édeskrumpli-kertjeire. És nem telik belé tíz perc, füstfelhők vegyülnek a földre szálló sáskafelhők közé, a bennszülöttek gyökeret égetnek, ezzel akarnák a veszedelmet veteményeikről távol tartani.

De a hegy fölött újabb és újabb sáskafelhők gomolyognak elő. És mind ide, mind a kidzsábéi határba ereszkedik - csak úgy dönti őket a hegytető. Ellepik az ültetvényeket. Egymás hegyén-hátán lógnak a kukoricalevélen, szemlátomást vörösítik, kopaszítják az imént még frissen zöldellő tájat.

Az újabban érkező rajok már le sem ereszkednek. Tovább utaznak a szél szárnyán, az irányukba következő újabb legelőre. Kidzsábéban kopasz már a világ, nem érdemes leszállni. Azóta évente találkozom kisebb-nagyobb sáskarajokkal, hanem az ideiek, még az öt év előttieken iss túltesznek! Bármilyen hihetetlen: múlt héten még a nyílt pályán szaladó vonatot is megállította. Magam is csaknem így jártam ma délelőtt.

Nairobiból jövet, a Victoria-tó felé tartottam teherautón, amikor az alacsonyan szemközt rajzó, nyilván megszállófélben levő sáskahad, még a napot is elsötétítette. Mint valami nagy szemű jégeső, úgy kopogott a kocsi elejéhez, oldalához verődő rengeteg rovar.

Ütött kopott Chevrolet-m üvegje, noha meglehetős repedezett, a sáskajárást még biztosan állja. De kétoldalt oly tömegesen csapódott arcomba az undok fajzat, hogy ismételten le kellett állnom, mert láthatatlanná borította előttem az utat.

Csaknem egy óra hosszat eltartott, mire - óvatosan szembehajtva - kibontakoztam a rajból. Még aztán is, földre hullott, egymás hátán tipródó sáskák vastag rétege borította az utat, mint a sarat, úgy kente szét őket a kocsikerék. Jó ideig kellett még vesződnöm, míg az ülésben mászkálóktól, belém kapaszkodóktól megszabadultam, úgy megtelt velük a kocsi. Sárga ponyvafedeléről pedig kétujjnyi fekete réteget kotortam le, a fölöttem elvonult sáskaraj hulladékát."

Forrás: blog.syngenta.hu