A precíziós gazdálkodás robbanásszerű elterjedését egy 2000-ben hozott intézkedés segítette. A Bill Clinton vezette amerikai kormányzat ekkor rendelte el, hogy megszüntetik a 24 műholdból álló globális helymeghatározó rendszert (GPS) zavaró jeleket, amelyre korábban hadászati-nemzetbiztonsági okokból volt szükség. A korábbi 100 méteres helymeghatározási pontosság ezáltal 20 méterre csökkent, a földi bázisállomások kiépítésével pedig a 2-3 cm-es precizitás sem bizonyult lehetetlennek, ami forradalmasította a mezőgazdaságot. A helyspecifikusnak is nevezett precíziós gazdálkodás kétségkívül sok előnnyel jár (inputanyag- és gázolaj-megtakarítás, környezetkímélés, gyorsabb, pontosabb és kényelmesebb munkavégzés, még extrém viszonyok között is), de használatakor több hátránnyal is szembe kell nézni.
1. Ez inkább a nagyok játékszere
Eleinte 1000 hektár körül alakult az a birtokméret, amelynél viszonylag gyorsan megtérülőnek nevezték a precíziós gazdálkodás alkalmazását. Mára a léc könnyebben átugorhatóvá vált: 500 hektárnál már egy komolyabb robotpilóta-beszerzést is érdemes megfontolni, 200-300 hektár művelése során pedig nagy segítséget jelenthet egy sorvezető, vagy egy automatikus szakaszolásra képes permetezőgép. 100 hektár alatt azonban ajánlatos inkább a hagyományos technológiát választania annak, aki nem akar évtizedeket várni a megtérülésre.
2. Akadozó jel
A traktoron elhelyezett GPS antenna elvileg folyamatosan fogadja a GPS műholdak jeleit. A földi GPS-vevők közben korrekciós jeleket küldenek a műholdaknak, amelyek ezt szintén továbbítják a GPS-antennának, így téve pontosabbá a helymeghatározást. Megkövetel azonban némi ügyeskedést, mire a traktoron megtaláljuk az antenna megfelelő helyét, általában az erőgép tetejére, gépközépre kell tenni, hogy a vétel optimális legyen. Kedvezőtlen terepviszonyok közt (például egy mély völgyben), vagy fák takarásában azonban jelvesztés is előfordulhat, nagy bosszúságot okozva a gazdálkodónak. A sokat hangoztatott ±2,5 cm-es precizitás egyébként általában a visszatérési pontosságra utal, vagyis akár egy év elteltével is ilyen hibahatárral követhető le újra a régi nyomvonal. A munkavégzés során a ±10 cm-es csatlakozási pontosság a gyakoribb.
3. Nem túl olcsó beruházás
Elvileg akár egy 30-40 éves traktor is felszerelhető robotpilótával, de a gyakoribb az, hogy a precíziós gazdálkodással kísérletezőknek modern erő- és munkagépeket kell vásárolniuk, illetve a szükséges informatikai háttér is növeli a beruházás költségeit. Kezdő gazdálkodóknak általában a fokozatosságot javasolják, vagyis a szükséges eszközök apránkénti beszerzését. Az inputanyag-megtakarítás sem mindig garantált, néha ugyanis emelkedhet a felhasznált mennyiség, ez viszont általában hozamnövekedéssel jár együtt. A megtérülési idő természetesen attól is függ, milyen növényt termesztünk, és mekkora területen gazdálkodunk. A gazdák az eszközök jelentős árcsökkenésére is hiába várnak, többnyire ugyanis az a jellemző, hogy ugyanazért a pénzért idővel több funkciót ellátó szerkentyűket kapnak.
4. Bonyolult adatfeldolgozás
Mielőtt bárki "nekiront" a földjeinek a méregdrágán vásárolt, precíziós gazdálkodásra alkalmas gépeivel, legelőször is fel kell mérnie a talajai állapotát. Különféle szenzorok adatgyűjtése alapján talajtérképek, hozamtérképek készülnek, a szakemberek légi- vagy műholdfelvételeket tanulmányoznak, kézi NDVI-méréseket alkalmaznak, majd a tábla heterogenitása alapján művelési zónákat alakítanak ki. Az eljárás bonyolult, a jó eredményekhez tehát érdemes hozzáértő szolgáltatók segítségét kérni. Néhányan viszont azt vallják, hogy semmi sem pótolja a talajszelvények feltárását, vagyis érdemes szabad szemmel is meggyőződni a földjeink rétegződéséről, általános állapotáról.
5. Tanulni kell
A bonyolult technikát alkalmazó traktorok és munkagépek kezelése viszonylag egyszerű, de természetesen megköveteli a kezelőtől a szükséges ismeretek elsajátítását. Nem életkorfüggő, ám a fiatalok könnyebben eligazodnak a digitális világban, míg az idősebb traktorosok hajlamosak idegenkedve fogadni az újdonságokat. Az is gyakori, hogy a gazdálkodók a rendszer tudásának csupán töredékét használják ki (például a pontos, egyenletes vetés eléréséhez), ami olyan, mintha egy okostelefont csak sms-küldésre vásároltunk volna.
6. A látszat csal
A világ fejlettebb részein a 2000-es évek elején, Magyarországon pedig a 2010-es években gyorsult fel a precíziós növénytermesztési technológia használata. A számok szerint még mindig többet beszélünk róla, mint ahányan alkalmazzuk: hazánkban ma 40 ezer hektáron folyik komplex (vagyis minden munkaműveletre kiterjedő) precíziós gazdálkodás, míg a ±2,5 cm-es pontosságra képes robotkormányzás 100-200 ezer hektár földön bevett gyakorlat. Magyarország bő 6 millió hektáros mezőgazdasági területét tekintve ez 7 ezreléknyi, illetve 3 századnyi részesedést jelent. Míg az 500 hektár fölötti nagy gazdaságok döntéshozóinak 88%-a érti és ismeri a precíziós gazdálkodás lényegét, addig a 100 hektár alatti tulajdonosoknak csupán harmada.