Életünk során akár 40 dekagrammnyi, az élelmiszerbe oldódott csomagolóanyagot is megeszünk, mert - bármilyen meglepő - még a szilárd felületen érintkező anyagok is oldódhatnak egymásban. A papír csomagolóanyag ásványianyag-tartalma bekerülhet az élelmiszerbe, ami kifejezetten veszélyes, ezért is szabályozza a kérdést az Európai Unió nemrég életbe lépett ajánlásában - szerepel a Laboratorium.hu összeállításában.

Abszolút oldhatatlan anyagok nem léteznek. Ez azt jelenti, hogy bármilyen anyag bármilyen anyagban képes oldódni. Németországban például egy élelmiszerlánc félretett egy doboz rizst 8 hónapra, majd azt tapasztalták, hogy az ásványolajok a dobozból átvándoroltak a rizsbe - számolt be a megdöbbentő tapasztalatról Madai Gyula független szakértő a Hungalimentaria konferencián. A dobozokon lévő festőanyagok nagy részét ugyanis ásványi olajok alkotják, amelyek közvetlen csomagolás esetén bejutnak az élelmiszerbe.

A szennyeződés még a csomagolóanyaggal történt érintkezés előtt is bekerülhet, mégpedig a betakarításához használt gépekből. A gépek működése során az egyes alkatrészek olajos kenést igényelnek. Az alkatrészek felmelegedésének hatására a kenőanyag illékonyabb komponensei képesek elpárologni, és az éppen a gép belső terében lévő termény az olajos gőzzel találkozva megkötheti azt a saját felületén, aminek következtében a szennyező anyagok a mag belsejébe is behatolhatnak.

A búzaliszt (illetve a mag) nemcsak aratáskor találkozhat ásványolaj-maradékokkal, de a szárítás, kondicionálás ideje alatt is, a tárolóhely berendezései (szállítószalag, pneumatikus szállító- és szárítóberendezések, keverőgépek) révén. Őrléskor a malom berendezései szennyezhetik be, a feldolgozás végső stádiumában pedig a csomagológépek és csomagolóanyagok. Itt nem kifejezetten a csomagolóanyagok tényleges anyagára kell gondolunk, hanem a belőlük kioldódó komponensekre: monomerek, oligomerek, stabilizátorok, lágyítók, síkosítók, színezékek, habosítóanyagok és egyéb, a csomagolóanyagokhoz nem szándékosan adagolt szennyezők tartoznak ide, valamint a főként papírtermékekből származó ásványolajok.

A papírgyártáskor az ipar vagy friss alapanyagból indul ki (szalma, fa), vagy különböző eredetű hulladékpapírt dolgoz fel. Az utóbbi környezetvédelmi szempontból kifejezetten helyeselhető, de tudni kell, hogy bizonyos visszaforgatott papírok főként nyomdafestékből, kisebb mennyiségben a nyomdagépek kenőanyagaiból származó szennyeződéseket is tartalmazhatnak. Megállapított tény, hogy az olajszennyezést tartalmazó gyűjtőkartonból kipárolgó szénhidrogének képesek áthatolni a fogyasztói kiszerelés műanyagfóliáján. Ezért élelmiszeripari célra hulladékpapírból gyártott elsődleges csomagolóanyagot használni nem szabad.

A melegvérű szervezetekre (így az emberre és a haszonállatokra) az aromás részeket tartalmazó szénhidrogének a legveszélyesebbek, ugyanis a szervezet genetikai rendszerében súlyos zavarokat okozhatnak - mondta Szigeti Tamás, a csomagolóanyagok vizsgálatával is foglalkozó WESSLING Hungary Kft. munkatársa. Amikor a szervezetbe idegen eredetű, szennyező aromás szénhidrogének kerülnek (ez lehet akár a benzol is), az aromás szénhidrogén-receptorunk részben felismeri, és az általa "gondolt" működési helyre szállítja. Ennek hatására főként a genetikai rendszerben állhatnak elő rendellenességek, ami súlyosabb esetben tumoros, rákos elváltozáshoz vezethet.

Fontos tehát, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok gyártása, összetétele és minősége szabályozott és ellenőrzött legyen. Az Európai Unió Bizottsága legfrissebb ajánlásában (EU 2017/84) javasolja, hogy a 2017 januárjával kezdődő időszaktól a tagállamok kijelölt szervezetei, laboratóriumai folyamatosan ellenőrizzék a csomagolószerek és az élelmiszerek ásványolaj-eredetű szennyeződéseit.

Az éremnek van egy másik oldala is, hiszen a csomagolóanyagoknak kulcsszerepük van az élelmiszer-biztonságban. Amellett, hogy egyben tartják az élelmiszert, védik a környezet hatásaitól, eltarthatóvá és biztonságossá teszik, ráadásul fontos üzenetet, információkat is hordoznak. A csomagolóanyagok tehát nem az ellenségeink, hanem a modern élelmezés fontos szereplői, ám azok rendszeres vizsgálata a kioldódás miatt elengedhetetlen az élelmiszer-biztonság szempontjából.