A méhészek csak kora tavasszal és ősszel steril körülmények között, megfelelő hőmérsékletű vízzel, valamint vegyített cukorral szirupoztatnak. Mindezt ráadásul úgy teszik, hogy különzárják a méhcsaládokat
- magyarázza a szakember.
Ennek oka, hogy minden méhcsaládnak egyedi illata van, és az eltérő illatú méhek egymást idegen betolakodónak tekinthetik, ami konfliktushoz vezethet. Ha a kertben cukros vizet helyezünk ki, azt a méhek hamar felfedezik, és harcba kezdenek egymással a táplálékért, ami tömeges pusztulásukhoz vezethet. Ráadásul a hat kilométeres körzetben élő különböző méhcsaládok találkozása súlyos betegségek terjedését is elősegítheti. A szakember figyelmeztet: ha egy méh betegséget visz haza a kaptárba, akár 60-70 ezer társát is megfertőzheti. Enyhébb esetben a méhész gyógyszerekkel még megmentheti a családot, de például a költésrothadás esetén az egész családot le kell kénezni és el kell égetni, ami családonként körülbelül 50 ezer forintos kárt jelent.
A kristálycukor jelenléte a mézben komoly minőségi problémát is okoz. Az átvevők a helyszínen vizsgálják a méz víztartalmát és az esetleges idegen anyagokat, mint például a kristálycukrot. Ha ilyesmit találnak, a mézet nem veszik át a méhésztől. Boros Tibor azt javasolja, hogy a méheket segíteni kívánó emberek inkább olyan virágokat ültessenek, amelyekben a méhek nektárt találhatnak. A nektárhordás ugyanis elősegíti a méhcsaládok szaporodását, mivel a királynő a begyűjtött nektár mennyiségének függvényében petézik.
A méhek számára nagy segítség lehet a tiszta vízzel teli edény kihelyezése is. Ebben az esetben nem alakul ki tolongás a méhek között, mivel a víz nem édes. A szakember azt tanácsolja, hogy az edénybe tegyünk köveket vagy kavicsokat, amelyekre a méhek rá tudnak szállni, és csak annyi vizet öntsünk bele, hogy a rovarok ne fulladjanak bele.