Amerikai kutatók már másfél évtizede felfigyeltek arra, hogy a pompás királylepke lárvái súlyos károsodást szenvedtek, sőt tömeges pusztulásnak indultak a génmódosított Bt-kukoricák pollenjének elfogyasztása után. A jellegzetes narancs-fekete mintázatú pillangók ikonikus állatoknak számítanak az Egyesült Államokban, így a közvélemény is felfigyelt az esetekre. A szélesebb nyilvánosság most első alkalommal kezdi megérteni, hogy a GM-növények milyen módon jelentenek jelentős kockázatot az élő szervezetek számára.
Egy két évig tartó kutatás során Bt- és nem Bt-kukoricákat vizsgáltak rovarkárok szempontjából. A tesztek drámai eredményt hoztak, hiszen az első évben a haszonnövények 25 százaléka, a másodikban pedig 46 százaléka vált kukoricamoly-fertőzötté, de csak a nem Bt-kukoricák esetében.
Ezután végezték el azt a kísérletet, amelyben a királylepkék lárvájának kedvenc csemegéjét, a selyemkórót szennyezték be a Bt-kukorica pollenjével. A próba indokolt volt, ez a mézelő növény ugyanis gyakran fordul elő kukoricatáblák közelében. A pollenszennyezés következtében jelentős populációcsökkenésre figyeltek fel a királylepke esetében, amely petéit a selyemkóróra rakja, illetve később a hernyói is azzal táplálkoznak.
A Nagy-tavak környékén élő pompás királylepke jól ismert faj az Egyesült Államokban. Vándorló életmódot folytat, minden ősszel útra kél, hogy a hideg telet Mexikó középső részén töltse el. Nagyjából 200 millió egyed vág neki az akár 3000 kilométeres távolságnak, és mivel az életciklusuk csupán néhány hónap, valójában a sokadik generációik érik a déli területeket.
A GMO-kérdés persze megosztó, sok a pro és a kontra, természetesen vannak ellenvélemények ebben a témában is. Vannak szakemberek, akik egyáltalán nem tartják megalapozottnak a Bt-kukoricák káros pollenjeivel kapcsolatos eredményeket. Az ellenvéleményt képviselők szerint a kísérlet során alkalmazott pollenek természetes körülmények közt sohasem kerülhettek volna olyan nagy mennyiségben a selyemkóróra. Legfeljebb a leveleire, ahonnan általában gyorsan elfújja a szél, vagy lemossa az eső. Egy - a valós körülményeket jobban imitáló - teszt alkalmával a lepkelárvák túlélési rátája 80-93 százalék közé esett, vagyis nem mutatott komolyabb eltérést a nem Bt-kukoricáknál tapasztaltakhoz képest.
A génmódosítást pártolók azt is érvként hozzák fel, hogy a gazdálkodók általában kiirtják az általuk gyomnövénynek tartott selyemkórót a kukorica közül, vagyis a királylepkék ott nem találnak táplálékot maguknak. Sokkal inkább az utak mentén, ahol a mézelő növény háborítatlanul teremhet, így az autóforgalom nagyobb veszélyt jelent a pillangókra, mint a GM-kukoricák. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy 2015-2016 folyamán a Mexikóban áttelelő királylepkék száma megháromszorozódott.
Az állati takarmányozásban jelenleg pótolhatatlannak tűnik a génmódosított növények (elsősorban a kukorica és a szója) használata. A gyártók eddig nem is törekedtek komolyabban ezek kiváltására, hiszen nem születtek egyértelmű bizonyítékok a GMO egészségre káros hatásáról. A királylepkékkel kapcsolatos kísérlet tehát -ha nem is prdöntő bizonyíték -, bizonyos értelemben áttörést jelent, és minél több hasonló eredmény kerül nyilvánosságra, valószínűleg annál többen fognak csatlakozni a GMO-mentsséget hirdető országok egyelőre nem túl népes táborához.
