Greenwichi Egyetem szakértői azt vizsgálták, miért találni olyan sok elpusztult méhet a hársfák alatt. A legtöbb elpusztult poszméh ugyanis az ezüsthársak alatt fordul elő, aminek valószínűleg az az oka, hogy ezek a növények viszonylag későn virágoznak, azonban nagyon kevés tápanyagot adnak. A kutatók alátámasztották, hogy a hárs nem mérgező, tehát nem ez az oka a sok elpusztult méhnek - írja az index.hu.

Számos korábbi tanulmány abból indult ki, hogy a hársnektár mérgező lehet a poszméhekre. Az 1970-es évek óta élő elmélet hatására sok városban tömegesen vágták ki a hársfákat. A mérgezésre azonban mindeddig nem találtak meggyőző bizonyítékokat, és számos kutató úgy véli, hogy maguk a hársak nem mérgezőek az állatok számára, hanem pont ezek jelentik a nyár utolsó táplálékforrását a méhek számára.

A hársvirágzás július elején kezdődik és - ha a rovaroknak szerencséjük van - egész hónapban táplálja őket. Augusztustól egy táplálék nélküli hónap kezdődik számukra. A poszméhek és a többi rovar egymással vetekszik az élelemért, és nem feltétlenül jut belőle mindenkinek. A fák nem tudnak mindegyik rovarnak elegendő táplálékkal szolgálni, ezért a méhek egy része utolsó potenciális tápanyagforrásuk, vagyis a hársak alatt pusztul el. Ezért is kell abbahagyni a hársak irtását, sőt még több későn virágzó fajra lenne szükség a városokban - állítják kutatók.