Több millió eurót tesznek ki Európában az élelmiszercsalások. A hamisítással leginkább érintett termékek egyike a bor, amely az Európai Unió elsődleges mezőgazdasági terméke és világszerte exportálják.

Új módszerekre van tehát szakértők szerint szükség ahhoz, hogy megtudjuk, mit is iszunk valójában. Az EU Közös Kutatóközpontjának (JRC) - amely az Európai Bizottság tudományos szolgáltató szervezete - pont ez a feladata, hogy kiderítse, miből és hogyan készülnek atomi szinten a különböző borok.

Ahhoz, hogy a kutatók meg tudják állapítani, hogy egy bor erdeti-e, a hivatalos minták alapján először az izotóp arányokat határozzák meg, majd ezeket hasonlítják össze a referenciaadatokkal. Először az adatbázisra hivatkozva kiválasztják az adott évjáratra és az adott területre vonatkozó referenciamintákat, majd összehasonlítják azokat.

A szőlőminták összegyűjtése után a kutatók egy mintabort állítanak elő, amelyet elemeznek, és meghatározzák az alkohol és a víz izotóp jellegzetességeit.

A laboratóriumokban nukleáris technológiát használnak az eredeti bor úgynevezett “ujjlenyomatának" azonosítására. Ha ugyanis cukrot adtak a borhoz, és ezzel növelték alkoholtartalmát, teljesen más lesz a végső kép. Az információkat Belgiumba, az EU Bor Adattárába (EU Wine Data Bank) továbbítják.

A mágneses magrezonancia és a tömegspektrometria a leghatásosabb analitikai eszközök, amelyeket a bor hitelesítésére lehet használni, ezekkel ugyanis a minta atomi szintjét (izotópjait) vizsgálhatjuk meg. Ezek az izotópok egy-egy bornál adott természeti környezetet, például szélességet, magasságot, hőmérsékletet vagy csapadékmennyiséget jelölhetnek ki.

Amit a borok vizsgálatakor a leginkább tanulmányoznak a kutatók, az a bor víztartalmában jelenlévő oxigén. Az oxigén mennyiség ugyanis Európában a szélességi foktól függően változik, így például a Szicíliában előállított borok különböző oxigénszintekkel rendelkeznek, mint a Németországban gyártottak.

Ezt a hatalmas mennyiségű adatot szintén Belgiumban tárolják. Ezáltal lehetővé válik, hogy országonként, régiónként, fajta szerint állítsanak össze olyan adatkészletet, amely biztosan eredeti, autentikus borminták alapján készült.

Évente körülbelül 1600 minta kerül be az adatbázisba, és jelenleg már több mint 20 ezer mintát tartalmaz. Az adatbázis, és a benne található információk minden tagállam számára elérhetők.