A termelés jövedelmezősége pillanatnyilag az unió minden tagállamában erősen függ a támogatásoktól. Vannak olyan ágazatok, amelyek enélkül egy fillér jövedelmet sem termelnének. Magyarországon például a búzatermés öttonnás termésátlag körül még mindig csak nullszaldós, vagyis egy átlagos évjáratban ebben a kultúrában a gazda jövedelme tisztán támogatásból származik.

Uniós viszonylatban átlagosan a termelők bevételeinek 46 százalékát teszi ki a területalapú kifizetés. Lehet vitatkozni azon, hogy ez mennyire ront a kontinens versenyképességén, de tény, hogy enélkül drága lenne az élelmiszer, hektikusan ingadozna a kínálat, és csökkenne Európa exportárualapja.

Másrészt a mai városlakók csak azt hajlandóak az adóforintjaikból finanszírozni, ami a környezet és az állatok jólétét szolgálja. Ezek jellemzően a jövedelmezőséget rontó pluszteljesítmények, de ezért a gazdasági áldozatért hajlandó fizetni az európai társadalom. Amerikában még nem kényszerítették ki a fogyasztók az erős termelési kontrollt, Donald Trump elnök pedig (költségtakarékossági okokból) tagadja a klímaváltozást.

Globalizáció és támogatás

Európa és Amerika szemléletbeli különbségei nagyon is rányomják a bélyegüket a támogatások jövőjére ebben a globalizálódó világban. Európa exportorientált, ezért érdekelt az áruk szabadabb áramlásában és a szabadkereskedelmi egyezmények megkötésében. Ez olyan áron valósulhat meg, hogy a vámok, kedvezményes tarifájú árukontingensek és a termeléshez kötött támogatások terén is egyezség alakul ki a felek között. Jó lenne persze, ha az unió szigorú élelmiszer-biztonsági és nyomon követhetőségi előírásait számon lehetne kérni a beáramló árukon, erre azonban kicsi az esély. Ami biztosan be fog következni, az a vámok és egyéb nem vámjellegű akadályok fokozatos lebontása - miközben a környezetvédelmi és állatjóléti elvárások egy csöppet sem csökkennek Európában.

Az önellátottsági szint emelése is olyan cél, amiért minden ország hajlandó áldozatot hozni. Mivel például Svédország és Magyarország büdzséje erre egészen más lehetőséget nyújt, nagyon lényeges kérdés, hogy Európa Közös Agrárpolitikájában (KAP) a társfinanszírozásnak mekkora szerepe lesz a jövőben.

Forráscsökkentő tényezők

A globális trendeken kívül a belső kényszerhelyzetek is a kisebb agrárbüdzsé felé szorítják Európát. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara szakmai főigazgató-helyettese, Papp Gergely szerint az Egyesült Királyság távozása után elegendő lesz a tagállamoknak csak egy kicsivel mélyebbre nyúlni a zsebükbe ahhoz, hogy a gazdálkodás támogatási szintje nominálisan a mostanival azonos legyen 2021 után. Korábbi számolgatások szerint az EU-nak 5-6 százalékkal kell növelnie az országok hozzájárulását ahhoz, hogy fennmaradjon a jelenlegi költségvetési keret. Ennyivel többet nem lesznek hajlandóak fizetni a tagállamok.

Lazuló keretek

Az átalányjellegű, közvetlen kifizetések és a pályázat útján elnyerhető fejlesztési pénzek közötti határok is elmosódhatnak a következő költségvetési ciklusban. Már most is vannak olyan "vegyes" jogcímek, mint az agrár-környezetgazdálkodás (AKG) vagy az ökogazdálkodás (ÖKO), amelyek pályázat útján elnyerhető, de hektáralapon járó támogatási formák. Már a most futó ciklusban is lehetőség volt rá, hogy a tagállam saját hatáskörben átcsoportosítsa az egyik pillérre jutó keretének 15 százalékát a másik javára.

A következő pénzügyi ciklusban valószínűleg tovább nő a két pillér közti átjárhatóság, és még "nemzetibbé" válik a támogatáselosztás. A közös agrárpolitikából gyakorlatilag nem marad más, mint egy egységes elvek mentén, közös forrásokból is finanszírozott, nemzeti agrárpolitika. A tagállam írja elő, hogy milyen célokra, milyen termeléstechnológiai vagy mennyiségi feltételek mellett ad támogatást a megadott kereteken belül.

Közös irányelvek

A minden tagállam által követendő, közös irányelvek közül a két legfontosabb a kutatás-fejlesztés előmozdítása és a környezeti fenntarthatóság a termelésben. Utóbbi nagy valószínűséggel azzal jár, hogy a teljes területalapú támogatást "zöld" szabályokhoz fogják kötni, nem "csak" a 30 százalékát. A Helyes Mezőgazdasági Gyakorlatba belekéredzkedik a mostani "zöldítési" szabályrendszer is - talán kicsit lazább, nemzetibb formában.

A másik fő irányt illetően a kutatás és innováció terén a források növekedésére lehet számítani - állítja Papp Gergely. Ezalatt nem a precíziós technikák finanszírozását értik, inkább új technológiai megoldások, nemesítési eljárások vagy a feldolgozóipar speciális igényeihez való alkalmazkodást. Tulajdonképpen a biomassza sokkal hatékonyabb hasznosítását szeretnék elérni.

Visszatérítendő

A pályázaton elnyerhető fejlesztési forrásoknál csak a kiemelt célok - mint a kutatás-fejlesztés - élveznek majd magas vissza nem térítendő támogatási hányadot. Az olyan gazdaságfejlesztési célok, amelyek egyszerű épületfelhúzással vagy gépvásárlással járnak, vagy teljes egészében, vagy nagyobb részt visszatérítendő beruházási támogatások lesznek. Vagyis a pályázónak alaposan át kell gondolnia, hogy a kapacitásbővítés milyen gyorsan térül meg. Ez a piaci lehetőségek alapos ismeretét követeli meg. Tény, hogy ezzel egy csapásra észszerűbbé válna a forrásfelhasználás: nem a kiírásokhoz szabnák a gazdaságok a beruházásaikat, hanem a stratégiai terveikhez.

A cikk saját termék népszerűsítését szolgálja.