Az állattenyésztési ágazatok régiós megoszlása két aránnyal jól szemléltethető. Az egyik az állomány százalékos elhelyezkedése (2016-os adatok alapján), a másik a mezőgazdaságban betöltött szerepe. Utóbbi az egyes ágazatok Standard Termelési Értékével (STÉ) jellemezhető. Az STÉ a mezőgazdasági termelő tevékenység egységnyi méretére (1 hektár, 1 állat) meghatározott normatív termelési érték, amely
- tartalmazza az értékesítést, az üzemi felhasználást, az üzemi fogyasztást és a készletek változásából származó bevételt;
- tartalmazza a fő- és a melléktermék értékét;
- nem tartalmaz semmilyen közvetlen és egyéb támogatást;
- nem tartalmaz semmilyen termékhez kapcsolódó adót, sem az áfát;
- a standard értékek összeállításához használt adatok 12 hónapos termelési időszakot ölelnek át.
Az "STÉ 2010" együtthatókat öt egymást követő év átlagára (2008-2012) kellett kalkulálni, így a számítás minden tagországra azonos tartalommal készült el.
A fő állatállományok régiós Standard Termelési Értékének aránya az összes STÉ-hez képest
Tejelőtehenek
A fenti ábrán kitűnik, a tejelő tehenészet aránya az összes STÉ-ben régióktől független, kiegyenlített képet mutat, mindenhol hasonló a tehenészet gazdasági jelentősége. A legnagyobb részarányt a megtermelt értékből (bő 14 százalékkal) az Észak-Alföldön adja az ágazat, ezt követi a Közép- és a Nyugat-Dunántúl régió (13 százalék feletti részaránnyal). Az Észak-Alföld régióban található a legnagyobb a tejelőtehén-létszám is, az összes állomány több mint 25 százaléka (lásd a következő ábrát). A Dél-Alföld régióban pedig az országos állomány 22 százaléka lelhető fel. Tehát a két régióban tartják az ország tehénállományának közel felét.
A tejelőtehén-állomány megoszlása régiónként
Hízósertés
A hízósertés-állomány esetében is a két alföldi régió a meghatározó: a Dél-Alföldön a sertések 28,6 százaléka, míg az Észak-Alföldön 25,2 százaléka volt megtalálható 2016-ban. A kettő együtt az állomány 54 százalékát jelenti. Ezt követi a Dél-Dunántúl régió 16 százalékos részesedéssel, míg létszám tekintetében ismét az Észak-Magyarország régió képviseli a legkisebb hányadot. Az összes Standard Termelési Értékre vetített mutató (legelső ábra) alapján nagyjából négy régió tartozik az élvonalba: a Dél-Dunántúl, az Észak-Alföld, a Dél-Alföld és Közép-Magyarország. Észak-Magyarországon nemcsak kevesebb sertést tartanak, de az ágazat súlya is jóval kisebb az érték-előállításban.
Érdemes kiemelni, hogy az abrakos hizlalás koncentráltsága kevésbé függ össze a takarmánytermő terület meglétével. Míg a szarvasmarha-ágazatban az eredményes termelés feltétele a saját tömegtakarmány előállítása - hiszen a tömegtakarmányoknak nincs jelentős piaca -, addig a sertéstartásban ez nem létfeltétel. Könnyebb a piacról beszerezni a koncentrált takarmányokat, tápokat, bár az olcsó saját abraktakarmány természetesen a sertéságazatban is támogatja a rentábilis hizlalást.
A sertésállomány megoszlása régiónként
Brojlercsirke
A brojlerállomány tartása is jelentős területi egyenlőtlenséget mutat. Ennél az ágazatnál is a két alföldi régióban találjuk a legnagyobb állatlétszámot, az országos részesedésük 53 százalék, ami majdnem megegyezik a sertéshizlalásban betöltött arányukkal. Emellett nagyon jelentős még a Nyugat-Dunántúl régió, ahol a brojler több mint 15 százalékos létszámaránya figyelhető meg. A brojlertermeléshez kapcsolt értékelőállítás az Észak-Alföldön a legnagyobb, 6 százaléka az összes mezőgazdasági termelési értéknek (ebben a kisvárdai MasterGodd cégcsoport tevékenysége fontos szerepet játszik). Ezt a Nyugat-Dunántúl régió követi 5,8 százalékkal. Dél-Dunántúlon és Észak-Magyarországon tölt be legkisebb szerepet a csirkehizlalás a mezőgazdasági termelésben.
A brojlercsirke-állomány megoszlása régiónként
Tojótyúkok
A tojótyúk-állomány 22,9 százalékát a Közép-Dunántúl régióban tartják, és itt a mezőgazdaság termelési értékében betöltött szerepe is kimagasló (8,3 százalék). Ebben döntő szerepet játszik a Gyermelyi Zrt. nagyjából 540 ezer darabos állománya, amellyel saját maguk állítják elő az alapanyagot a tésztagyártáshoz, viszont a szükséges mennyiség kétszeresét termelik meg, így a piacon is jelen vannak. A legkevesebb tojótyúk a Dél-Dunántúlon található, és itt a legalacsonyabb az ágazat részesedése a megtermelt termelési értékből.
A tojótyúk-állomány megoszlása régiónként
Pulykák
A hízópulyka-állomány eloszlásánál szembeötlők a területi eltérések. Itt a legnagyobb súlyt mindkét mutató szempontjából a Nyugat-Dunántúl képviseli. Itt tartják az országos állatlétszám majdnem egyharmadát. A Dél-Alföld régió is igen jelentős a maga közel 30 százalékos részesedésével. A két régió együtt a pulykalétszám 63 százalékát adja. Pest környékén található a legkevesebb pulyka, és a mezőgazdasági termelésben betöltött szerepe is elenyésző ebben a közép-magyarországi régióban.
A pulykaállomány megoszlása régiónként
Juhok
A vizsgált ágazatok között az anyajuhnál figyelhetők meg a legnagyobb különbségek az állatlétszám megoszlásában. Az Észak-Alföld régió a legjelentősebb juhtartó, az állatlétszám majdnem 40 százaléka itt található. Ezt követi a Dél-Alföld régió 27 százalék körüli értékkel, míg Nyugat-Dunántúlon a legkisebb az állatlétszám. Az észak-alföldi régióban az ágazat gazdasági súlya is magas: 2 százalékot képvisel az összes mezőgazdasági termelési értékből, míg a Nyugat-Dunántúlon ez a mutató a 0,2 százalékot sem éri el.
Az anyajuh-állomány megoszlása régiónként
Szlovák Sándor, AKI
