A májusi rohamon már érezte az aprómagok legnagyobb hazai forgalmazója, hogy csökkent a zöldítésben elszámolható szójaterület, amit másodvetésű zöldtrágyanövényekkel fognak pótolni a gazdák. Réder Richárd úgy látja, hogy még mindig inkább az uniós előírások mozgatják a piacot, semmint a gazdák tudatos döntése. Holott a talaj nyári takarása, gyommentesen tartása, nitrogénnel dúsítása vagy a tömörödöttség csökkentése és a fonálférgek gyérítése legalább annyira fontos cél lehetne, mint a támogatások elnyerése.
Az évjárathatás azonban sokszor elmossa a főnövény előtt bedolgozott zöldtrágyanövény talajerő-fokozó hatását, de legalábbis nehéz a két hatást egymástól elkülöníteni, pláne számszerűsíteni. Egy biztos: értelme csak akkor van a zöldtrágyázásnak, ha az valóban mérhető zöldtömeget hoz. Az árvakelésű repcére rávetett bármilyen társnövénnyel kevesebb zöldtömeg érthető el, viszont a repcekártevők és a szklerotínia melegágya lesz a másodvetésű tábla. A vetésforgónak éppen az a lényege, hogy igyekezzünk megszakítani a károkozók tápnövényláncát, ez a szabály a másodvetésre is vonatkozik.
Zöldtrágyázáskor három alapvető pontban tudatosan kell dönteni:
1. A másodvetésnek 60 napon át a táblán kell maradnia, de az utána következő kultúra elvetését nem gátolhatja.
2. Az így meghatározott vetésidőhöz illeszkedjen a másodvetésű fajok fejlődési erélye.
3. A csomagban szereplő fajoknak nem lehet közös kártevőjük, kórokozójuk az előttük és az utánuk következő kultúrával.
A júniusban lekerülő árpát - főként az idei nagy mennyiségű csapadék után - még sikerrel követheti a Magyarországon legnépszerűbb és legolcsóbb mustár-olajretek páros. Szeptemberben pedig a zöldtrágya bedolgozását egy újabb kalászos követheti a vetésforgóban. A repcét is hamarosan betakarítják, ezt viszont nem szerencsés keresztesvirágú másodvetéssel követni. Kiváló megoldás ellenben a júliusi vetéssel is gyorsan kelő, szépen fejlődő bíborhere, pohánka, facélia, bükköny vagy négermag keveréke. Ugyanezek a fajok a búza után vetve is sikeresen kikelnek, és szeptemberben a talajba dolgozhatók.
Ha csak tavasszal készülünk újabb főnövényt vetni, ráérősebb is lehet a zöldtrágyavetés, és a növénypaplant egészen az első fagyokig a táblán hagyhatjuk. Ebben az esetben az augusztus közepén elvetett mustár-olajretek páros hozza a legnagyobb zöldtömeget. Repce után azonban még mindig rizikós lehet ez a két növény, erősen megfontolandó egy pillangós-kalászos páros a keresztesek helyett. Ezek egész télen át is takarhatják a talajfelszínt. A magyar gazda azonban kerüli a fölösleges tavaszi munkákat, amiket az időjárási anomáliák egyre szűkebb időablakba sűrítenek be. Egy szeptemberi tárcsázással vagy novemberi beforgatással sokkal kényelmesebben tervezhetők a művelési feladatok. Éppen ezért hazánkban az áttelő keverékek kevéssé népszerűek. Az első fagyokra elfonnyadó, tavaszra szinte nyom nélkül elrothadó keverékeknek azonban lehet létjogosultságuk, különösen, ha nagy talajrepesztő tulajdonsággal bírnak. Ilyen a meliorációs retek, például pohánkával párosítva.
