Az időben és jó minőségben elvégzett tarlóhántás nagyban befolyásolja a magágykészítés és a vetés eredményességét. De már ezt megelőzően van egy fontos tényező, ami megkönnyíti a munkánkat: a betakarítás során végzett száraprítás és annak egyenletes szétterítése a következő vetés minőségére is hatással lesz. A rosszul elterített szármaradvány nehezíti és akadályozza a minőségi talajmunkát. A sávokban változó intenzitással végzett talajmunka az egyenetlen magágyban is visszaköszön. Az is tévedés azonban, hogy a tarlóhántásnak célja a szármaradványok eltüntetése, sőt ajánlatos a nem teljes aláfordítása. Így - oxigén és fény jelenlétében - a lebontási folyamatok gyorsabban, intenzívebben zajlanak. Az egyenletesen elterülő szármaradvány árnyékol, és 2-3 napig megőrzi a talaj nedvességét. A tarlóhántást addig célszerű elvégezni, míg tart a tarló beárnyékolása.

Lényeges pont: a tárcsák elhelyezkedése

Erre a célra az elmúlt években számos gép megoldás jelent meg a piacon. A több gerendelyes kultivátorok mellett elsősorban a rövidtárcsás borona volt az, ami koncepcióváltást hozott a talajművelésben, és manapság sok gazdaságból már nem hiányozhat. A Kuhn például 2004-ben kezdte a rövid tárcsás boronák gyártását, és azóta szerepel az Optimer-sorozat a kínálatában, amit 6-féle munkaszélességben kínál 3 és 7,5 m közötti szélességben, függesztett és félig függesztett kivitelben. A gyártó az idők során sokat fejlesztett a gépein, a legnagyobb változás a tárcsáknál és a függesztésüknél tapasztalható.

A fejlesztő mérnökök a tárcsák szögállását 22 fokról 16 fokra csökkentették, hogy még intenzívebb behatolást érjenek el a talajba, ezzel jobb keverő hatást elérve, illetve nagyobb átömlési keresztmetszetet létrehozva vele. Az új konstrukció előnye elsősorban nagyon száraz körülmények között és kötött talajon mutatkozik meg. E mellett a tartókarokat 12 cm-rel meghosszabbították, ami az anyagátömlést láthatóan megnövelte. A tárcsák egyesével vannak rögzítve a gerendelyhez (4 db 40 mm átmérőjű poliuretán elasztomerekkel), így ha akadályba ütközik valamelyik tag, akkor csak az adott tárcsa mozdul el, vagyis a megakadás nincs hatással a gép teljes hosszának munkamélységére. Extrém esetben enyhén oldalra is ki tudnak térni az egyes tagok a köves talajokon. A talajviszonyokhoz, a sebességhez és a munkamélységhez való igazodás megkönnyítése érdekében az első tárcsasor gerendelyestől oldalra eltolható.

A tapasztalatok szerint 510 mm-es tárcsaátmérő kínálja a legrugalmasabb alkalmazási lehetőségeket a nagyon sekély tarlóhántástól kezdve a középmély bekeverésig. A tárcsalapok húzástávolsága a Kuhn gépein 250 mm. A cég a durván fogazott lapok helyett finoman csipkézett tárcsákat is kínál, ami még sekélyebb művelést és kicsit finomabb porhanyítást tesz lehetővé. Ez azonban csak sekély tarlóművelésre vagy laza, homokos talajra ajánlható. Kötött talajokon és középmély művelés, illetve sok szerves maradvány esetén, a durván fogazott tárcsa legyen a megfelelő választás.

Gondozásmentes csapágyazás

A tárcsalapok csapágyai óriási igénybevételnek vannak kitéve. A munkagép ugyanis szinte mindig 10 km/h fölötti sebességgel halad, sokszor rögös vagy köves területeken, és a csapágyazás nem sokkal van a föld felszíne fölött. A régebbi modelleken a tárcsa csapágyait minden 200 ha után zsírozni kellett. Az új konstrukciókban már egy "életen át" tartó kenéssel rendelkeznek a forgó elemek. A ferde görgőscsapágyakat kettős olajfürdős golyóscsapágyra cserélték. Ez a megoldás robusztusabb és ellenállóbb az ütközésekkel szemben, különösen az oldalról ható erők felvételekor. A kettős tömítés miatt nem tud por jutni a csapágyakba, és a tárcsalevelek cseréjekor a csapágy már nem marad szabadon.

Kulcskérdés a felszín zárása

A példaként említett Optimer tárcsa az elődjeihez hasonlóan integrált járószerkezettel rendelkezik, a mélységtartásról azonban a hátul elhelyezett hengerszekció gondoskodik. A Kuhn félig függesztett gépein pedig három hengerszekcióról van szó, ami egymáshoz képest eltolva helyezkedik el a megmunkálatlan terület kivédése érdekében. A mélységtartás felső mélységtartó eleme hengerszekciónként két-két csavarorsó (elcsavarodási elleni védelemmel) található, alsó mélységhatárolóként pedig furatok vannak. Az orsókarokon egy skála formájában mélységjelzés is található. Fontos, hogy a mélységhatárok módosítása után a gépet újra párhuzamosan be kell álltani a talajfelszínnel. Ez az alsó függesztő rúddal, vagyis a traktor EHR-rendszerével történik.

Az Optimer+ tárcsás boronához három hengerváltozat készült, valamennyi 600 mm átmérőjű: egy nyitott "T-ring" gyűrűshenger, egy zárt "T-Liner" acélhenger és a zárt "Packliner" ékgyűrűs tömörítő henger. A nyitott T-Ring henger a gyártók adatai szerint 130 kg/m tömegű, ami 5 m-es munkaszélességnél 650 kg-mal növeli a gép össztömegét. Ez szép súly, de mégsem olyan nehéz, hogy a henger a kevésbé teherbíró talajokon eltömődjön. A gyűrűkön lévő él a tömörítés mellett aprítást is végez, ami a felszínen maradt szármaradványok további keverésében és aprításában nagy segítséget nyújt. Ez a henger laza, illetve száraz, középkötött talajokra ajánlható.

A T-Liner henger 140 kg/m tömegű. Ez a hengertípus kötött, illetve köves talajokra való. A rögök utólagos aprítása száraz és nedves körülmények között egyaránt jó, így a visszatömörítésre is kicsi az esély. Az utolsó henger a Packliner ékgyűrűs henger már 165 kilogrammot nyom. Ezt a hengert elsősorban kövek nélküli laza talajokra ajánlják. Súlyából adódóan ez tömöríti vissza a talajt a legjobban, viszont nem aprít olyan mértékben, mint az előbb felsorolt társai. A hengerszekciók súlya és a gép alaptömege miatt az említett konstrukcióknak nincs szükségük további kiegészítő ellensúlyra. Hogy érzékeltessük: egy Optimer+ 4003-as félig függesztett gép T-Ring hengerrel közel 4500 kg-mos súlyt képvisel, míg konkurens versenytársai 2550 kg. Egy igen robosztus eszközről van szó.

A masszív szerkezet mégis megőrizte fordulékonyságát. Az alsó függesztő karok kereszttartója több mint 90 fokban minden irányban elforgatható, a messze előre helyezett járószerkezet pedig áthelyezi a forgáspontot a traktor irányába. Szállításkor észrevehető az alacsony súlypont, mert a három részből álló kertnek köszönhetően az oldalszárnyak nem túl magasak. Ráadásul az oldalsó hengerszekció majdnem a járószerkezet magasságában helyezkedik el, ami szállításkor nyugodtabbá teszi a gép járását. A két oldalsó szárny ovális furatokkal történő összekötésének köszönhetően az oldalsó elemek bizonyos határok között 1-2 cm-t a középső szegmenstől függetlenül tudnak mozogni. Ez a talajkövetésnél előnyös, ráadásul a behúzást sem befolyásolja. A talajfelszín követését 6 illetve 7,5 méteres gépeknél már a gép két oldalára szerelt támasztó kerekkel is ajánlott segíteni.