Kína szójaigényét döntően importból fedezi. Az USA-val folytatott kereskedelmi háborúja egyéb beszerzési források felé tereli az országot, ennek eredménye, hogy 2018/19-es gazdasági évben egymillió tonnával kevesebb szója behozatalára van kilátás az amerikai mezőgazdasági minisztérium (USDA) szerint. Ez elhanyagolható mennyiség az import teljes, 94 millió tonnás volumene mellett. Eközben Kína olajosmagigénye folyamatosan nő, közelíti a 160 millió tonnát, hiszen az ezekre épülő állatitermék-előállításban is növekszik a kibocsájtás. A trend ellenére a szója takarmányozási célú felhasználása egymillió tonnával csökkenni fog.

Kína a világ legnagyobb sertéstartója és -fogyasztója

A csökkenő szójaimport hatásait Kína egyéb olajosmagok behozatalával mérsékli, illetve belső termelését fokozza. Az összes olajosmagtermelés 59 millió tonnára emelkedhet 2018/19-ben, de ezen belül a szójatermelés még mindig csak 15 millió tonnát tehet ki. Ez azt jelenti, hogy az ország a szójaszükségletének szűk 14 százalékát képes saját forrásból fedezni. Repcéből a hazai termelés alig marad el a szója mögött: 14 millió tonna. Mindkét növényen túltesz a mogyoró, amiből csaknem 18 millió tonna áll az ország rendelkezésére, és csaknem 9 millió tonna gyapotmag is keletkezik. A teljes olajosmagimport 100 millió tonna körül alakul majd, ez 96 százalékban szóját jelent, a maradékot javarészt a repce behozatala teszi ki.

Bár összességében alig csökken az import szója mennyisége, Kína olajosmagbeszerzési forrásai alaposan átalakulnak a kereskedelmi háború következtében. Az amerikai farmerek nemcsak a szója terén veszítenek el több millió tonnás behozatali lehetőséget, de az etanolgyártás fehérjedús melléktermékét, a DDGS-t sem exportálhatják a megszokott, több százezer tonnás mennyiségben.

- mindegyik rendelkezik olyan olajosmag-felesleggel, amelyre Kína igényt tarthat, legyen ez szója, repce, napraforgó, gyapotmag, pálmafa vagy mogyoró. Kína egyes országokkal szemben nulla százalékos importtarifát kezdett el alkalmazni a szójadara behozatalára (pl. India), de ennél ügyesebb megoldásokat is kifundált:

Oroszországban csak a szójabab termelésére szánt kínai területet 1 millió hektárra bővítik jövőre. A távol-keleti ország egyébként Afrikában is terjeszkedik (Etiópiában, Kamerunban, Ugandában), Ausztráliában szintén nagy területek állnak az ellenőrzése alatt, és Amerikát sem hagyta ki a célpontok közül (Kuba, Mexikó).