Az uniós csatlakozást követően Lengyelországban kiugróan, 37 százalékkal nőtt az agrárium kibocsájtása, Csehországban is növekedést produkált az ágazat, Szlovákiában és Magyarországon viszont csökkenés következett be a termelésben. Marcin Gospodarowic, a lengyel agrár- és élelmiszeripari kutató intézet (Institute of Agricultural and Food Economics, National Research Institute) képviselője egyrészt a csatlakozásnak, a gazdáknak juttatott támogatások hatékony felhasználásának, a gazdaságok modernizálásának tulajdonítja az akkori markáns növekedést, illetve az alacsonyabb termelési költségek is hozzájárultak, hogy sikeresen helyt tudtak állni a piacok megnyílásával járó árversenyben. A lengyel példa annál is inkább érdekes, mert a teljesítmény nem a teljes szektornak, hanem az ágazatban tevékenykedők 10 százalékának köszönhető.
Tomás Doucha, a prágai agráregyetem professzora szerint bár a cseh mezőgazdaság is jelentős fejlődést produkáltt az elmúlt években, azonban az EU15-ökkel összehasonlítva a kezdeti fejlődésbeli különbség a támogatások ellenére is megmaradt, pedig elvileg csökkennie kellett volna. A teljesítmény stagnálását erősítette meg a beszélgetésben részt vevő, a szlovákiai Unicredit Bank agrárdivíziójának vezetője is. Peter Horny szerint ugyanis az elmúlt tíz évben nem változtak pl. kukoricában vagy cukorrépában a termésátlagok. Szerinte ez komoly kérdéseket vet fel a jövőt illetően, hiszen a támogatásokat elköltötték, az eredmények viszont látványosan nem nőttek.
Igen eltérőek az átlagos üzemméretek is a V4 országokban. Míg a cseheknél 76, nálunk 73 hektár az agrárgazdaságok átlagmérete, addig Lengyelországban ez csupán 10 hektár. Nem csoda, ha jelenleg 1,4 millió agrárprofilú gazdaság működik az országban, és ebből csak 250 db az ezer hektár feletti földterületen gazdálkodó vállalkozás. A csatlakozást követő koncentráció miatt a legkisebbek eltűntek a piacról, a földárak az elmúlt öt év alatt nagyon gyors ütemben növekedtek: a 2013-as 6 ezer eurós hektáronkénti ár 2018-ra 10 ezer euróra emelkedett. A lengyel termőterületek egyharmada bérelt formában hasznosul, és a búza árfolyamát követve 200 euró/ha áron lehet bérbe venni.
Csehországban egy erős dualisztikus struktúra jellemzi a birtokviszonyokat. A gazdaságok tíz százaléka használja a földterületek 80 százalékát, ami azt jelenti, hogy a támogatások zöme is a gazdaságok kis részéhez kerül. Szlovákiában jóval magasabb, 80 százalékos a bérelt földterületek aránya, itt inkább a földhasználati jog piacáról és nem a tulajdon piacáról beszélhetünk.
Kapronczai István, az OTP Bank agrárszakértője a transzparenciát hiányolja a bipoláris, azaz sok kicsi és kevés nagygazdaságot tartalmazó magyar üzemszerkezetből, hiszen a termőföldek esetében a támogatási rendszernek köszönhetően szétvált a jogi és ökonómiai kategória, számos nagy gazdaságot feldaraboltak az utóbbi években annak érdekében, hogy támogatáshoz jussanak. A beszélgetés során kiderült, a régióban a magyar földárak a legalacsonyabbak. Kapronczai szerint elgondolkodtató, hogy az alacsonyabb földárak mellett nálunk magasabbak a bérleti díjak, mint a többi V4 országban.
A versenyképesség, a beruházások ösztönzése szempontjából fontos kérdés lehet, hogy a fejlesztési beruházási támogatásokban mekkora részt foglal el nemzeti hozzájárulás. Magyarországon az OTP Bank szakértője szerint az lenne az ideális, ha a gazdák jövedelem oldalon megtermelnék azt, és maguk döntenék el, mit fejlesztenek. A hazai támogatási rendszerben ugyanis rendszerint azokon a területeken hajtanak végre beruházásokat a gazdák, amelyekre támogatás lehet igényelni.
