A neves Nature című folyóiratban jelent meg a svédországi Chalmers Műszaki Egyetem kutatócsoportjának tanulmánya, amelyben azt állítják, az ökológiai gazdálkodással előállított élelmiszerek környezeti hatása súlyosabb, mint a hagyományos mezőgazdaságé. A publikációra már csak azért is érdemes odafigyelni, mert az unió számos országához hasonlóan Svédországban is állami szándék az ökológiai gazdálkodás súlyának növelése.
A szerzők szerint az ökológiai gazdálkodás során a műtrágyák mellőzése miatt sokkal alacsonyabb a hektáronkénti hozam, mint pl. a nagyüzemi mezőgazdasági gyakorlatnál, ami végső soron azt jelenti, hogy
A cikket Timothy Searchinger (Princeton Egyetem), Stefan Wirsenius (Chalmers Műszaki Egyetem), Tim Beringer (Humboldt Egyetem, Berlin) és Patrice Dumas, (Nemzetközi Környezetvédelmi és Fejlesztési Kutatóközpont, Montpelier) jegyzi. A kutatók új módszert dolgoztak ki a földhasználat éghajlati hatásának értékelésére. Az eredmények azt mutatják, hogy az ökológiai élelmiszerek sokkal nagyobb ökológiai lábnyomot eredményeznek. "Tanulmányunk azt mutatja, hogy a Svédországban termesztett organikus borsónak mintegy 50 százalékkal nagyobb az éghajlati hatása, mint a hagyományosan termesztettének. Más termények esetében még nagyobb a különbség, például a svéd biobúza esetében a 70 százalékot közelíti" - nyilatkozta Stefan Wirsenius, a Chalmers egyetemi docense, a tanulmány egyik szerzője.
A "Carbon Opportunity Cost" -nak elnevezett számítási módszer lényege, hogy figyelembe veszi a nagyobb földhasználat hatását, végeredményben az erdőirtásból származó magasabb szén-dioxid-kibocsátást. "Azt a tényt, hogy a nagyobb mértékű földhasználat nagyobb klímaváltozást eredményez, gyakran nem vették figyelembe az ökológiai és hagyományos élelmiszerek korábbi összehasonlításaiban, pedig ez a hatás sokszor nagyobb mértékű, mint amit az üvegházhatású gázok okoznak" - mondja Stefan Wirsenius. A svédek azt is állítják, hogy éghajlati szempontból a biogazdaságokban előállított hús- és tejtermékek is “károsabbak", mint a hagyományosak. Ezt azzal magyarázzák, hogy az ökogazdaságok nem abrakolnak, csak szálastakarmányokat használnak, így több földet is igényelnek, mint a hagyományos termelés.
Nem hagyta szó nélkül a hazai bioszakma a svéd publikációt. Czeller Gábor, a Magyar Biokultúra Szövetség elnöke szerint léteznek olyan nemzetközi tanulmányok is, amelyek szerint az ökológiai gazdálkodás a jelenlegi technológiai szinten is több mint 10 milliárd embert tudna eltartani a Földön. Szerinte nevetséges a cikk azon az állítása, hogy ha nem használunk műtrágyát, akkor jóval nagyobb termőterületre van szükségünk ugyanannyi termék előállításához.
Az elnök úgy véli, a tanulmány megrendelésre született, ami az iparszerű mezőgazdaság és az ebben felhasznált műtrágyák, vegyszerek, GMO-s vetőmagok minél szélesebb körű elterjedését hivatott szolgálni.
Horn Péter akadémikus tanulmánya (2014.) ugyanakkor a svédek állítását erősíti meg. A cikkben idéz egy 2006-os nemzetközi kutatást, amelyben a különböző alternatív brojlerhizlalási rendszerek környezetterhelését nézték 1 tonna hús előállítása esetén. Williams és munkatársai arra jutottak, hogy a hagyományos, zárt tartású pecsenyecsirke-előállítás sokkal kisebb összesített energia- és erőforrás-felhasználással jár, valamint sokkal kisebb környezetterhelést okoz, mint a szabadtartás.
A svéd publikáció szerzői ugyanakkor felhívják a figyelmet: megállapításaik nem azt jelentik, hogy a fogyasztóknak el kellene fordulniuk a bioélelmiszerektől. Viszont
- akár hagyományos, akár bio az adott termék. De tudomásul kell venni, hogy az ökológiai termelés legnagyobb előnye a hagyományos módszerekhez képest valójában az az érzelmi plusz, amit a vásárlókban a vegyszermentesség vagy a nagyobb állatjólét kelt.
Tóth Krisztina