A nagy tejtermelésű tehenek takarmányadagjának összeállításakor a tejtermelés energiaszükségletének kielégítését célozzuk meg, a tejzsír lipidjeinek zsírsavösszetételére nem koncentrálunk. A fejadag energiakoncentrációját keményítőben gazdag gabonával, kukoricával és különböző zsírkiegészítésekkel biztosíthatjuk. Olyan esetekben azonban, amikor mindezt átmenet nélkül végezzük, vagy nem optimális az adag rostösszetétele, a bendőben módosított fermentációt indítunk el, ami speciális zsírsav-izomerek képződését indukálja, és a tej zsírtartalmának csökkenését idézi elő.

A kérődzők számára szokásosan felhasznált takarmányok nyerszsírtartalma 2-2,5% körül van, ami kb. 2%-kal tovább növelhető a bendőfermentáció károsodása és a szárazanyag-felvétel (Dry Matter Intake - DMI) csökkenése nélkül. A laktációja csúcsán járó tejelőtehén energiaigényének fedezéséhez azonban a fejadag nagy energiatartalmú komponenseinek arányát jelentősen növelni szükséges. A CNCPS 6.1 (Cornell Net Carbohydrate and Protein System) 50 kg napi tejtermelés eléréséhez 24,6-27,6 kg DMI-t és 11,09 MJ/kg ME (Metabolizálható Energia) szükségletet ír le, 2875 g napi MF (Metabolizálható Fehérje) és 9446-10.598 g nem rosteredetű szénhidrát (Non-Fiber Carbohydrate - NFC) felvétele mellett.

azonban fontos szem előtt tartani, hogy mindez csakis a megfelelő előkészítést követően kivitelezhető az állatok egészségkárosodása nélkül.

A lipidek bendőbeli metabolizmusa

A takarmányozásban alkalmazott tömegtakarmányok és gabonamagvak lipidösszetevőit főképp glikolipidek és foszfolipidek alkotják, amelyekben a telítetlen zsírsavak nagy részét a linolsav (C18:2n-6) és a linolénsav (C18:3n-3) teszi ki. Ezzel ellenkezőleg az olajos magvakban a zsírfrakció többnyire trigliceridek formájában van jelen, amelynek fő zsírsavai a linolsav és az olajsav (C18:1n-9). Mindezek a bendőben kétféle módon transzformálódnak. Elsőként hidrolizálódnak az észterkötések, amelyet mikrobális eredetű lipáz enzim katalizál, majd a második lépésben a hidrogénezési folyamat által telítődnek a telítetlen kötések. Ez utóbbi folyamatért főképp az előgyomrokban működő baktériumok felelősek, a protozoáknak ebben csupán kis szerepük van.

A telítetlen zsírsavak intenzív bendőbeli metabolizmusa az oka annak, hogy a duodenális folyadék zsírsavainak nagy részét a sztearinsav adja, annak ellenére, hogy a kérődzők takarmányaiban főképp 18-as szénatomszámú, többszörösen telítetlen zsírsavak szerepelnek, amelyek a takarmányozás függvényében linolsav és olajsav (intenzív takarmányozás) vagy linolénsav (legeltetés).

A tejlipidek összetételének alakulása

A takarmányozás a legfontosabb környezeti faktor, amellyel hatás gyakorolható a tej zsírtartalmára, egyúttal eszközül szolgál a tejtermelés, valamint a tej összetételének megváltoztatására. A tejlipidek zsírsavainak akár 90%-a is származhat a takarmányból, ugyanis a felszívódott zsírsavak egy része a nyirokkeringés útján (a máj megkerülésével) jut a tőgybe, közvetlenül bekapcsolódva a tejzsírszintézisbe.

A zsír a legnagyobb változatosságot mutató összetevő a kérődzők tejében. A kérődzők tejzsírjának triglicerid frakciója kb. 400 különböző zsírsavizomert tartalmaz. A tejlipidek durván 95%-a triglicerid formában van jelen, a benne található zsírsavak túlnyomó részének lánchosszúsága C4˗C18 közötti. A tejlipidek fennmaradó 5%-a az egyéb lipidek osztályába sorolható: foszfolipiek, digliceridek, monogliceridek és szabad zsírsavak. A kérődzők tejzsírját felépítő zsírsavak egy része, a C4˗C14, valamint a C16 bizonyos százaléka a tőgy mirigyhámsejtjeiben zajló de novo szintézisből származik, amelynek prekurzora az ecetsav és kisebb mértékben a β-hidroxi-vajsav (BHBA). Az egyéb C16, illetve a hosszabb szénláncú zsírsavak a vérkeringésből kerülnek a tejmirigybe, amelyek lehetnek takarmányeredetűek és származhatnak az endogén zsírraktárak mobilizációjából.

Tejzsírdepresszió

A tejzsírcsökkenésre irányuló (Diet-Induced Milk Fat Depression - MFD) kutatások évtizedek óta a figyelem középpontjában állnak. Már a múlt század elején megfigyelték, hogy jelentősen csökken a tej zsírtartalma, ha a tejelő szarvasmarhák takarmányát hal- vagy növényi olajjal egészítették ki. Napjainkra nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamat hátterében az említett olajak nagy, többszörösen telítetlen zsírsavhányada (Polyunsaturated Fatty Acid - PUFA) áll, amelyek bendőbeli bomlástermékei toxikusak a rostbontó baktériumokra nézve. A rostbontás hatékonyságának romlása a szárazanyag-felvétel csökkenésével jár. Az olajkiegészítések abomasalis infúziója, esetleg bendővédett formában való alkalmazása gyakran okozott változást a tejlipidek zsírsavösszetételében, de általában mindez a tejzsírtermelés fokozódásával járt, mintsem annak csökkenésével.

Csökken a tej zsírtartalma, ha az állatokat magas abrakhányadú takarmánnyal etetik, esetleg ha a takarmány rosthordozó komponenseit darálják. A folyamat okaként a bendő alacsony pH-értékét, és annak következtében a keletkezett illózsírsavak megváltozott moláris arányát feltételezték. Abban az esetben, ha az említett tényezők mellett hozzáadott puffert tartalmazott a tehenek takarmánya, nagyon kicsi változások léptek fel a bendőműködésben és a tej zsírtartalma sem változott.

5-5,2 közötti pH-tartomány esetén heveny bendőacidózis tünetei tapasztalhatóak a bendőben, ha a pH 5,2-5,6 közötti, szubakut bendőacidózisról (Subacute Ruminal Acidosis - SARA) beszélünk. Nem kell SARA-val számolni abban az esetben, ha a tehenek takarmányadagjában a neutrális detergens rost (NDF) mennyisége eléri a 28-32% -ot, a fizikai struktúráját tekintve hatékony NDF (peNDF) 21-23% körül alakul, és az NFC 35-42%. Ez esetben a bendő kémhatása várhatóan nem süllyed 5,8 pH alá. Fokozódik viszont a SARA kockázata, ha a fejadag NDF tartalma nem haladja meg a 25%-ot, a peNDF csupán 18%, az NFC pedig eléri a 45%-ot. Ilyen takarmányozási körülmények mellett a bendő pH-értéke ≤ 5,6. Abban az esetben, amikor a bendő pH 5,4-ről 6,25-re emelkedett, a tej zsírtartalma 0,6%-kal nőtt.

Ezt követi a cis-12-es kötés telítődése, amely a trans-10 C18:1 zsírsavakat adja. Lineáris kapcsolatot találtak a tejzsír trans-10 C18:1 zsírsav és a trans-10, cis-12 konjugált linolsav (Conjugated Linoleic Acid - CLA) tartalma között (r2=0,70). Megfigyelték, hogy a tejzsír csökkenésével arányosan növekedett a trans-10, cis-12 CLA mennyisége a tej lipidfrakciójában, amikor a teheneket magas abrakhányaddal bíró takarmányozásban részesítették vagy a takarmányukhoz napraforgót adtak.

A trans-10, cis-12 CLA szerepe a tejzsírképzésben

A cis-10, trans-12 és a trans-9, cis-11 CLA-izomerek ugyancsak intermedierként képződnek a linolsav bendőbeni hidrogéneződését követően, és szintén gátló hatásúak a tőgy zsírképző folyamataiban, viszont nem magyarázzák a takarmányozás által kiváltott tejzsírcsökkenést, ez idáig még feltáratlan a mechanizmusuk. A szintetikusan előállított CLA-izomerek keverékének (trans-10, cis-12 CLA, cis-9, trans-11 CLA) abomasalis infúzióját követően dózisfüggő módon tapasztalták a tejzsírtermelés hanyatlását. Az említett kezelés 50%-os tejzsírcsökkenést okozott, ha mindezt 30 g/nap mennyiségben adták. Ehhez képest a trans-10, cis-12 CLA viszonylag kis mennyiségben való postruminális adagolását követően (3,5 g/nap) 25%-al esett vissza a tejzsír mennyisége. A cis-9, trans-11 CLA 10 g/nap adagban sem hatott a tejzsírképzésre az oltógyomorba való infúzióját követően, habár a tejzsír CLA izomerjeiben dominánsnak tekinthető <2%, míg a trans-10, cis-12 CLA csupán <0,06% az összes zsírsav arányában.

A fentiekben tárgyalt okokból következően valószínűsíthető, hogy bendőacidózis esetén a markerként tapasztalható tejzsírcsökkenés hátterében az említett, antilipogenetikus hatású trans-10, cis-12 CLA bendőbeni képződése áll. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a tejtermelésre fordított energia több mint 50%-ban a tejzsír előállításához szükséges, kijelenthető, hogy a

A kisebb mértékű tejzsírszintézis által "megspórolt" energia általában többlettej termelésére fordítódik.

Következtetés

A nagy tejtermelésű tehenek laktációs energiaigényének kielégítését célzó takarmányozási módszerek az abrakarány növelését és különböző zsírkiegészítések alkalmazását foglalják magukban. Az említett energiaforrások átmenet nélküli vagy nem megfelelő formában való alkalmazása azonban a bendő ökoszisztémájának változásával jár, ami elindítja azokat a biokémiai folyamatokat, amelyek intermedierjeként - a tőgy tejzsírképző folyamatait gátló -trans-10, cis-12 CLA izomer keletkezik, és mindez a tej zsírtartalmának jelentős csökkenésében mutatkozik meg. A tej alacsony zsírtartalma kedvezőtlenül befolyásolja a nyerstej tejipari felhasználhatóságát, így a tej felvásárlási árára is jelentős hatást gyakorol. Nem kérdés tehát, hogy a tejtermelés során nem csupán a nagy mennyiség kell, hogy a célkitűzéseink között szerepeljen, az optimális beltartalomra is törekednünk kell. Mindez azonban csakis kidolgozott, tudatos takarmányozási módszerek alkalmazásával lehetséges.

dr. Galamb Eszter, UBM Csoport

A cikk irodalmi összefoglalás, az alábbi megjelenések nyomán készült: Galamb és mtsai, Magyar Állatorvosok Lapja, 2014/2, 136., 74-80; Galamb Eszter, PhD Disszertáció, 2014.
A szerző igény szerint a cikk bibliográfiáját rendelkezésre bocsátja.