A parlagfűfélék inváziós növényeknek számítanak, és becslések szerint évente 3800 milliárd forintnak (12 milliárd euró) megfelelő gazdasági kárt okoznak Európában. A mezőgazdaságban évtizedekig a totális gyomirtók közül a glifozátot használták ellenük. A Monsanto által 1970-ben felfedezett hatóanyag a genetikailag módosított szójatáblák favorit gyomirtójává vált, majd ahogy a gyomirtóval szembeni ellenálló képességet egyre több kultúrfajba és -fajtába beépítették, úgy vált egyre általánosabbá a vegyület alkalmazása a földeken. A túlzott mértékben használt gyomirtó miatt a rezisztens gyomnövények kiszelektálódnak, és egyre több faj lett képes dacolni vele.

Mára elfogadott, hogy a DNS is lehet régészeti lelet. Még az 1980-as években figyeltek fel rá, hogy az egyiptomi múmiákból kinyert DNS-darabok szekvenciasorrendjét meg lehet állapítani, miután azokat baktériumokba klónozták. Később a polimeráz láncreakció elterjedésével - a klónozási lépést kihagyva - lehetővé vált különböző DNS-darabok megsokszorozása és kimutatása. A múzeumi anyagokból kivont archaikus DNS viszont sok esetben roncsolódott és erősen degradálódott, ami megakadályozta a polimeráz láncreakción (PCR) alapuló vizsgálatot.

Pár éve a magyar kutatócsoport rájött, hogy a régi herbáriumi anyagokból a fotoszintézist végző kloroplasztisz különálló DNS-állományának felszaporítása és vizsgálata eredményre vezethet.  A rekonstruált genom segítségével meg tudták vizsgálni, mi történik a glifozátrezisztens órás parlagfű fotoszintézisért felelős kloroplasztiszában:

Ez a típusú rezisztencia védelmet adhat más gyomirtó szerekkel szemben is, hiszen az óriás parlagfű a permetezés hatására a stresszhelyzetre aktivizálódó gének széles arzenálját veti be, és sikerrel alkalmazkodik az új helyzethez. A kutatók igazolni tudták azt a korábbi elméletet is, hogy ez a fajta rezisztencia a korábban a szántóföldeken a permetezést túlélő növényekből alakul ki. Méghozzá valószínűleg úgy, hogy az utódokban generációról generációra több olyan gén halmozódott fel, amelyek védettséget biztosítottak a glifozát ellen. Ráadásul ezek a növényi túlélésért felelős, teljesen általános gének, amelyek összeadódva nyújtanak előnyt a növénynek. Mindez evolúciós léptékben rendkívül rövid idő alatt alakult ki, kizárólag emberi hatásra.