Még folynak az USA és Kína között a tárgyalások egy mindkét fél számára megfelelő kereskedelmi egyezményről, melynek során a szójaimport kérdését Peking ütőkártyaként használja. Meg is ígérte, hogy kedvező fordulat esetén nagy mennyiségű szóját vásárol Amerikától, elemzők azonban megkérdőjelezik, hogy van-e erre egyáltalán szüksége.
- állította Sonny Perdue mezőgazdasági titkár február végén Twitter üzenetében. A szójaimport azonban ismét lefékeződött - nemcsak a vámháború miatti magas behozatali tarifák, hanem az afrikai sertéspestis miatt is -, így kérdésessé vált, hogy a világ legnagyobb szójaimportőre képes lesz-e az ígéretét betartani.
Márpedig az "ígéret" elhangzott valamilyen formában, ugyanis
egy kereskedelmi megállapodás keretén belül. Ezzel szemben az elmúlt hónapban csökkent az országba beérkező szójabab mennyisége. Tavaly a vámháború következtében az elmúlt tíz év legalacsonyabb szintjére szállt az USA-ból érkező szójabab mennyisége Kínában. A statisztikák szerint az idén februárban importált szója az elmúlt négy év legalacsobb havi mennyiségének felel meg, a tavaly ilyenkor mértnél például 17 százalékkal kevesebb. A februári adat megkérdőjelezi, hogy Kína ígérete komolyan vehető-e - vélik az elemzők.
Ennek egyik oka nyilvánvalóan a magas vámtarifa. A helyzetet azonban súlyosbítja a tavaly augusztusban kitört afrikai sertéspestis: Kína mostanáig 28 tartományából jelentett összesen 111 kitörési esetet. Ennek következtében nagyjából egymillió sertést már le is öltek az országban,
Márpedig ha nincs disznó, nem kell a takarmány sem. Eközben a világkészletek még mindig nagynak mondhatóak ebből a terményből. 2017-ben az USA összesen 40 milliárd dollár értékben exportált szóját és gabonafélét a világ országaiba, ebből a kínai vásárlás 15,5 milliárdot tett ki. Vagyis az ország csaknem 39 százalékos részesedéssel bírt a vevők között. Ha Kína valóban 30 milliárd dollárt akarna elkölteni amerikai mezőgazdasági termékekre, akkor az azt jelentené, hogy megduplázná a vámtarifák előtt mennyiségeket. Csakhogy a kelet-ázsiai ország búzából és kukoricából szinte önellátónak számít, a szójára pedig egyre kisebb az igénye. Cirokból van még mozgástere az USA-nak: Peking importigényének 85 százalékát az Egyesült Államok fedezi.
