Pauk János, a Gabonakutató Nonprofit Kft. kutatási igazgatója kiemelte az Index-interjúban, hogy az ősi búzafajták "genetikai forrásként a nemesítésben kiváló alapanyagok lehetnek. ... A betegségekkel szembeni rezisztencia érdekében számtalan rokon faj génje bekerült már a termesztett kenyérbúzába."
Megjegyezzük: ez fordítva is igaz. A modern tönkölyök genomjában aestivum (kenyér-) búzagének is vannak, ezért termőképességük azonos termőterületen megfelel a közepes termőképességű malmibúzákénak, képesek az 5 tonnás hektáronkénti hozamra. Más kérdés, hogy ritkán kerülnek "jó búzaföldbe". Kiváló a gyomelnyomó képességük, jellemzően ellenállóak a betegségekkel szemben is, így biotermesztésben is megállják a helyüket. Jól tűrik a téli hideget és a nyári aszályt. Viszont gyengébb a szárszilárdságuk, ám ezt szárszilárdítóval vagy "féltörpe" fajtákkal ellensúlyozni lehet. Problémás lehet viszont a hosszú érésidejük, ami az egyre szeszélyesebb nyári időjárásban fokozott kockázatot rejt. Júliusban már-már menetrendszerűen érkeznek a viharok, amik elfektetik a tönkölyt. A földre került állomány már képtelen ellenállni a nedves földről felcsapódó gombaspóráknak, amelyek a növénypaplan alatt optimális körülményeket találnak a fuzáriumfertőzéshez. Ehhez képest az a veszteség, amit a nehezen kombájnolható, fekvő tábla jelent, már semmiség.
Éppen ezért a szélviharoknak erősen kitett térségekben (Győr-Moson-Sopron) nem is termesztik, nagy sikere van viszont ott, ahol a szerényebb körülményekhez kell alkalmazkodni (alföldi nemzeti parkok mentén). Ökotámogatással, biofelárral kifejezetten nyereséges a termesztése. Ugyanis az egészségtudatos. illetve gluténmentes étrendet követő fogyasztók réspiaca igényli, és magas árat fizet érte. Ha bioban termelik, tonnánként 150 ezret is megad a tönkölyért a piac - közli egy Heves megyei biogazdaság vezetőségi tagja. Más a helyzet az alakorral és a tönkével, amelyeknek kicsi a hozamuk (1,5-2 t/ha), és a feldolgozóipar sincs felkészülve rájuk (főleg az alakor hántolására és minőségének mérésére). Áruk azonban átlépi a tonnánkénti 200 ezer forintot. Mindhárom ősi búzára igaz, hogy hektáronként legalább 50-70 ezer forinttal kevesebből kihozható a termelésük, mint az aestivum búzáé.
Az említett Heves megyei gazdaságban maximum 3,5 tonna tönköly terem, míg az alakor legfeljebb 2 tonnára képes. Utóbbi íze és beltartalma egyedülálló a termelő szerint. A piac viszont nem ismeri, nem keresi, és puha magja nehezen hántolható.
Ez sikerült is. Két éve már tésztát is készíttetünk belőle egy kisüzemi, mondhatni kézműves üzemben. Mivel glutént, pontosabban alfagliadint nem tartalmaz, kifejzetten ajánlott az erre érzékenyeknek. Ezzel együtt küzdenünk kell a piac megtalálásáért." Egyszóval az egyetlen nehézség ebben a műfajban a vevő fellelése, hiszen réspiacról beszélünk.
Ezekre a drága búzákra sosem lehet tömegtermelést alapozni. A génjeik azonban hasznosak lehetnek a modern búza nemesítésében. Klasszikus módszerekkel is elérhető a cél, ám lassan, és egy sor "fölösleges" gén cipelésével. Az Indexnek nyilatkozó Dudits Dénes akadémikus a génszerkesztést így jellemezte: "A CRISPR forradalmasította a genetikai kód átprogramozását, a gének szerkesztését.
Az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpontjának kutatója szerint a genomszerkesztéssel "precíziósan" nemesített növények fejlesztése már termesztésközeli állapotba ért. Rohamos terjedésük várható, mivel több országban is engedélyezettek. Az EU viszont a GMO-kkal azonos kategóriába sorolja a génszerkesztett fajtákat. A kutató szerint ez nem szolgálja sem a gazdák, sem a környezetvédelem érdekeit, és úgy véli, az uniónak hamarosan felül kell vizsgálnia az álláspontját. Erre van is némi esély, amit az agrárszektor.hu itt írt meg:
Hogan: Az EU-választás jó apropó arra, hogy újragondoljuk a génszerkesztés ügyét
Azon kívül már most is folynak olyan kísérletek Hollandiában, amelyek célja, hogy génszerkesztéssel gluténmentes búzát hozzanak létre.
Forradalmi áttörés készül: hamarosan búzát ehetnek a gluténérzékenyek
