A 30 éves ültetőgépen négyen zötyögtek a felázott homokon. Csupa javakorabeli asszony, középen a büszke, 72 éves Ica nénivel. Megőrülnének, ha nem dolgozhatnának - állítják. A Bilanics házaspár tesz is róla, hogy ha a dohány körül épp nincs munka, akkor mást találjon az asszonyoknak és férfiaknak az alma- és meggyültetvényeken. Aki dolgozni akar, annak folyamatosan biztosítani kell a kereseti lehetőséget.
A dohány hektáronként 10-15 ember munkáját igényli, szinte állandóan. A palántát Bilanicsék saját maguk nevelik fel mintegy két hónap alatt egy hidrokultúrás rendszerben. Egyetlen fóliasátor - mintegy 300 négyzetméter - 10 hektárnyi palántával látja el őket. Mivel védett környezetben fejlődnek, ezért nyírással kell egy kicsit stresszelni, erősíteni őket, hogy erősebb gyökereket fejlesszenek - tudjuk meg.
"Mi egy átalakított, benzines fűnyírót szereltünk a nyírókeretre, azt húzzuk végig a palánták felett" - árulja el a trükkjét Zsolt. A tápanyagot egy szivattyú keringeti körbe a 8 centis vízen úszó palánták gyökere körül. A 17 hektár beültetése nagyjából 10 munkanapot igényel - idén az esők miatt kissé megcsúsztak vele. A káliumdús alaptrágyát már megkapták a földek, további "etetés" már nem lesz ezen a 6-8 aranykoronás homokföldön. "Egy nitrogénes fejtrágyával csak rontanánk a levél minőségén" - indokolja meg a termelő.
Kevés növény bírja ki ilyen szerény tápanyaggal ezt a homokot, de a tritikálé 3-4 tonna körül, a kukorica 7-8 tonna körül képes teremni. Mivel szűk a vetésforgóba választható növények köre, most éppen dohány volt az elővetemény is. A tenyészidő során leginkább a vírusterjesztő tetvek és tripszek okoznak gondot, ezek ellen többször is védekezni kell. A gyomirtás alapvetően kombinátorral és a sorjában kézikapával történik. Kézzel végzik a "tetejézést" is. Ilyenkor a virágzást késleltetik, és kényszerítik a dohányt, hogy a leveleit fejlessze. Egy metszőollóval a kézben járják végig a táblákat, bár már volna rá gépi megoldás is.
Egészen a múlt évig kézzel törték a dohányleveleket, de egyszerre 10-15 ember kellett hozzá, hogy a szárító gyorsan megtelhessen. Már rég nem fűzik fonálra a dohányt, a természetes száradást szolgáló épületek düledeznek a régi tsz-udvaron. Most gázzal, speciális kereteken végzik az irányított szárítást - néhány nap alatt végeznek is vele. Ez viszont tempót követel a betakarításban, és mivel egy hosszú, két hónapos folyamatról van szó, bírniuk is kell az embereknek a strapát. Már egyre nehezebb volt egy ekkora csapatot összeszedni és egyben is tartani két hónapon át.
Így 15 millióért Franciaországból vásároltak egy 8 éves betakarítógépet. Ez képes több magasságban elvégezni a levéltörést és begyűjtést. Bilanicsék izgatottan várják a masina júliusi munkába állását. Úgy tűnik, bíznak a dohány jövőjében, különben nem vágtak volna bele a beruházásba.
"Tudja, itt nagyon jó évnek kell lennie ahhoz, hogy a kukorica annyit hozzon, mint a dohány. Egy hektár termése nagyjából 1,8 tonnányi száraz dohánylevéllé aszalódik a szárítóban. Ha leveszem az átvételi árból az emberekre, a termelésre és a gázra elköltött összeget, akkor is pluszban vagyok, de támogatás nélkül nem csinálnám. Akkor már a kukorica hozna többet. Az a szerencsénk, hogy a dohánylobbi erős, és mindenki érdekelt a termelés megtartásában" - teszi hozzá Bilanics Zsolt. Amíg van ember, aki lelkesen csinálja, meg is marad ez a kultúra. Ahogy elnéztük a nevető asszonyokat és mosolygós házaspárt, jókedvből tényleg nincs hiány.
