2017 júniusában az Egyesült Államok bejelentette, hogy kilép az egyezményből, a világ környezettudatosabb része Peking felé fordult, reménykedve. A klímaegyezmények az ENSZ-ben ugyanis az USA és Kína közti kötélhúzáson múltak ezidáig; azaz mindketten lecövekeltek valamilyen álláspont mellett és ezzel mindig sikerült a megállapodásokat megakasztaniuk. George W. Bush például azért tagadta meg a Kiotói Egyezmény aláírását, mert Kína nem vetette alá magát a kötelező részeknek. A 2009-es koppenhágai klímatárgyalások a kölcsönös bizalmatlanság miatt futottak zátonyra.

Peking eltökélten beleáll

A 2015-ös Párizsi Egyezmény aláírását mindkét fél részéről valóságos diplomáciai csodának könyvelték el a szakmában. Emiatt kevesen csodálkoztak volna, ha Trump kihátrálása után (aki a gazdaság aránytalan visszafogására hivatkozott) Kína is hasonló okokra hivatkozva kilépett volna az egyezményből. Ehelyett az tötént, hogy Kína megduplázta a vállalásait. Peking klímatárgyalója, Xie Zhenhua Brüsszelbe utazott, ahol az EU és Kanada részvételével minicsúcsot tartottak, kifejezve elkötelezettségüket az egyezmény mellett. (MIKOR?)

- szögezte le a kínai főtárgyaló, aki szerint a klímavédelmet össze lehetne hangolni a gazdasági növekedéssel, az emberiség megvédésével és a munkahelyteremtéssel. Kína az emisszió-kereskedelmet is arra használja, hogy csökkentse a károsanyag-kibocsájtását. 

Oroszország sem követte Trumpot, pedig a földrésznyi ország is a nagy szennyezők közé tartozik. Ehelyett újabb törvényeket hoztak az olajkitermelést kísérő fáklyázásból származó üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésére és energiahatékonysági kérdésekben. A 2009-es Klímadoktrína alkalmazásával szeretnék teljesíteni a Párizsi Klímaegyezményben vállaltakat. Érdekesség, hogy az oroszok ugyan aláírták, de még nem ratifikálták az egyezményt. Alekszei Gordeev helyettes miniszterelnök szerint ez év végéig bekövetkezik. Az oroszok azt tűzték ki célként, hogy a következő 35 évben ugyanazon a szinten tartsák a károsanyag-kibocsájtásukat. 

Brazília új szélsőjobboldali elnöke is eljátszott a gondolattal, hogy kilép az egyezményből, de aztán visszakozott. Mindez állítólag annak köszönhető, hogy az Európai Unió főtárgyalója, Miguel Arias Cañete intenzíven kampányolt azért, hogy a nagyobb országok ne lépjenek ki az egyezményből. "Ahogy az Egyesült Államok ambíciói lelohadtak, Európának kell biztosítania, hogy a bolygónk ismét nagy legyen" - idézte Trump kampánymondatát kifordítva az EU-s klímabiztos egy brüsszeli találkozón.

Csavar a történetben: Amerika még nem lépett ki

Van azonban egy aprócska csavar a történetben, amit ismernünk kell ahhoz, hogy megértsük, miért nem omlott össze az egyezmény az Egyesült Államok kilépésével. Azért, mert igazából ki se léptek még.

Ez a dátum egyébként pont egybeesik a következő elnökválasztással. Addig is, az USA kormányzata megoldotta, hogy az egyezmény szabálykönyvének tárgyalásain is jelen lehessenek és szavazhassanak, ami egyébként elindította a pletykát, hogy az Egyesült Államok valójában ki sem akart lépni. Ezek a tárgyalások jó alkalmat nyújtottak arra, hogy a legnagyobb szennyezők - Oroszország és Kína - alakítsák a világ jövőbeli energiatermelésének szabályait, anélkül, hogy Amerika ebbe bele tudott volna szólni. Amikor az Egyesült Államok megpróbálta befolyásolni ezeket a tárgyalásokat, általában a többiek tiltakoztak, mondván, úgyis ki fog lépni. 

Kína a fejlődő országokat annyiban segítette, hogy kikényszerítette, őket máshogy kezeljék, mint az iparilag fejlett országokat. Viszont legutóbb Peking jelezte, hogy változtat az álláspontján, és kész nagyobb felelősséget vállalni az egyezményben. Az ENSZ idei klímacsúcsa decemberben lesz Chilében; a nagy szennyezők azt figyelik majd, hogy vannak-e bizonytalankodó országok, akik esetleg visszalépnének az egyezménytől. Annak módját, hogy a Trump-kormány arcvesztés nélkül bent maradhasson az egyezményben, még nem sikerült megtalálni.